A galántai Kodály Zoltán Alapiskola nem is kezdhette volna szebben az új naptári évet, mint azzal, hogy az előző évekhez viszonyítva ismét nőtt az első osztályba beíratott gyermekek száma. A 2011/2012-es tanévben 32 elsős kisdiák kezdheti el tanulmányait a fennállásának immár 60. évfordulóját ünneplő intézményben.
A sikerrel kapcsolatosan az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: mi az, amit jól csináltunk, kinek jár elismerés ezért az eredményért?
Elsősorban azoknak a szülőknek kell kifejeznem köszönetemet, akik a magyar iskola mellett döntöttek, nem törődve azokkal a beidegződésekkel, melyek, sajnos, lassan minden szlovákiai magyarban kialakulnak, miszerint a szlovák alapiskola elvégzése után jobban boldogul majd a gyermeke. A hozzánk beíratott gyerekek szülei – úgy látszik – inkább hisznek a szakembereknek, vagy miután saját maguk tanulmányozták a szakirodalmat, jutottak arra a következtetésre, hogy igazi alapokat csakis anyanyelvén kaphat az ember. Külön köszönet azoknak a szülőknek, akik hívek maradtak ígéretükhöz: igaz ugyan, hogy szlovák nyelvű óvodába járatták a gyermeket, ám iskolába már magyar nyelvűbe íratták. Sajnálatos, hogy számos esetben éppen ezen bukik meg a dolog, mert a szülők később meggondolják magukat, és azzal az indokkal, hogy a gyermek már érti és úgy-ahogy beszéli is a szlovák nyelvet, szlovák iskolába íratják. Nem is tudatosítják, hogy a kisgyermeknek az anyanyelvét is tovább kellene még fejlesztenie, hogy gondolatban és szóban logikailag pontosan fogalmazzon. Ezzel szemben arra ítélik, hogy azt a nyelvet használja tanulás közben, melyet szinte alig ismer, otthon pedig talán egyáltalán nem is gyakorol. Így az anyanyelvét nem tudja majd teljes pontossággal használni (így jutunk el a Hol van a zošitom?, A pani učiteľka azt mondta… stb. „magyar” mondatokig) , az idegen nyelvet pedig egyszerűen nem ismerheti meg anyanyelvi szinten (esetleg több évnyi gyakorlás után).
A siker okait tovább elemezve úgy gondolom, hogy kollégáim fáradhatatlan munkájának köszönhetően sikerül megteremteni a minőségi oktatás feltételeit, a családias iskolai hangulatot, melyet azok a szülők értékelnek leginkább, akiknek idősebb gyermeke már iskolánk tanulója, így természetesen a kistestvért is ebbe az iskolába íratták. Pedagógusaink igyekeznek lehetőség szerint magyarországi tankönyvekből oktatni – melyeket elismert magyar oktatók állítottak össze – a legtöbbször gyors fércmunkával készült, sokszor a szlovák változat kegyetlenül rossz fordításaként előírt hazai tankönyv helyett. A számítástechnikai eszközök segítségével interaktívvá varázsolják a tanítási órákat, így a televízión, számítógépen felnövő gyermekeink sokkal hatékonyabban sajátítják el a tananyagot. Ebből is látszik, hogy nem kell azonnal kétségbeesni, ha a gyermek sokat tévézik, illetve órákat ül a számítógép előtt, hanem meg kell tanulnunk élni ebben az új informatikai világban és ki kell használni az előnyeit.
Többször hangoztattam, hogy egy intézmény nem attól jó, ahogyan irányítják, hanem attól, hogy nagyszerű pedagógusai vannak. Ezen dolgozunk, és reményeim szerint azok a kollégák is, akiknek tanítási módszereivel, hozzáállásával esetleg kevésbé elégedettek a szülők vagy a gyerekek, igyekeznek felnőni a feladathoz. Ez a feladat pedig nem más, mint hogy azoknak a szlovákiai magyar kisgyermekeknek és szüleiknek, akik bennünket tiszteltek meg bizalmukkal, olyan szolgáltatást nyújtsuk, melynek eredményeként alaposan felkészített fiatal nemzedék hagyja el évente a galántai Kodály Zoltán Alapiskolát , és állja meg a helyét az általa választott középiskolában.
Elszomorító azonban az a tény, hogy a galántai magyarság számarányát tekintve, a beíratott galántai elsősök száma messze elmarad a vártnál. A 32 kiselsős közül 12 a környező falvakból fog majd beutazni. Számunkra természetesen ez hízelgő, mert – gondolom – azért választotta a szülő az iskolánkat, mert színvonalasabbnak tartja a faluban működőtől, de az igazat megvallva, kicsit fáj a szívem, hogy ezzel a lépésével csak tovább fokozza a környező kisiskolák megszűnésének esélyét.
A siker okait kutatva külön ki kell térni a galántai magyar nyelvű óvodákban folytatott minőségi nevelésre. Az itt dolgozó lelkes tanító nénik segítsége, ráhatása nélkül kisebb lenne a magyar iskolákba íratott gyerekek száma. Elgondolkodtató azonban, hogy míg ők sokszor kétszer nagyobb erőbedobással dolgoznak azon, hogy a kisgyerekeket intézményeikbe csábítsák, addig a szlovák nyelvű óvodákban szalmaszálat sem kell keresztbe tenniük a tanító néniknek, mégis lesz megfelelő számú gyermekük. Ugyanez a helyzet a magyar iskolákban is. A pedagógusnak igazán jól kell dolgoznia ahhoz, hogy a szülő elégedett legyen. A magyar iskolákban a tanító egy percig sem ülhet a babérjain, állandóan fejlesztenie kell magát, újabb és újabb módszereket, ötleteket kell bevinnie a tanításba, hogy eredményeket tudjon felmutatni. Lehet, hogy épp ezért sikeresebb és látványosabb a munkájuk.
Annak ellenére, hogy a beíratások február 15-én befejeződtek, felhívom a tisztelt szülők figyelmét, hogy szeptemberig még bátran meggondolhatják magukat, és ha úgy döntenek, hogy gyermeküket mégis magyar tannyelvű iskolába szeretnék járatni, keressék fel a lakóhelyükhöz közel eső magyar nyelvű alapiskolát, és tegyék meg a helyes lépést gyermekük jövőjének érdekében!
Felvidék Ma, Oláh Hajnalka, a galántai Kodály Zoltán Alapiskola igazgatónője
