A tudósok elvándorlása olyan probléma, ami ellen a kiválóságon alapuló, az érintettek számára kiszámítható jövőt biztosító programokkal lehet fellépni – jelentette ki Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.
Pálinkás erről azon a migráció témájában tartott nemzetközi konferencián beszélt, amelyet a Történész Világszövetség (CISH) közgyűléséhez kapcsolódva tartottak az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Történettudományi Intézetében.
A világ 53 országának történészeit tömörítő szervezet háromnapos budapesti rendezvényén Pálinkás József a migráció egyik hátrányaként említette, hogy a szegényebb országokat megfosztja legtehetségesebb polgáraiktól, akik így külföldön járulnak hozzá tudásukkal a társadalmi-technikai fejlődéshez. Véleménye szerint a globális fejlődés egyik kulcskérdése a legkiválóbbak egyenletesebb eloszlása az egyes államok között. A gazdasági migrációt ugyancsak napjaink egyik fő problémájának nevezte, amely a bevándorlók száma, eltérő szocializációja és kulturális gyökerei miatt társadalmi feszültségeket okoz a jóléti államokban. „Meg kell találni azt az egyensúlyt a mobilitás és a tömeges migráció között, amely mind a befogadó ország, mind a migráns számára elfogadható” – emelte ki az MTA elnöke. Mint fogalmazott, a tudományos életben ennek az egyensúlyi állapotnak a megteremtése, a legkiválóbb kutatók elvándorlásának megállítása érdekében indította el a Lendület programot, amely egyre több országban szolgál pályázati modellként. Pálinkás József utalt a magyar kormány hasonló kezdeményezésére, és reményét fejezte ki, hogy a Nemzeti Kiválósági Program pályázati rendszerét is ugyanolyan gondossággal és szakértelemmel valósítják meg, mint ahogyan az az MTA-ban történt.
A világszerte problémát okozó migráció következményeinek mérsékléséhez szerinte a társadalomtudósok is hozzájárulhatnak.
A történészszakma öt kontinensről egybegyűlt képviselőihez szólva azt sürgette, hogy kutassák és elemezzék a múlt migrációs eseményeit, a jövőre is vonatkoztatható megállapításaikat pedig jutassák el a politikai döntéshozókhoz. A társadalom szempontjából fontos témákra kell összpontosítaniuk figyelmüket a Magyar Tudományos Akadémia kutatóinak is. Ezt a célt – a nemzet jövőjét meghatározó témák hangsúlyosabbá tételét – szolgálja az MTA intézményrendszerének megújítási folyamata is, amelynek részeként alakult ki több kutatóintézetből az interdiszciplináris szellemi műhelyként működő akadémiai Bölcsészettudományi Kutatóközpont is. A megújuló Akadémia intézményei így alkalmasabbá válnak rá, hogy az irántuk megnyilvánuló közbizalmat a továbbiakban is kiérdemelve, válaszokat adhassanak a kor kihívásaira.
„Túl sokat foglalkozunk magunkkal és módszertani kérdésekkel ahelyett, hogy az embereket valóban foglalkoztató problémákat vizsgálnánk” – fogalmazott a humántudományok művelőinek nevében Fodor Pál, az MTA BTK megbízott főigazgatója. Az általa vezetett intézmény megújításának szükségességét hangsúlyozó és az ennek érdekében tett legfontosabb lépéseket bemutató előadásában reményét fejezte ki, hogy a történettudomány legrégebbi és legnagyobb szervezetének, a Történész Világszövetségnek a közgyűlésén részt vevők demonstrálják: képesek érdemben hozzájárulni korunk legfőbb problémáinak megoldásához.
„Az Európai Unióban már korábban is sok gondot jelentő migrációt a gazdasági válság csak felerősítette” – emelte ki köszöntőjében Marjatta Hietala, a CISH elnöke. A mostani konferencia témaválasztását indokolva utalt rá, hogy a közvélemény a gazdasági krízis következtében növekvő munkanélküliség miatt különösen érzékenyen reagál a fokozódó bevándorlásra.
A Történész Világszövetség szeptember 8-ig tartó budapesti közgyűlése és konferenciája a 2015-ben Jinanban (Kína) tartandó világkongresszus előkészítő rendezvénye volt. Az eseményen a migráció témájának számos, nemzetközileg elismert történésze tartott előadást. A magyarok közül Ablonczy Balázs előadásában többek közt arról beszélt, hogy a két világháború közötti magyar kivándorlók politikai meggyőződésüket új hazájukban is megőrizték, s a köztük lévő nézetkülönbségek egy-egy konfliktus során akár jobban felerősödhettek, mint odahaza. Tóth Heléna, aki nemrégiben a Harvard Egyetemen védte meg a témában doktori disszertációját, az amerikai Kossuth-emigrációt hasonlította össze a német politikai száműzöttek megítélésével. Balogh Balázs előadásában azt mutatta be, miként vált a századforduló soknemzetiségű Magyarországának felbomlása után kulcskérdéssé a belső és külső migráció. A külföldi előadók közül David Feldman, a Londoni Egyetem munkatársa azt vizsgálta, hogyan kezelte az állam a bevándorlók által felvetett szociális kérdéseket, beleértve a szegényügyi törvényt és a jóléti állam intézkedéseit. Dariusz Stola, a Lengyel Tudományos Akadémia kutatója áttekintette a nemzetközi migráció 20. századi európai történetét, míg Stefan Troebst a Lipcsei Egyetemről az európai kényszermigrációkról tartott előadást.
mta.hu nyomán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”35463″}
