Két nappal Szenteste előtt a karvai katolikus templomban Orosz Zoltán harmonikaművész, társával Balogh Zoltán gitárossal földrészeket és kultúrákat átívelő zenei utazásra hívta a muzsika szerelmeseit.
Ötven éve még ünnepelt sztár volt, majd pár évtizedre méltatlanul elfeledték, s most ismét a kedvencek között szerepel itthon a harmonika, amely közel kétszáz éves története alatt számos nép tradicionális zenéjének lett meghatározó része.
Felvidéken elsősorban azok ismerhetik őt, akik rendszeresen járnak Zorán koncertjeire, mivel 1999 óta tagja az előadóművészt kísérő zenekarnak. A világhírű harmonika virtuózzal a karvai fellépése előtt beszélgettem.
Orosz Zoltán harmonikás; nevével így önállóan is találkozhatott a különböző klubok közönsége, míg mások esetleg a Pódium Duó révén (melynek ő az egyik tagja) hallhatták már virtuóz játékát. Zenei érdeklődése a népzenék világától, a klasszikus zenén keresztül a jazzig sok mindenre kiterjed. Briliáns technikája, mely rendkívül árnyalat gazdag kifejezésmóddal párosul, mindig magával ragadja a közönséget. Két évvel ezelőtt egy párizsi sanzonversenyről első díjjal tért haza – Bardóczy Attilával együtt fellépő – duójával, tavaly pedig országos harmonikaversenyt nyert.
– Hogyan kezdődött az életpályája?
-Első harmonikatanárom édesapám Orosz József volt, aki négyéves koromtól foglalkozott velem. Mint kiderült, azért csak ilyen „későn”, mert előtte a harmonikás apa tiltott engem a hangszertől. Miután azonban belátta, hogy ez nem fog menni, kemény oktatásba fogott. A zsenge koromban ekkor még csak egy nagy szextet értem át ujjaimmal. Az okítás részeként öt-hat évesen már mindent úgy megtanultam, hogy egyszerre az összes hangnemben tudtam játszani. Ez akkor kegyetlen dolognak tűnt nekem, de ma már nagyon hálás vagyok ezekért az évekért apámnak. Lehetséges, hogy abszolút hallásom is ekkor fejlődött ki, hacsak nem született képességről van szó. Aztán nem sokkal később már zeneiskolába jártam, tizenhárom évesen pedig (korengedménnyel) felvételt nyertem a Bartók Béla Zeneművészeti szakközépiskolába, harmonika-orgona szakra. Persze az orgonához korábban egy-két évet zongorázni is kellett, ami szintén elég jól ment. A középiskolai évek alatt Ernyei László, Dukay Barnabás és Fekete Győr István voltak azok a tanáraim, akiknek legtöbbet köszönhetek. Később 1989-ben felvettek a főiskolára; ezekben az években kerültem be egy sváb zenekarba. Ezzel az együttessel rengeteget játszottunk, s ha ekkorra már technikailag igen magas fokon is álltam, rá kellett jönnöm, hogy a klasszikus zenei gyakorlat nem teszi még profivá más műfajokban is. Ez újabb kihívást jelentett; a különböző fajta zenék stílusjegyeinek megismerése. A Pódium Duó repertoárjában a szórakoztató zene legkülönbözőbb műfajai férnek meg egymás mellett; a klasszikus feldolgozások éppúgy, mint a francia sanzon vagy akár az argentin tangó. A hangszerelés teszi egységessé a programot; a gitár-harmonika páros talán az a legkisebb formáció ebben a műfajban, ami már képes jól megszólalni. Három egymást követő évben megnyertem az Országos Harmonikaversenyt felnőtt profi kategóriában. 2000-ben együttesem megkapta a Magyar Rádió rangos elismerését az eMeRTon díjat, majd stílusteremtő zenei tevékenységét 2008-ban Artisjus Díjjal ismerték el. Szingapúrtól Szibériáig a világ számos pontján koncerteztem már, és az észtországi, dániai, finn, belga, norvég, spanyol, olasz és orosz harmonikafesztiválok után duója Bardóczy Attila előadóművésszel a Párizsi Nemzetközi Sanzonversenyen elnyertem a legjobb külföldi előadónak járó első díjat is. Zenei munkásságom alapvetően arról szól, hogy minél szélesebb nyilvánosság előtt ismertté tegyem a harmonika fantasztikus lehetőségeit, megannyi zenei stílusban bemutatva mindazt az árnyaltságot, dinamikát és szenvedélyt, ami e hangszert s megszólaltatóját jellemzi. Így tehát a francia harmonikazenétől az argentin tangón át a délszláv népzenéig, a swingtől a komolyzenei feldolgozásokig megannyi zenei stílus föllelhető. Nyolc év szünet után újból nagy vállalkozásba kezdtem, 2010 decemberében megjelentettem legújabb zenei albumot: KONTRASZTOK címmel. A CD zenei anyaga részben folytatása az „Ezerarcú harmonika” címet viselő legutóbbi lemeznek, azaz közismert dallamok hallhatóak harmonikán, virtuóz előadásban, ugyanakkor számos olyan zenei irányzat is megtalálható az új hanghordozón, melyek korábban nem szerepeltek még egyetlen lemezemen sem. A lemez 2011 tavaszára aranylemez lett. A díjátadó egy nagysikerű teltházas koncert keretében volt a Művészetek Palotájában, 2011. május 27-én.
– Mennyire érzi a harmonikát elfogadott hangszernek ma Magyarországon?
– A harmonika az ötvenes évekig népszerű volt, ekkor azonban bizonyos politikai kapcsolódások révén hanyatlásnak indult a hangszer. Ez egészen a legutóbbi évekig így volt, de talán mára már kezd ismét népszerűvé válni. Persze sokan ma is lenézik e hangszert, esetleg csak mint a lakodalmas zene egyik fő instrumentumát tartják számon. ez persze nem így van, s én igyekszem is zenémmel ezekre a véleményekre rácáfolni. Kompromisszumokat én is kötök persze, hiszen a megélhetés fontos tényező, de csak olyan zenét játszom, amit föl tudok vállalni, mert valamennyire közel áll hozzám. Legyen az sváb, délszláv, orosz vagy francia zene, a harmonika magának követelte a vezető szólamokat, a ritmuskíséretet, s így a hangszer a legkülönfélébb érzelmeket közvetítette és váltotta ki. A magyar népzenét viszont elkerülte, nálunk inkább a városokban lett divatos. A mindent elsöprő beatkorszak és az elektronika egy ideig túlharsogta a többi akusztikus hangszerrel együtt a harmonikát is, ám ezen az estén nemzetközi élvonalbeli muzsikusok mutatják meg, mire képes még az a hangszer, amely Edit Piaf mellett milliókat ríkatott meg, s amelynek hangjára éjszakákat mulatnak át manapság a nagy vigadalmakban. A négy fiatal alkotta portugál zenekar, a Dancas Ocultas concertinákkal, azaz diatonikus harmonikákkal érkezik, s kilépve a folklór világából saját szerzeményeikkel egy különleges hangzásvilágot szólaltatnak meg a Fesztivál Színház színpadán. Inkább a klasszikusokhoz nyúltam, feldolgozásaimmal mégis a harmonika ezerarcúságát mutatom be. Azt mondják, ezer zenész közül is fel lehet ismerni az ő stílusát, amely a remek technikai tudás mellett talán ars poeticájával magyarázható: szerinte a hiteles zene alapja, hogy minden stílust őszintén tisztelni kell, s a zenész csak azt tudja eljátszani a színpadon, amit megélt az életében. A hangszerrel csak nagyon óvatosan szabad bánni, hiszen benne laknak a hangok – mondta apám. Nem értettem. Elmagyarázta. A hangszerben mindenféle hang ott lakik, jók és rosszak egyaránt, és nagyon nagy felelősség, hogy az ember csak a jó hangokat engedje ki, hiszen miután kiszabadult egy hang, az körbejárja a világot és egyszer majd szembejön. Arra a kérdésemre, hogy hogyan kell úgy játszani, hogy az ember csak a jó hangokat engedje ki a hangszerből, azt felelte: úgy kell élni.
– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
– Szeretnék minél több helyen fellépni a Kárpát-medencében élő magyarok lakta településeken. Koncertjeimen egyre szélesebb nyilvánosság előtt szeretném bemutatni a harmonika fantasztikus lehetőségeit, számos zenei stílusban bemutatva mindazt az árnyaltságot, dinamikát és szenvedélyt. A harmonika a Kárpát-medence népeinek zenei hagyományában más-más előadói tradíció, játékstílus és repertoár hordozója a magyar és különböző etnikai közösségekben. A hangszer sokoldalúságát jellemzi, hogy az archaikus, motívikus zenei hagyomány mellett autentikusan szólalnak meg rajta az összetettebb zenei formákban, a gyakran műzenei hatást hordozó, tonális rendszerben megnyilvánuló népzenei kultúrák dallamai is. Elterjedtsége, a hangszeres hagyományba való beépülésének folyamata és az abban betöltött szerepe tájegységenként is igen eltérő. Bár az egész magyar nyelvterületen ismert, mégis szomszédnépi, nemzetiségi kötődései a meghatározóbbak. A különböző etnikai karakterek stílusos megszólaltatása játéktechnikai és zenei szempontból egyaránt igen eltérő feladatot jelentenek.
A nemzetközi virtuóz igazi zenei élménnyel varázsolta el a karvai közönséget. Orosz Zoltán ezzel a felelősséggel vállalta fel azt is, hogy a köztudatban sramlihangszerként élő harmonikát és annak sokszínűségét megismertesse a közönséggel. Ahogy el is mondta, még mindig vannak titkai ennek a hangszernek, s egyre több zeneszerző ismeri fel a harmonikában rejlő lehetőségek sorát, s használja fel műveiben. Ötven éve például bizonyos hajlításokat azért nem alkalmaztak dallamdíszítésként, mert nem is tudták, hogy megszólaltatható. „Amit most mondok a harmonikáról, az húsz év múlva már elavult lesz, olyan fiatal még ez a hangszer”- mesélte. S valóban, a pár évtized alatt ismét népszerűvé vált hangszeren ma már megszokott, hogy Bach orgonaműveket, jazz sztenderdeket, tangót, polkát, Vivaldit játszanak a jobbnál jobb zenészek. Ha meg ezeket mind egy koncerten akarja hallani az ember, akkor ott van Orosz Zoltán és az ő ezerarcú harmonikája. Mivel a zene elmaradhatatlan része a karácsonynak is, zenéje hirdette az örömet, hogy Megváltónk született!
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
