Van úgy, hogy a hon atyái és anyái, vezérlő fejedelmei egy óvatlan pillanatban meghökkentő őszinteségre ragadtatják magukat. Az kétségtelen, hogy mind stílusában, mind következményeiben az Őszödi Kinyilatkoztatás a legismertebb ilyen jellegű megnyilvánulás, de a minapi szlovák verzió is méltó az említésre.
Az őszinteségi roham szlovák változatának alanya mindenesetre nem tévedett sokat, amikor nemes egyszerűséggel undorítónak nevezte Szlovákiát. Mint ismeretes, az SaS képviselője, Lucia Nicholsonová a hírhedt Gorilla-ügy kapcsán, az erről szóló könyv szerzőjére (egyben volt férjére) célozva mondta: „Kanadából kellett érkeznie egy embernek, hogy felnyissa a szemünket ebben az undorító Szlovákiában”. A képviselőnő – akinek botrányos szavai miatt természetesen hatalmas az össznépi felzúdulás – igencsak sötét jövőt jósol hazájának, mivel szerinte nemsokára Szlovákia ismét „fekete lyukká válik a térképen”.
Mi tagadás, e szavakkal nehéz vitatkozni, még akkor is, ha kinek-kinek eltérő okai lehetnek undorodni ettől az országtól. Kinek a Gorilla, kinek a legocsmányabb történelemhamisításokkal fűszerezett beteges és kicsinyes magyarellenesség. Kinek mindkettő. Az „ébredés” is egyénenként eltérő időben jelentkezik, mindenesetre amióta csak kinyílt a szemem, azóta jelentkezik visszatérően a heveny undor, amit Szlovákia mint állam iránt érzek. És ebben benne van minden, ami a kilencvenes és kétezres évek Szlovákiáját jelenti, Mečiartól és Lexától kezdve Slotán át egészen Ficóig, Lipšicig, stb, benne alternatív oktatási tervvel, közigazgatási reformmal, Beneš-dekrétumokkal és állampolgársági ellentörvénnyel. Hogy csak hirtelen néhány okot említsek a számtalan közül.
Sokéves magyar jelenlét után végül egy szlovák képviselő volt az, aki igazán szívemből beszélt a szlovák parlamentben.
Ez is valami.
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
