Ezzel a címmel jelentette meg nagyon értékes, tartalmas, adatokkal bőven ellátott visszaemlékezését a Párkány mellett, Nánán élő Dánielné Matus Erzsébet.
Lélekben már számtalanszor gratuláltam neki. Erzsébet fiatal lány korában sodródott a Csemadokhoz. Őszi Irma titkárnőnek lett a segédje, Érsekújvárott, a Csemadok járási titkárságán. Irigylésre méltó kettős volt. A területileg hatalmas járást ketten mozgósítani tudták. A Csemadok égisze alatt a kultúrát, a magyar kultúrát ápolták, őrizték, terjesztették, illetve erre szorgalmazták a Csemadok helyi csoportjait. Járták a falvakat: Ő a járási instruktor a járás alsó csücskéből, a Nánáról származó főleg a déli falvakat, Irma, a járási titkár meg a közepéről, Kamocsából származó a fentebbi falvakat látogatta. Ez az értékes terepismeret sokat segített a könyv megírásánál is, melynek alcíme …”Fejezetek Nána történetéből”.
A könyv három részből és a dokumentumok, képek alkotta függelékből áll. I. rész: Településtörténet fejezetei a II. világháború befejezéséig, II. rész: Háború utáni évek, III. rész: Üzen a múlt – Múltunk emlékeinek történeteiből.
Mindhárom részben alaposan taglalja a témakör adta eseményeket, például az I. részben bemutatja a település földrajzi fekvését, viszonyait, szól a területen végzett ásatásokról, bemutatja múltját egészen a honfoglalásig visszamenőleg, ismertetést ad az évezreden keresztül a falut érintő háborúkról, a modern társadalmi élet 19. századi kialakulásáról, Trianon következményeiről, a Felvidék visszacsatolásáról. Ezt a részt befejezi a II. világháborút követő Hontalansági évekkel: a deportálások, a kitelepítések, a lakosságcsere, a reszlovakizálás, a konfiskálások hírhedt éveivel. Alaposan dokumentál minden állítást, dokumentumokkal mondatja ki a tényeket és így nem teszi lehetővé, ill. kizárja a későbbi félrevezető féligazságokra, vagy hazugságokra épülő félremagyarázkodást. Példaként egy idézet, részlet egy magyar tanítót 1945-ben állásából elbocsájtó levélből…” Önt, mint magyar nemzetiségű tanítónőt állásából 1945. július 1-i hatállyal elbocsájtom, minden jogigény nélkül.” Tudjuk róla, hogy így volt, de a dokumentumokba betekinteni kevesünknek volt lehetősége.
A második részben a falu háború, 1968 és 1989 utáni újra éledését tárgyalja, olyan formán, hogy az olvasó asszociálhatja a leírtakat a saját életére, közvetlen környezetére is:…”Az embereknek a háború okozta vesztesége után rövidesen sor került kis vagyonuk beszolgáltatására is/…/az 1950-es évek elején megszüntették a magángazdálkodást, elvették az iparengedélyeket a falvakban működő különböző mesteremberektől/…/elkezdődött a kollektivizálás”. Hosszú oldalakon keresztül részletesen leírja az ezeket az intézkedéseket követő/kísérő sokszor drámai eseményeket. Ebben a részben foglalkozik a kultúra, az iskola és a társadalmi szervezetek, köztük a Csemadok (a h.sz. 41 taggal alakuló gyűlése 1950. szept. 22-én volt) üggyel is. Csak, azért emelem ki a többi hasznos munkát végzett szervezetek közül, mert a Csemadok ebben az évben ünnepli alapításának 65. évfordulóját. A gondok, az akadályok ismertetése mellett bőven szól az eredményekről, érintve ’68-t az, majd az u.n. konszolidációs időszakot, míg eljut a „Bársonyosig”. Utána előkerülnek a mai napig rendezetlen, nemzetiségünket súlyosan érintő események, az 50. évforduló alkalmával, „1997-ben megszervezték a kitelepítettek és deportáltak találkozóját, HAZAHÍV A HARANGSZÓ címmel, mintegy 200 érintett résztvevővel”. Ebből a részből is kiolvasható, mert a társadalmi tevékenység ismertetése azt tükrözi, hogy mindaz a rengeteg munka, elért eredmény az élet szebbé, elviselhetőbbé tétele mellett magyarságunk megőrzését szolgálta.
A 3. rész, a település régmúltjának ismertetése, melyben visszamegy egészen az Árpád korig. Abban az időben épült az első templomkápolnája. Iskolája már a 19. század elejétől dokumentált, melynek …”alapja kő, falai tégla és vályog, zsindellyel fedve. Épült újonnan 1859-ben.” 1821-től a tanítók névsorát is felsorolja, s azt a jövedelmük feltüntetésével dokumentálja. Az 1945-ben bezárt magyar iskolában az újra magyar nyelven tanítás csak 1950. szeptember 1-én indult. Aztán jön a kultúra, a kulturális élet ismertetése, beleértve a népművészetet, a hagyományos népi kultúrát, a paraszti gazdálkodást, a jeles napokhoz, valamint a családi ünnepekhez, stb. kapcsolódó szokásokat, eseményeket. Végül felsorolja a település jeles szülöttjeit, szimbólumait, és bemutatja a község címerét.
A könyv utolsó 60 oldalát a függelékek, dokumentumok és fényképek teszik ki. A szerző tudatosan kiemelte ezeket a szöveges részből, így válhatott az olvasmányossá. Ez is szükséges egy ilyen nagyon gazdag hagyománnyal bíró település bemutatásánál.
Erzsébet, nem ragozom tovább a mondókámat: igen értékes, nagy munkát tettél le a falud, a nemzeted „asztalára”. Megmaradásunk egyik záloga ez is, az ilyen értékű falu-/településmonográfiák megírása. Őszinte szívvel, – mint hosszú éveken keresztül volt csemadokos munkatárs is – gratulálok. Olvasását, tanulmányozását javaslom minden felvidéki magyarok lakta falu/település vezetőinek, és mindenkinek, akinek kedves a múltunk megismerése. Beszerezhető – mivel könyvhálózatunkat a modernkori nemzeti kapitalizmusnak sikerült majdnem teljesesen felszámolnia – gondolom a szerzőnél. Ez a könyvterjesztési helyzet is a sokat emlegetett status guo-nk, a jelenkori egyenjogúságunk hozadéka.
Takács András, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”43998″}
