Nehéz, fárasztó, sőt kínkeserves darab Kerékgyártó István: Rükverc a Thália Színházbeli előadása, mely a szerző művének Kassára adoptált változata. A színházi világnap alkalmából Balassa Zoltán kritikáját olvashatják:
A néző energiáit szívja el a darab. Richtarcsík Mihály m. v., a színház művészeti titkára, táncával kívánja – nyilván a rendező szándéka szerint – egybekovácsolni, egybetáncolni az előadást. Misi, a néptáncos két alkalommal, az elején és a végén ki van világítva, mint egy csonka karácsonyfa, de ezt sajnos nem tudom értelmezni. Másokat is kérdeztem, ők is értetlenül álltak e fényjelenség előtt. Ettől eltekintve azonban narrátori szerepben megállja helyét a darab „keretlegényeként”.
Az előadás azt a megoldást választotta, hogy Vidra Zsolt életét visszafelé pörgeti. Már amennyire ez lehetséges. Hiszen az igazán visszapörgetett életet úgy kellene bemutatni, mint egy visszafelé lejátszott videó szalagot. Ugyan visszafelé ugrál a történet az időben, de az egyes csomópontokon, stációkon előre halad, majd megint visszaugrik néhány évet. Mintha a lemezjátszón fel-felemelnénk a tűt és a közepétől egyre kijjebb tennék le egy pillanatra és hallgatnánk bele. Az egyes jelenetek természetszerűleg szembe mennek a visszafelé pörgetésnek, mert ezek a pillanatképek az idő természetes, megszokott folyása szerint zajlanak. Egy jelenet azonban kilóg a sorból. Ugyanis látjuk a halott Vidrát, amint a rendőrök megtalálják és orvost hívnak, a következő jelentben a halott boncteremben fekszik. Viszont a darab logikáját követve, ezzel a jelenettel kellett volna kezdődnie az előadásnak. Kerékgyártó is így emlegeti ezt a műsorfüzetben.
Egy lecsúszott egzisztencia élete bontakozna ki. Ám visszafelé nézve az időben, „felfelé” kapaszkodik. Tehát hajléktalan lesz, leányát meglátogatja, de nem értenek szót, ami tragédia, „majd” felesége kirúgja, inni kezd, néha kétes munkahelyei vannak, apja rendszerint börtönben ül, anyja fia szeme láttára csalja meg férjét és „végül” megszületik, annak ellenére, hogy anyja – egészségügyi segédlettel – el kíván vetélni. Közben háromszor nyílt színi szerelmi aktust láthatunk. Így a produkció a nézőt kukkolásra kényszeríti, akarata ellenére. Kényelmetlen helyzet. Belekóstolunk a maffiózók, hajléktalanok és prostituáltak, cigányok világába. Ez a durva lét tele van trágársággal, amivel az előadás sajnos nem fukarkodik. Kevesebb több lett volna! Miért legyen a néző kíváncsi arra, hogy a sofőr esetében milyen fiziológiai változásokat idéz elő egy helyzet? Erre ugyan Misi az előadás elején fölhívja a néző figyelmét, de ez már csak alibizmus.
Mint minden ember életében, Vidra Zsoltéban is vannak kellemes pillanatok és elágazások, ahol jó irányba is léphetne. De ő a rossz utat választja. Mintha csak Hamvas Béla gondolatát kívánná sorsával illusztrálni. „Sok-sok millió ember él ötven és hatvan és még több évig, és sohasem jut eszébe, hogy él, csak itt van, valamiképpen itt van, derengő, álomkóros állapotban.” Valószínűleg ez az álomkór ragad rá a nézőre, ami miatt a vidám helyzeteken sem tud szívből kacagni. Tragikomédiának mondják a darabot, de nem igazán az. Túl sötétre sikerült ez a látlelet.
A darab két részből áll. Az elsőben 2013-tól 1989-ig, a Bársonyos Forradalomig kíséri nyomon nyolc jeleneten keresztül főhősünk bukdácsoló életét. A Szünet után hat jelenetben 1988-tól születéséig 1953-ig látjuk ezt a lezüllő életet. Az utolsó jelenetben a főszereplő megduplázódik. Ott fekszik a gyerekkocsiban, de hozzá van kötve kötéllel a már reménytelenül hajléktalan Vidra Zsolt. Szükséges ez a kettősség? Mintha a rendező nem bízna benne, hogy a néző nem amnéziás, nem tudja, ki „volt” ez a kisded a darab elején?
Érdekes jelenség, hogy az egyes jeleneteknek ritmusa jó rendezői és dramaturgiai időgazdálkodásra vall. Nincs üresjárat, nincs unalmas pillanat, mégis az egész előadás fárasztó, lehangoló, vánszorgó. Nyilván azért is, mert vagy három órán át tart. Az egyes jelenetek sem szívet derítőek. A színészek játéka színes, valódi csapatmunka folyik, mindenki teszi a dolgát, formálja meg szerepét. Két kivétellel a színészek mindegyike hat-hét szerepet is megformál. Tíz színész 64 szerepet játszik. Van aki orvost és gyereket, patológust és prostituáltat, századost és cigányvőlegényt, boncmestert, apát, német turistát és Fröccsös Gyurit, rendőrt és verőlegényt, pultosfiút és cigányt… Nincs értelme felsorolni a teljes kínálatot. Ezekben a szerepekben látjuk Varga Líviát, aki Vidra Zsolt anyját is játssza, Petrik Szilárd a bűnöző és léha apa szerepében jeleskedik, de kéjelgésre vágyó német turistát is. A többiek, Latócky Katalin, Rab Henrietta m. v., Dégner Lilla, Szoták Andrea, Benkő Géza m. v., Bocsárszky Attila, Madarász Máté és Ollé Erik m. v. méltó partnerei egymásnak. Módjukban van ezekben a szerepekben egy villanásnyi időre megformálni a különböző karaktereket és élnek is a lehetőséggel.
Gál Tamás Vidra szerepében hitelesen építkezik. Nehéz dolga van, mert éppen a rükverc miatt kell megtalálnia hőse pillanatnyi helyzetéből adódó identitását, karakterét, korát. Visszamenőleg. Ezt valóban bravúrosan oldja meg, minden mesterkéltség nélkül.
A darabot Czajlik József igazgató rendezte, a dramaturg Forgács Miklós volt. A könnyen alakítható és szellemes, absztraháló díszleteket Fodor Viola m. v. tervezte, aki így hozzájárult a darab gördülékenységéhez. A két négyszögletű, mozgatható fal lehet ágy és rács is, jelképezve Vidra korlátait. Jópofa megoldás, amikor az ágy tótágast áll és a szereplők így „állva” alszanak benne. De alkalomadtán gépkocsi is lehet. A jelmezeket Őry Katalin m. v. tervezte. Ezek teljesen megfelelnek az ábrázolt koroknak és szükséges színt, mértéktartó élénkséget visznek a darabba. A korfestő zenét Lakatos Róbert válogatta kellő visszafogottsággal, a mozgást Bocsárszky Attila és Richtarcsík Mihály tanította be szakértelemmel.
A darabban a visszafelé göngyölített történet okán nincs jellemfejlődés, még visszafejlődés sem. Az egyes jelenetek nem építkezhetnek egymásra, hiszen több év telik el, egész más helyzetek alakulnak, más-más szereplőkkel, helyszínekkel. Csak Vidra lelki sérüléseinek stációira hívják föl a figyelmet ezek a mozaikkockák. A végén, a tablóban, a színészek énekelnek a Szabad ének, szabad madár c. népdalra valamilyen szöveget, csak az sajnos érthetetlen, azonban a nézőt zsongítja. De mindenképpen elidegenítő effektusként hat ez a szép melódia az előadáshoz képest, mert még sokan emlékezünk, hogy a vargabetűket író Szabad Demokraták Szövetsége kedvenc dallama volt, mielőtt a posztkommunisták elvtelen szekértolói lettek volna.
Tanulság? Misi a néptáncos elmondja, hogy az egyes években, mikor Vidra Zsolt története szemünk előtt zajlik, milyen eseményekre kerül sor, de ez nincs életére befolyással. Ez a szöveg Szászi Zoltán találó munkája. Vidra viszont végig téblábol a történelmi események között, gondosan elkerülve őket. Így annak szele meg sem érinti. Ő a történelmen kívüli ember, akit bedarál a sors. Tanulságokat sem von le semmiből. Ahogy Márai mondja: „Az ember csak annyit ér, amennyire megérti a nagy jelképeket. Az ember csak akkor él, ha épít valamit.” Főhősünk viszont leépít. „Az ember él és nagyon keveset tud csak az erőkről, melyek a korszakot áthatják.” (Márai) Ha Vidra sorsa esetleg másképp alakul akkor sem tanult volna semmit. „Az embert leviszik a pokol fenekére, ott főzik és ha valamilyen csodálatos égi erő egy napon felhozza onnan, rövid pislogás és ocsúdás után pontosan ott folytatja, ahol elhagyta.” (Márai)
Vidra Zsolt hontalanként pusztul el Szlovákiában. Ez vár ránk is, ha nem szedjük össze magunkat!?
Fanyar üzenet, de az előadás inkább eltompítja a nézőt, ám lehet, pihenten, másnap járni kezdhet az agya, hogy értelmezze a látottakat. Cseri Kálmán református lelkipásztor írja, hogy életünk csónakkal való átkelés. „Elindulunk egy csónak formájú bölcsőben, s megérkezünk a túlsó partra egy csónak formájú koporsóban. Közben pedig különböző viharok tesznek próbára bennünket.” Földi életünk idején nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy van túlsó part. Ezzel a Rükverc főhőse nem törődik, mert a történet szerzője és rendezője sem gondol rá. De a néző megteheti! Amíg él van esélye. Nem árt erre húsvét előtt gondolni!
Balassa Zoltán, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”52320,49589,45764,48653″} 
