A 70 éve érvényben lévő Beneš-dekrétumok értelmében – melyek az akkori Csehszlovákiában a magyar és német ajkú lakosságot jogfosztottsággal sújtották – Szőgyénből 120 személyt telepítettek át az elnéptelenedett csehországi tájakra, és 240 család kapott „fehér lapot”.
Az 1947 tavaszán kezdődő országos akció 1948-ban érte el Szőgyént, amikor „lakosságcsere” címen 135 család kényszerült elhagyni az otthonát.
2012-ben a Magyar Országgyűlés április 12-ét, a Felvidékről való kitelepítettek emléknapjává nyilvánította, így emlékezve a Csehszlovák Köztársaságból kizárt, Magyarországra telepített mintegy százezres magyarságra.
Tata Város Önkormányzata az emléknapon tisztelettel adózik azon családoknak, akik vagyonuktól, állampolgárságuktól, közösségüktől megfosztva, szülőföldjükről elűzve, kemény akarással otthont teremtettek maguknak Tatán és környékén.
Így az idei évben is, a szőgyén önkormányzat képviselőivel, a Szőgyénből kitelepített tataiakkal és azok leszármazottaival emlékeztek Tatán. A Szőgyéni utcában, a Szőgyénből kitelepítettek emléktáblájánál kezdődött a megemlékezés, ahol elhelyezte az emlékezés virágait Michl József tatai polgármester és dr. Beró Henrietta alpolgármester.
Vígh Gábor Szőgyén polgármestere, az őt elkísérő önkormányzati képviselőkkel és a Tata Város által megtisztelt díszpolgárokkal közösen emlékezett. A szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskola igazgató asszonya Szarka Andrea, valamint tatai szervezetek és társulások képviselői egyaránt koszorúzással adóztak az emléktábla előtt.
Ezt követően a városháza dísztermében folytatódott a rendezvény. Michl József polgármester ünnepi köszöntője után Szomolai Tiborral, a Felvidéki saga és a Fáklyavivők című könyvek írójával beszélgetett a szép számú közönség, emlékezve a kitelepítésekre, érintve a felvidéki magyarság sorsát, a Kárpát-medence magyarságának jelenét és jövőjét.
Az idei emléknap a húsvétot követő második vasárnapra esett, melyet a katolikus egyház az Isteni irgalmasság vasárnapjaként tart számon. Ez a vasárnap a keresztény örömről szól, arról, hogy Isten velünk van. Az ünnepségen résztvevő idős, hajdani szőgyéniek elmondták, hogy csak az Istenben vetett hit adott erőt számunkra, hogy elviseljék a történteket. A 85 éves Nágelné Elzer Ila néni visszaemlékezett, hogy a legnagyobb szomorúság egyike volt, amikor nem jöhetett haza szülei temetésére.
Bár az Evangélium az irgalmasság gyakorlására, a megbocsátásra szólít fel, bocsánatkérés nélkül – ami mind ez ideg várat magára – vajmi keveset ér a megbocsátás. Mégis, szinte egyöntetűen kihangsúlyozták, hogy a Feltámadt Krisztus első ajándéka az apostoloknak, de minden embernek, s így nekünk is: a béke. Csak ő tud békét teremteni családjainkban, környezetünkben, nemzetünkben és a világban. Bíznak abban, hogy ha ők már nem is, de gyermekeik, unokáik megérik a bocsánatkérést és elzenghetik helyettük is a megváltottak allelujáját.
Berényi Kornélia, Felvidék.ma
