Statisztikák, felmérések figyelmeztetnek minket a szlovákiai magyarság vészes fogyására, amit általánosan az asszimiláció számlájára szokás írni – tegyem hozzá, helyesen.
Én azonban most egy másik tényezőről szeretnék szólni, aminek eddig talán nem szenteltünk kellő figyelmet: ez pedig a kivándorlás.
No, nem arról a kivándorlásról beszélek, amikor a szlovákiai magyar szedi a sátorfáját és egy jobb élet reményében Nyugat-Európa felé veszi az irányt/habár, ez is jelentős mértékű, az ismertségi körömben is vannak olyan fiatalok, akik Angliában alapítottak családot – ők már a kinti magyar diaszpórát fogják gyarapítani/.
Én arról a szlovákiai magyarról beszélek, aki mindössze a határon megy át, hogy Magyarországon kezdjen új életet. És mivel a két ország gazdaságilag körülbelül ugyanazon a színvonalon áll, valami más okot kell keresni, amikor magyarázatot keresünk a jelenségre.
Rövid gondolkodás után aztán meg is találtam ezt az okot – legalábbis, azt hiszem. Azok a szlovákiai magyarok, akik áttelepülnek az anyaországba, az átlagnál erősebben kötődnek nemzeti identitásukhoz, és az a hamis illúzió él bennük, hogy a magyarságukat Magyarországon jobban meg tudják élni.
Hamis illúziónak nevezem ezt, mert a magyarságunkat bárhol megélhetjük, Ausztráliától a Tűzföldig, Kanadától Szlovákiáig! Különösen érvényes ez ma, a XXI. században, amikor a világ annyira összement, hogy egy kattintással, pillanatok alatt hasonszőrű emberek közt lehetünk, éljenek a világ bármely részén. Az internetnek köszönhetően még sokezer kötetes házi könyvtár se szükséges ahhoz, hogy a magyar kultúra kincseit élvezhessük.
Azonkívül, azt is tudatosítanunk kell, hogy minden magyar, aki itt „hiányzik a leltárból”, az ennek a kis közösségnek duplán fáj. A sikeres vállalkozó ugyanis nem köztünk lesz sikeres vállalkozó, a neves művész nem köztünk lesz neves művész, a tudós nem a mi közösségünket fogja a munkájával gyarapítani.
…
Az utóbbi időben egy további, sajnálatos tendenciára figyeltem fel, ami hosszú távon tehetséges fiataljaink elvesztéséhez fog vezetni, hacsak nem tudjuk megállítani.
Azt már megszoktam, hogy a szlovákiai magyar fiatal Magyarországra megy egyetemre, aki aztán ott is fog magának egzisztenciát teremteni. Ezen segít valamit, hogy már van saját egyetemünk.
Újabban azonban két olyan esetről is hallottam, amikor a tehetséges szlovákiai magyar kisdiák Magyarországon folytatja tanulmányait, mivel a szülőföldjén nem talál az anyanyelvén az igényeit kielégítő, speciális képzést. Világosabban fogalmazva. A szlovákiai magyar oktatásügy nincs rá felkészülve, hogy tehetséges fiataljainknak megfelelő képzést nyújtson, és megtartsa őket.
Persze, ezt csak egy laikus látja így, és a valóság, lehet, egészen más.
MÁS?
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma
Fotó: net, Nagy Gábor
