A közösségi oldalakon sok helyütt szinte leszedték a keresztvizet Tóth Gabi magyarországi énekesnőről, miután az kinyilatkozta, hogy Totova néven folytatja pályafutását. Valóban megérett a „fővesztésre”?
Az énekesnő elmondta, Dunaszerdahelyen egyszer így konferálták fel őt, innen jött az ötlet. Én is úgy gondolom, hogy ez nem volt egy szerencsés idea, és nem is veheti zokon, ha sokan érzékenyen reagálnak erre a lépésére. Úgy vélem, inkább tudatlanság húzódik meg a történet mögött, és nem akarta ő a „jónépet” megbántani.
Miért? Lépten-nyomon látjuk, tapasztaljuk, hogy a minden korlátokat ledöntő információáradat ellenére a tájékozottság gyér. És itt nem mutogathatunk csak a magyar államhatárokon belül élőkre! Mi elvárjuk, hogy a magyarországi színészek tisztában legyenek a mi közéleti problémáinkkal, de vajon mi mennyire ismerjük például az erdélyi helyzetet? Melyik az igazi, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), a Magyar Polgári Párt, az Erdélyi Magyar Néppárt? Sőt, melyik az igaz?! De szétnézhetünk a Délvidéken vagy Kárpátalján is! És nem csak pártokról van szó, hanem az adott országrészek közéleti problémáiról, mint jelen esetben a magyar névhasználat felvidéki helyzetével.
Nem minden művész van olyan anyagi helyzetben, hogy kategorikusan kijelentheti: olyan rendezvényen nem lép fel, mely politikai párthoz kötődik. Nekem például nagy kedvencem Kovács Kati, aki már fellépett sok MKP-s rendezvényen, a múltkori választáson viszont a Most-Híd kampányrendezvényeinek fellépője volt. Dühös voltam emiatt, nem mentem el megnézni akkor sem, ha helyben volt, de nem rá haragszom.
Arra is tudok példát, hogy egy Kossuth-díjas művész jött át Komáromba, és kellemes meglepetésének adott hangot, hogy milyen sokan tudnak a városban magyarul. Meg is kérdezte, hogy miért…
Vagy folytathatnám a sort a Pázmány Pétertől, Dunaszerdahely sokszoros polgármesterétől (1994–2008) hallott történettel. Győr mellett – szakadó esőben – felvett egy stoppost, aki háláját úgy fejezte ki, hogy megdicsérte, hogy milyen szépen beszél magyarul, ráadásul meg is kérdezte, hogyan tanult meg. „Az édesanyámtól” – mondta neki Pázmány Péter, a stoppos pedig csak bámult, mint borjú az új kapura.
Mindenki tudna ilyen példákat felhozni. Tóth Gabi a nagy vihart kevert átgondolatlan névválasztásával egy felvidéki jellemzőre is rámutatott. Akaratlanul, nem tudatosan, csak hozadékként: nem élünk azon jogokkal sem, amelyekkel élhetnénk!
Akár Platónt is idézhetnénk: „Ha tükröt tartasz mások elé, ne felejts magad is tükörbe pillantani.”
