Nyolcvankilencedik évében február 17-én elhunyt a felvidéki magyarság kiemelkedő közéleti személyisége, dr. Szabó Rezső jogász, politikus. Temetése február 23-án 13.15 órától lesz a pozsonyi krematóriumban református szertartás keretében.
Személyében egy olyan embert veszítettünk el, aki a politikai és kulturális életben egyaránt komoly szerepet vállalt és ahol munkálkodott, mindenütt jelentős eredményt mutatott fel. Közéleti pályájának csúcsát az 1968-as csehszlovákiai reformidőszak jelentette. Többek között az ő nevéhez fűződik az itt élő magyarság követeléseinek tételes megfogalmazása is. Ezen időszakban ő állt a Csemadok élén, a Szlovák Nemzeti Tanácsnak pedig alelnöke volt.
Szabó Rezső 1929. május 10-én született Kolozsnémán. 1948-ban Komáromban érettségizett, jogi tanulmányait 1952-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen fejezte be. A Csemadoknak előbb szakelőadója, később titkára, majd főtitkára lett. 1959–1961 között a Hét hetilap főszerkesztője volt. A reformidőszak bukása után kegyvesztett lett, 1970-ben nemcsak Csehszlovákia Kommunista Pártjából, hanem a Csemadokból is kizárták.
Az 1989-es rendszerváltozás után rehabilitálták, és visszatért a közéletbe, megadatott neki, hogy a kommunizmus bukása után ismét a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöki tisztségét tölthette be. 1990-ben ugyanis ott volt az Együttélés politikai mozgalom alapítói között, majd a parlamenti választások során képviselői mandátumot nyert és folytatta a hetvenegyben megszakított a jogalkotói munkát. Csehszlovákia szétválását követően, 1993–97 között a Csemadok alelnöke volt.
Íróként is tette a dolgát, szerzője a 2004-ben megjelent Csemadok és a Prágai Tavasz című könyvnek, melyben közéleti tevékenységének meghatározó éveire tekint vissza. Egész életét, munkásságát a nemzetiségi kérdésnek és annak államjogi megoldási témájának szentelte.
Tisztelet emlékének és életművének.
