Bár nincs az idén kerek évfordulója a Felvidék jeles fiának, Ipolyi Arnoldnak, a születés 196. évében Varga Dávid mégis megemlékezett róla. Jól tette, hiszen csak büszkék lehetünk erre a reneszánsz szabású nagy tudósra, aki – mint olvassuk is a szerző cikkében – „Folkloristaként, művészettörténészként, egyházi elöljáróként fontos életművet hagyott hátra, amellyel hozzájárult kora és a jövő magyar szellemi életének felpezsdítéséhez és gazdagabbá tételéhez is.”
A szülöttünk szelleme előtti főhajtásnak azonban van egy szépséghibája, ami épp a biográfiai adatokba csúszott be. Azt írja Varga Dávid, hogy „Az 1823-ban Ipolykeszin világra jött palóc nem sejthette, hogy ebből a kis faluból fogja magát felküzdeni a magyar tudományos és egyházi élet megbecsült tagjai közé.” Azt, hogy a Palócföldön „világra jött” Stummer-Ipolyi palóc volt-e valójában, most ne vitassuk. Azt viszont tudjuk, hogy német és szláv felmenőkkel, magyar nemesi ősökkel rendelkezett, kinek ereiben bizony sokféle vér csörgedezhetett, s aki valóban sokat tett a magyar kultúráért. Ám igazi európai műveltségű személyiség volt ő, aki több nyelven is írt és beszélt, a magyarok történelmén és kultúráján kívül igen jól ismerte a germán, a szláv népek, sőt megannyi más nemzet hagyományait, kincseit is.
S amit ismételten hangsúlyoznom kell: Ipolyi Arnold bizony nem Ipolykeszi szülötte. A pontosítást többször és többen megtették már, köztük magam is, ráadásul e honlapon is. Tavaly például a születés 195. évfordulója alkalmából készült, Néhány adalék Ipolyi Arnold szülőföldi kapcsolataihoz című írásomban elmondtam már, hogy több ellentmondásos adat, eléggé nem tisztázott tény került napvilágra a neves magyar géniusz biográfiáját illetően. Elsősorban a születés időpontjára és helyére, a szülőház és a gyermekkori hajlék sorsára, az iskolákra, az iskoláztatás módjára gondolunk most.
Ipolyi Arnold Benczúr Gyula festményén 1893-ban
Az alábbiakban ismételten megpróbálom ezeket tisztázni, illetve néhány újabb adattal, adalékkal némileg korrigálni-kiegészíteni a biográfiát. Az Ipolyi-életrajzzal, elsősorban a születési hellyel kapcsolatos pontatlanság már a jeles tudósról szóló első könyvben felbukkant. (Pór Antal, 1886: Ipolyi Arnold váradi püspök élete és munkái vázlata. Pozsony-Budapest.) Ezt aztán rövidesen korrigálták is (A sok korrigálás közül lásd: Fraknói Vilmos, 1888: Ipolyi Arnold emlékezete. Budapest.), ám mindez a jövőre nézve nem volt eléggé hatásos. Az újabb időkben lexikonjaink szócikkeiben, az Ipolyiról szóló portrékban, összefoglalókban találkozhatunk hibákkal. Ezek annak ellenére jelen vannak, hogy már az Ethnographiában is terjedelmes írás jelent meg a tévedések pontosításával, s más szerzők is – néha önmagukat korrigálva – pontos adatokat közölnek Ipolyiról. (Hála József,1995: Ipolyi Arnold és Hont vármegye. Ethnographia CVI. 1. sz. 195–229. A cikk lábjegyzeteiben az erre vonatkozó teljes irodalomjegyzék is megtalálható.)
Anyakönyvi adatokkal igazolható, hogy Ipolyi a Hont megyei Disznóson született, nem pedig Ipolykeszin. A születés helyének Pór Antal által közölt pontatlanságát már a megye helytörténésze, egykori alispánja, Pongrácz Lajos is helyesbítette 1887-ben.
A tévedést a nevezetes életrajz szerzője elismerte, és Ipolyi szóbeli közlésére hivatkozva közölte, hogy „ő voltaképpen útközben született, midőn a vele várandós édesanyja Disznósra sietett szüleihez”.
Ipolyi születési dátumát illetően is bonyolult a helyzet, s talán már lehetetlen is a pontosítás. Születési dátumként szerepel 1823. október 18. és október 20. Egy biztos: a disznósi születésű Ipolyit 1823. október 22-én keresztelték meg a felsőzsemberi templomban.
A Léva közelében található Disznóspuszta ma Derzsenye része, egykor Báthoz is tartozott, anyaegyháza pedig Felsőzsember volt. A híres honti családok közül erős itteni kötődései voltak a Horváthyaknak, a Szmrecsányiaknak, valamint a Stummer-Ipolyiaknak. Nagy tudósunkat, Ipolyi Arnold püspököt is szoros szálak fűzték hát ide. Hisz valójában ez volt a szülőhelye, itt keresendő a szülőháza is.
A Horváthy család, amely egykor Disznóst újranépesítette, a XVIII–XIX. század fordulóján élte virágkorát. Egy 1857-ben, Fabriczius Ferenc mérnök által készített telekfelmérés és tagosítási térkép szerint a Horváthyaknak több helyen is volt birtokuk a településen. Bizonyos Horváthy Vincéé volt például a 27. és a 28. „részletszámú” telek. Az előbbi 758, az utóbbi pedig 1277 négyszögölet tett ki.
A falu keleti felében található telek egészen a Szikince patakig lenyúlt, s egy kisebb kúria is állt rajta. Ez ma már nem látható, helyén új házak épültek. Szintén az említett úré volt a 43. számú telek. A mintegy 334 négyszögölnyi terület felnyúlt egészen a mai temetőig, amely a falu nyugati részén található. Mellette volt Horváthy Antal 42. számú, 910 négyszögölnyi beépítetlen telke.
A Horváthy-kúria Disznóson, ahol Ipolyi születhetett (Fotó: Csáky Károly)
A település északi felében is volt a két Horváthy nevű földbirtokosnak egy-egy kisebb, 192 négyszögölnyi telekrésze. A mellettük lévő, 297. helyrajzi számú telek később a Halma családé volt, s ezen a mai napig áll egy földszintes úrilak. A térkép 25 évvel Szmrecsányi Elek özvegyének, Horváthy Ágnesnek, Ipolyi disznósi nagyanyjának a halála után készült, s „ez alatt az idő alatt az ábrázolt állapot lényegesen nem változott” – írta Petrovay Resko Sándor, a térképek megtalálója, a ma is álló kúria felfedezője. És nyomban hozzátette eme tény feltárásához, hogy a fenti állítását „bizonyítja az 1840-es II. katonai felmérés térképe, s részben az 1782-es I. katonai felmérés térképe is“. (Petrovay Resko Sándor, 2004: Ipolyi-Stummer Arnold szülőháza. Múltunk Emlékei. III. 9. sz. 15.)
A puszta legrégibb épülete tehát „határozottan az a kúria, amely az 1857-es térképen a 297-es szám alatt van bejelölve, s mindenesetre a legmegfelelőbb s az egyetlen méltó székhelye lehetett az alispánnak”. A nagyapáról, Szmrecsányi Elekről, aki 1770-ben Korponán született, s valóban honti alispán volt, tudjuk, hogy ide nősült. Felesége, Horváthy Ágnes itt is halt meg 1832-ben, Szmrecsányi Elek azonban már 1821-ben elhunyt az ugyancsak Hont megyei Kelenyén, ahol szintén volt birtoka, s ahol lánya, Ipolyi anyja, Arzénia is született.
Ipolyi születésének évében a nagymama mindenesetre a disznósi udvarházban lakott.
A szóban forgó lakról a továbbiakban ezt írta Petrovay Resko: „Méretei is hasonlóak, mint az ipolykeszi kúriáé. Feltevésünket bizonyítja a berajzolt kisebb díszpark is. Bármennyire hihetetlen is, a kúria máig fennmaradt. Egy kisebb földszintes épület, amely lejtőn épült, ezért főhomlokzata a magasföldszinten van. Már a futólagos megtekintés során is megállapítható, hogy van egy régibb, kőből épített része, amely pilléres folyosójával nyitott, és egy újabb, téglából készített része. Ez a XIX. század elején, a klasszicista átépítés idején készült; ekkor a főbejárat elé, melyhez egykarú lépcső vezet, oszlopos portikusz épült, amely falazott, háromszögletű oromban végződik. A kúria mennyezete egyenes.”
Mint már említettük, az épület 1857-ben a Halma családé volt. A XX. század elején Vaskó Ferenc birtokába került, s elveszítette nemesi kúria jellegét. Ezután egy Žudel nevű gazdacsaládé lett. 1945 után iskola és szövetkezeti iroda volt benne. Jelenleg üresen áll, és siralmas állapotban van.
Feltételezhető, hogy itt született Ipolyi Arnold, vagy idehozták az útközben világra jött gyermeket.
De akkor miért írták 1887-ben, hogy a szülőház nincs meg? Esetleg a méreteiben kisebb, a 28. számú telken épült, az 1857-es térképen még látható hajlékba került először Ipolyi? Ez az épület ma már nem látható, s nem tudjuk, mikor tűnt el. Mindenesetre mindkét helyhez köze lehetett, ám valószínűbb, hogy a ma is látható kúria a szülőház. Pontos választ csak további s még alaposabb kutatás után adhatunk.
Félő azonban, hogy akkorra ez a kúria is megsemmisül. Egy emléktáblát az említett tények alapján addig is megérdemelne. A továbbgondolkodás és a kutatás folytatása, az emlékek nagyobb tiszteletben tartása a jövő feladata. Hogy „emlékeinket ne hagyjuk veszni“! Ne jussanak olyan sorsra, mint az említett többi kúria, avagy a néhány éve még létezett Szmrecsányi- és Horváthy-sírjelek a disznósi temetőben. Mert egy dolog immár sokszor bizonyított tény: Ipolyi Disznós szülötte, s a még álló kúriához is köze lehetett.
