Az első két, igen fontos tényezővel, a vallásszabadsággal és a neveléssel előző cikkeimben foglalkoztam. Most a munkaerkölcs, a fair munkaadói és munkavállalói magatartás motívumával foglalkozunk, ami mára már sok helyen szinte értelmezhetetlen fogalommá vált. A hatáselemeket mutató ábrán ez a komponens Work Ethic megnevezéssel szerepel.
Max Weber klasszikussá vált, alapvető művében (A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme, 1905) alaptételként szögezi le és bizonyítja számos történelmi példával:
a kemény munka, az imádkozzál és dolgozzál motivációs erőterében vitte előbbre Európát az emberi szorgalom hatalmas lépésekkel a gazdasági növekedésben minden más kontinenssel szemben.
A klasszikus gazdaságelméletben a kemény munkának volt elsőrendű, kitüntetett helye a termelés és gazdasági növekedés szempontjából. Az európai gazdasági fejlődésnek ebben a szakaszában még nem a technológiai újításoké volt a döntő szerep, hanem pontosan a szinte istentiszteletként felfogott kemény munkáé, a maximálisan kihasznált napi 10-12, vagy még több munkaóráké.
A kérdés az, a protestánsok munkaerkölcse miben különbözött minden másfajta motivációjú munkaerkölcstől?
A protestáns reformáció sola-felismerései között szerepel a sola gratia=egyedül kegyelemből elv, mely szerint az üdvösség ingyen kegyelemből, hit által lehet a miénk, azért nem lehet és nem is kell megdolgozni, például állandó kemény munkával. A protestáns látásmódban és istenszemléletben pontosan fordított a helyzet.
Az állandó kemény munkát azért végzi a hívő ember, mert ezzel válaszol a meg nem érdemelt kegyelemre, s mindarra az adományra, ami Istentől jön mind az egyéni, mind a közösségi életben.
Az „Isten-faktor” teljesítménymotiváló erő ma is az USA-ban
2003-ban a N. Ferguson közzétett egy cikket a The New York Times-ban, melyben arra a kérdésre kereste a választ, hogy miért körözte le Amerika Európát? A válasz igencsak meglepő.
Az USA többletteljesítményének motivációs hátterében Ferguson „az Isten-faktort”, azaz Istent és az istenhitet mint gazdasági felhajtó vagy húzóerőt látja elsődlegesnek.
(Ferguson, N. (2003). The world; Why America outpaces Europe (clue: The God factor). The New York Times, June, 8.). Idézi a Gazdasági Együttműködés és Fejlődés Szervezetének az adatait, melyek alátámasztják a korábbi, weberi protestáns munkaetikai elméletet és korábbi történelmi bizonyítékot. Így ír:
„Az elmúlt negyed század nyugat-európai tapasztalatai akarva-akaratlan is igazolják a protestáns etikát az USA-ban. Ugyanakkor a nyugat-európai szekularizáció pedig éppen a protestáns munkaetika fokozatos gyengülését mutatja”.
De vannak más visszajelzések is arról, hogy sok országban még ma is a protestáns munkaetika a gazdasági teljesítmények egyik fontos hajtóereje. (Mills, G. (2013). Working hours in Spain are too long. The Local, July, 4.; Bresiger, G. (2014). Millions of Americans skipping lunch to work: study. New York Post, February, 2.). Kiderül, hogy vannak, akik még az ebédidőt is megrövidítik az intenzívebb munkavégzés kedvéért.
Ma is tetten érhető hatások Németországban, Svájcban, Hollandiában
Érdekes kutatást végzett Németországban Spenkuch 2016-ban, mely során a mikroadatok alapján kiderült, hogy a protestánsok több órát dolgoznak, mint a katolikusok (Spenkuch, J.L. (2016). The protestant ethic and work: Micro evidence from contemporary Germany. Working paper, available at SSRN 1722044.). Felmérések, statisztikai adatok tömegét publikálja a tanulmány, sorra véve és összehasonlítva a német városok, tartományok mikroadatait a lakosság protestáns vagy katolikus többségi jelenlétéről, illetve gazdasági mutatóik összevetéseivel jut meggyőző bizonyítékokhoz arról, hogy a protestáns munkaetika a mai napig érvényesül és hat a lakosság protestáns részében, még ha nem is mindenütt egyenlő mértékben és nem is mindig magas termelési mutatókkal.
Kutatásainak végkövetkeztetése: Németországban a protestánsok még ma is hetente 3,5 órával többet dolgoznak, mint a katolikusok.
Hasonló kutatásokat végzett Basten és Betz Svájcban, melynek során a munkaetika mögötti tényezőket, mozgatórugókat elemezték, a vallási, egyéni és a politikai hajtóerőket. (Basten, C., & Betz, F. (2013). Beyond work ethic: Religion, individual, and political preferences. American Economic Journal: Economic Policy, 5, 67-91.). A nagyobb termelékenység elérésében szerepe van annak is, hogy a római katolikusoknak lényegesen több ünnepük van, mint a protestánsoknak. Az így kieső munkanapok, illetve produktivitás éves szinten már jelentősen mérhető és számszerűsítve is kifejezhető a katolikusok gazdasági hátrányára és a protestánsok előnyére.
A holland Hoorn és Robbert Maseland 2013-ban tették közzé vizsgálódásaik eredményeit. Ennek során azt bizonyították számos teszttel és összehasonlító adattal, hogy a protestánsok között, akik a munkaetikát, a munkát fontos értéknek tartják, milyen visszahatásai vannak a munkanélküliségnek. Számos mentális zavarnak, családi, kapcsolati konfliktusnak lett forrása az, ha valaki kiesett a munkavállalói hálózatból.
Ha a protestáns munkaetika egyéni létszinten nem tud kiteljesedni, azaz valaki munka nélkül marad, ez sokkal szembetűnőbb romboláshoz vezethet, mint más vallások követőinél…
Legfontosabb örökség a 21. századra: kisebb korrupciós hajlam a protestánsoknál – a vallás nem ópium!
A kutatások azt is feltárták, hogy a protestánsok között alacsonyabb a korrupciós szint, tehát magasabb a korrupciós küszöb. D. Treisman 2000-ben a korrupció okait kutatta összehasonlító vizsgálatában (Treisman, D. (2000). The causes of corruption: A cross-national study. Journal of Public Economics, 76, 399-457.), L. Guiso és munkatársai pedig 2003-ban már említett tanulmányukban
a vallás ópiumként történt aposztrofálása és lejáratási kísérlete erős bírálataként vizsgálták annak okát, miért alacsonyabb a protestánsok között a korrumpálhatósági mutató másokkal szemben.
R. D. Woodberry 2004-ben a birodalmak árnyoldalait térképezte fel, köztük a korrupciót, aminek ellenhatásaként mutatta be a keresztyén missziók, a gyarmatosító államszervezet és a demokrácia szerepét ebben a tekintetben a gyarmatosítás utáni korszak egykoron gyarmatosító társadalmaiban (Woodberry, R.D. (2004). The shadow of empire: Christian missions, colonial policy, and democracy in post colonial societies. PhD dissertation, University of North Carolina at Chapel Hill).
B. Arrunada 2010-ben igen érdekes összehasonlítást végzett protestánsok és katolikusok között a tekintetben, mi okozhatta az eltérést az egyszerű és közös munkaetika, illetve az eltérően kialakult szociáletikák között? És persze ebből a reflexióból Kína sem maradhatott ki. Y. Chen, H. Wang és S. Yan 2014-ben foglalkozott a protestáns jelenlét és a gazdasági, kulturális, vallási tevékenységek hosszú távú hatásaival a hatalmas országban (Chen, Y., Wang, H., & Yan, S. (2014). The long-term effects of Protestant activities in China. Working paper)…
(Folytatjuk)
