Számos történelmi helyünkhöz kötődnek érdekes legendák, meseszerű történetek, akár szellemtörténetek is. Ebbe a sorba tartozik Léva vára is, amelynek a hagyomány szerint két szelleme is van. Zách Felicián Sebe nevű lánya mellett Kollonich Siegfried szelleme kísér a várromon s annak környékén. Mindkét történelmi személy a lévai várban hunyt el.
Kollonich Siegfried egy különös szereplője a lévai vár történetének – kezdte a mesélést Pleva Péter, a lévai várat is magába foglaló Barsi Múzeum munkatársa. Kollonich Siegfried egy jelentős horvát nemesi család sarja volt. Ám a család a török betörések miatt elhagyta a szülőföldjét, így Siegfried Kismártonban született 1572. február 22-én. Apja Kollonich György Szigfrid lovaskapitány, anyja Fuchs Erzsébet, keresztapja II. Miksa Habsburg uralkodó volt.
Tán ennek is köszönhető, hogy felnőttként nagyon jó kapcsolatot ápolt a Habsburgokkal. II. Rudolf császár német lovasezredessé nevezte ki 1601-ben. Kiváló hadvezér volt. Többek között a Dunán inneni területek, a bányavárosok és Érsekújvár várkapitánya volt Léva mellett.
Az egyik aláírója volt az 1606-os zsitvatoroki békének, mely az Oszmán Birodalom és a Habsburg Birodalom között köttetett.
Annak ellenére kiváló kapcsolatai voltak a katolikus Habsburgokkal, hogy ő maga protestáns volt, Luther Márton tanainak megrögzött és hű támogatója.
Kollonich Siegfried portréja egy korabeli rézmetszeten (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Elégé temperamentumos, szeszélyes természetű férfiú volt. Ebből kifolyólag számos alkalommal került konfliktusba a magyar katolikus nemességgel is. 1610-ben tisztségeiből lemondatták.
Jelentős harcos volt, több alkalommal harcolt a törökökkel szemben. 1613-ban párbajra hívta Ali Kara esztergomi béget, ám a párbajra nem került sor, mivel Kollonich addigra börtönbe került.
Jelentős adósságok vezettek a temetés elmaradásához
A várkapitánysága alatt, illetve az egyéb tevékenységei során is a tartozásai folyamatosan növekedtek. Az anyagiak nem megfelelő kezelése kihatással lett a halálára illetve a temetése elmaradására is – jegyezte meg Pleva Péter.
Kollonich Siegfried 1623-ban halt meg a lévai várban, ám eltemetésére 14 évet kellett várni. Az extrém eladósodás miatt nem történt meg Kollonich tisztességes búcsúztatása.
A Habsburg Birodalomban ez időtájt hatályban volt egy rendelet, miszerint az, aki eltemetteti az eladósodott személyt, annak a személynek kell kiegyenlíteni a halott adósságait. A rokonsága közül senki nem temette el, mivel nem akarták az adósságot örökölni.
A Szent Mihály Arkangyal templom Léván (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A fa koporsóját a lévai vár nagytermében helyezték el. Közel másfél évtizedig hagyták ott. 1638-ban a bécsi udvar egy jelentős tisztviselője, Stella Jakab János érkezett Lévára, és a nagyterembe lépbe meglepődött Siegfried tetemén.
Azonnal levelet írt a császárnak, leírva a látottakat. Az uralkodó visszaüzent: titokban temessék el Kollonichot.
A császár rendelkezése alapján egy éjszaka átszállították a koporsót a vártól nem messze lévő Szent Mihály Arkangyal templomba. Itt mindennemű egyházi búcsúztatás nélkül helyezték örök nyugalomra.
A hagyomány szerint Siegfried szelleme azóta is jelen van a várban, vissza-visszatér arra a helyre, ahol nem kapott nyugalmat.
A múzeumok éjszakáján, május 15-én mutatták be a Siegfried történetét bemutató dokumentumdrámát. A valós történeten alapuló kisfilmben, amely Pleva Péter ötlete és forgatókönyve alapján készült, a helyi szlovák színjátszócsoport művészei szerepelnek.
Ám Siegfried nem egyedül kísért éjszakánként a várban. Zách Felicián Sebe nevű leányát, az apja Károly Róbert elleni elkövetett 1330-as sikertelen merénylete után a lévai vár udvarán fejezték le.
(Pásztor Péter/Felvidék.ma)
