A martosi hagyományőrző együttes tizedik alkalommal vett részt a XXV. Aratónapon és a Kárpát-medencei Nemzetiségek Találkozóján, amely Szarvason került megrendezésre és egyike a térség népszerű rendezvényeinek, amely összehozza az egymástól távol élő magyarokat. A jubileumi eseményen a magyarságnak, a hagyományoknak, és persze a kenyérnek is hódoltak, korhű ruhákban és szellemiségben.
A határon túli magyar települések bemutatkozó estjével indult el már pénteken a Zenepavilonnál. Másnap, szombaton reggel felvonulással folytatódott az esemény a Szarvasi Ezüstszőlőben Ezt követte a rendezvény ünnepélyes megnyitója.
Závoda Ferenc főszervező, a Békés Megyei Gazdakörök Szövetségének alelnöke köszöntötte elsőként a jelenlévőket. Elmondta, nagy köszönet jár kárpátaljai vendégeiknek a meghívás elfogadásáért, hiszen ismeretes, hogy milyen szenvedésben van részük mostanában a háború kapcsán. A köszönetnyilvánítás után a főszervező a Szarvasi Gazdák Nemzetiségi Hagyományőrző Egyesület nevében megnyitotta a jubileumi aratónapot és találkozót, majd felvonták a rendezvény zászlóját.
Babák Mihály, Szarvas polgármestere a megnyitón elmondta, a megbolonduló világban nekünk,
magyaroknak még inkább össze kell tartanunk, már csak azért is, hogy példát mutassunk.
Például abban, hogy nekünk ünnep tud lenni egy kenyér, egy betakarítás és egy aratás, hiszen a magyar parasztember mindig is a jövőjét látta abban, ha megtermett a búza és így volt mit ennie. Fontos továbbá az életünkben a béke a számos megpróbáltatás után, amit átéltünk, és amelyek ellenére mégis megmaradtunk. Véleménye szerint ez is példával szolgálhat más országoknak.
Idén a díszvendég a vajdasági Bácsfeketehegyi Tánccsoport volt. Több éve született meg az ötlet, hogy egy-egy népcsoportot vagy várost hívjanak díszvendégnek, melyek egy jel állításával színesítik az Összetartozás emlékparkját. A köszöntők után leleplezték Ezüstszőlő legújabb, bácsfeketehegyi kopjafáját.
Ezután a hagyományos aratás következett, ahol Molnár József arató és kaszálómester vett részt, a csoport pedig a főzésben mutathatta meg tehetségét.
Régen legalább két hétig tartott az aratás, ám a szarvasi Ezüstszőlőben rendezett aratónap
másfél órás versenye is elég volt ahhoz, hogy felelevenítsék a kaszások, a marokszedők és a kévekötők mozdulatait és a kézi betakarításhoz kapcsolódó egyéb hagyományokat.
Az aratást figyelemmel kísérő zsűri elnöke elmondta: a tarló magasságára, a szemveszteségre, a kévébe, a keresztbe rakás módjára, a reggelire felkínált étkekre ügyelnek, de azt sem tévesztik szem elől, hogy ki milyen hangulatban és öltözékben kezd a munkához.
Amikor megérett a gabona, hálát adtak Istennek, mert megtermett a jövő évi betevő falat az embereknek és az állatoknak egyaránt.
A szép számú közönség itt megelégedett a nézelődéssel, de az aratási ételek főzőversenyén a bográcsokból már kóstolót is kért. A honi és határon túlról érkezett csapatok nemcsak az aratóversenyen, hanem a bográcsok mellett is kitett magáért.
Este, amikor a hatalmas tapssal a fellépőket ünnepelték, jó volt látni, hogy a népes csoportok tagjai kikapcsolódtak, talán a lelkükre nehezedő gondjaikat is elfelejtették, énekeltek, táncoltak, ismerkedtek, új barátságokat kötöttek.
A délutáni műsor kezdetén a vendégek és a házigazdák áhítattal állták körül a színpadon elhelyezett nyolckilós cipót, a Kárpát-haza kenyerét, melyhez mintegy 30 településről érkezett a búza.
A Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem program 2011-ben indult útjára a gazdák összefogásának köszönhetően, ám mára a legszélesebb tömegeket megmozgató karitatív tevékenységgé nőtte ki magát. Egyik lényege, hogy családon, közösségen és nemzeten belül mindenki ereje és képességei szerint hozzáadja a magáét, és támogatja egymást a közös boldogulásért.
Idén azonban már ennél is több, hiszen nemcsak adományozás, ami segélyt kínál az embereknek, hanem esélyt is ad. Utóbbit jelképezi többek között a Kárpátaljra eljuttatott vetőmagok egy része is. A Magyarok Kenyere ma már összességében a Kárpátokon is átívelő szakmai, gazdasági együttműködés, valamint a tudás- és információáramlás közvetítője, ezentúl a világ magyarságának ünnepévé is vált különleges, közösségépítő erejével.
A határon túli magyarok több száz kilométerről jöttek el ide, a Kárpát-haza közepére, hogy találkozzanak, kezet rázzanak.
Elhozták a búzájukat, ezért ebben a kenyérben nemcsak liszt és só van, hanem az egykori és a mai haza földjének az ereje, az összetartozásé, melyet sem a határok, sem a politika, de még a válság sem törhet meg.
Miután a papok és lelkészek megáldották a kenyeret, felszeletelték és szétosztották a jelenlévők között. A rendezvény aratóbállal fejeződött be.
„Nagyon jó volt ennyi igaz magyar emberrel és csoporttal megismerkedni és együtt lenni, és nagy megtiszteltetés, hogy mi képviselhettük a Felvidéket” – nyilatkozta Erdélyi Zoltán, a Martosi Hagyományőrző Együttes vezetője.
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
