A Gombaszögi Nyári Tábor másfél évtizedes múltra tekint vissza, a Hagyományok Háza Hálózat-Szlovákia 2017 óta vesz részt a Felvidék legrangosabb kulturális rendezvényén. A július 11-16. között megrendezett programsorozatról Farkas József, a Hálózat vezetője számol be.
„Hetedik éve veszünk részt a Gombaszögi Nyári Tábor programjain a FolkSzöglettel. Kezdetben sátorban szorongtunk, majd 2019-ben építettük meg az azóta legendássá vált, 220 négyzetméteres FolkPajtát, amit a Torna menti Szádalmásról mentettünk meg az utókor számára.
Talán nem tűnik dicsekvésnek, de minden évben – s ezt nem mi állítjuk – egyre sikeresebbek vagyunk. A járvány elmúltával idén is megvalósítottuk azt a színes zenei palettát, ami egyedi a Felvidéken. Ennek nyomán a 11-ei nulladik naptól kezdve folyamatosan telt házzal pörögtünk. Nem a mennyiségre, hanem a minőségre törekedtünk, hiszen a programjaink színvonala mindig elvitathatatlan.
Örvendetes volt számunkra, hogy a visszatérők mellett nagyon sok volt az új arc. Itteni civilek tértek be, mozgásukon látszott, hogy sokan közülük most érzik át igazán a táncház hangulatát, a közösség szellemét.
Egyre több családos látogatót üdvözölhettünk körünkben, mind a délutáni gyerekfoglalkozások, mind Korpás Éva koncertje népszerűek voltak. Munkánk elismerése, hogy a tábor szervezői, a negyven helyszínt számba véve, a legjobb programhelyszínnek tartották a FolkSzögletet.
Amikor egyenleget vonunk, nehéz szelektálni a közönségvonzó programkínálatból. Mégis kiemelném a délutáni gyerektáncházakat, a tánctanításokat, az éjszakai táncházakat, melyek méltó lezárásai voltak az adott napnak. A koncertek után zendített rá a banda, s amíg bírták szusszal, húzták a talpalávalót. Lelkesedésük átragadt a rég nem látott számú közönségre. Igen, általában ezer fő felett vettek részt e napzáráson. Különösen emlékezetes marad a Góbé zenekar szombat éjjeli koncertje, amikor az emberek a Pajtán kívül, a patakparton, a lépcsőkön is szorongtak. Herczku Ági Magyarvista című albumának bemutatója – amin erdélyi zenészek is felléptek – igazi csemegének bizonyult.
A kísérőprogramok is sok érdeklődőt vonzottak. A Táncház 50 fotókiállítás, ami az emblematikus mozgalomnak állít vizuális emléket, itt is igen népszerű volt, a kiváló fotókat az idősebbek nosztalgiával, a fiatalok kíváncsian szemlélték. A mesekocsmában gyerekek élőszavas meséket hallgattak, a felnőttek pedig később kissé pajzán történetekben idézhették fel a huncut elődök világát.”
(Farkas József/Felvidék.ma)
