A zenei sorozat tervezése nem mindig engedi meg, hogy naprakészek legyünk, mivel gyakran beesik egy szenzációs előadás, vagy egy aktuális meghívó. Így történt idén is: két különböző stílusú kimagasló hangversenyre látogathattam el adventben.
A Budavári Városházán rendezték Dormi Jesu címmel Szutrély Katalin szoprán és Somlai Petra fortepiano koncertjét, s közreműködött még Móré László brácsán. Az est érdekessége volt egy különleges hangszer, a majd’ kétszáz éves fortepiano, amit egy alapítvány bocsátott a szervezők rendelkezésére.
A műsor összeállításában kevésbé ismert és népszerű darabok szerepeltek. Az előbbihez tartozott Peter Cornelius Karácsonyi dalok című szerzeménye, aminek szövegét is a szerző írta. A német romantikus komponista nevét hallva egy műve jut csupán az eszembe, a Bagdadi borbély című operája. A zeneileg eklektikus művet néha előveszik valahol Európában, majd ismét éveket kell várni újabb előadására.
Térjünk vissza a dalciklusra! A Karácsonyfa című dal ünnepélyessége, A pásztorok visszafogottsága után a Simeon következett, egy szívből jövő ima, zenéje a nagy példaképet, Schubertet idézte.
Ezt követően Brahms Brácsadalok című dalsorozatát adták elő. A Szent bölcsődal tetszett a legjobban, az anyai aggodalmat tükrözte a zene nyelvén. A német szerző Altatódala egy német népdalra épül, nagyon népszerű, még én is énekeltem a zenei általános iskolában.
Hugo Wolfot itthon elég későn fedezték fel, a háború után, népszerűsítéséhez a híres dal- és operaénekes Dietrich Fischer-Dieskau nagyban hozzájárult. A zeneszerzőt egy kicsit unalmasnak könyveltem el, de valójában nem is ismertem. Ezúttal a Goethe versére íródott Vízkereszt című opust hallhattuk. A karácsonyi dalok általában fennköltek, ez a darab viszont egy kis paródia, az esendő Királyok bővérű szereplői a bordalszerű éneknek. E számnál a zongoraművész is kiemelt szerepet kapott.
Szutrély Katalin(Fotó: Törő Balázs)
Az ismert számok sorában Adolphe Adam Karácsonyi éneke következett. Jóllehet itthon kevésbé játsszák, de a nagyvilágban a Csendes éj és az O, Tannenbaum után talán a legtöbbet előadott dal, s különösen a nagyhangú tenorok bravúrszáma. A New York-i Szent Patrik-katedrálisban minden évben elhangzik az éjféli misén.
Lassan elérkeztünk a koncert végére, s a mellettem ülő kedves hölgy már előre dörzsölte a tenyerét, hogy az előbb említett Csendes éjt együtt énekelhetjük a művésszel. Csalódnia kellett, mivel az énekesnő egy modern feldolgozást tűzött műsorára, ami sokak számára igencsak szentségtörésként hatott.
Az utolsó megjegyzésemtől eltekintve a művészek nagyszerű esttel ajándékoztak meg, Szutrély Katalin szép telt hangja és hangszíne jól érvényesült a Városháza kétszáz éves épületének aulájában. Somlai Petra minden szépséget kihozott a helyszínnel egyidős instrumentumból, a közönség nagy tapssal hálálta meg a művészek előadását.
(Folytatjuk)
Csermák Zoltán/Felvidék.ma
