A több mint egy évtizedre visszatekintő Borum idén március elején várta elsősorban a református kötődésű szőlészeket és borászokat. Az idei rendezvény Hajóson és Császártöltésen nemcsak verseny volt, hanem találkozás is: történetekkel, újrakezdésekkel és olyan borokkal, amelyekben benne van a munka, a türelem, az alázat és az áldás. „Egy falu, ahol csak a bor lakik, de Ön mindig szívesen látott vendég” – ezzel a szlogennel hirdeti magát a Hajósi Pincefalu, ahol minden helyi családra jut egy borospince. Mi lehetne ideálisabb helyszín egy borász fórum számára, mint ez a település?
A borvidék történelme hosszú múltra tekint vissza, hiszen az 1700-as évek közepétől betelepült svábok szőlőtermesztéssel és borkészítéssel foglalkoztak. A borvidék arculatát is a sváb kultúra, a löszfalba vájt pincék teszik különlegessé, melyeket dédapáinktól örökölték.
Déli borvidék révén klímája kedvező, itt a legmagasabb, több mint 2000 a napsütéses órák száma. A magas hőösszeghez és a környezetéhez képest magasabb tengerszint feletti magassághoz éves 600 mm csapadék társul. A talajt főként lösz, vályogtalajok és mészlepedékes csernozjom talajok építik fel, melyet mi csak úgy hívunk, hogy „bácskai feketeföld”. Lankás, dimbes-dombos talajaink magas humusz- és mésztartalmának és víztartó képességének köszönhetően borvidékünk kiváló alapot ad magas minőségű szőlő termesztésére.
Fő fehér fajtáik a Cserszegi fűszeres, Rajnai rizling, Irsai Olivér, Chardonnay, valamint az Olaszrizling. Kékszőlők tekintetében a Zweigelt, Kékfrankos, Oportó, Cabernet sauvignon és Cabernet franc fajták találhatóak meg nálunk a legkedvesebb, legősibb fajtánk, a Kadarka mellett.
A program elsődleges célja, hogy a református szőlészek és borászok megismerjék egymást, tapasztalatot cseréljenek, valamint közösen sajátítsanak el új ismereteket, illetve objektív kritikát kapjanak saját boraikról
– tudtuk meg Kocsis Attilától, a BORUM ötletgazdájától és szervezőjétől.
Két település a Hajós-Bajai borvidék szívében, ahol a bor nem egyszerűen termék, hanem életforma, nem pusztán gazdasági tevékenység, hanem hitből, közösségből és családi hagyományból fakadó hivatás. A Borum (a Kárpát-medencei Református Szőlészek és Borászok Fóruma) szakmai találkozó, borverseny és lelki alkalom egyszerre. A rendezvény évről évre más borvidékre érkezik, de minden állomáson ugyanaz a kérdés áll a középpontban: hogyan találkozik a bor, a hit és a közösség?
A bor a magyar kultúrában magától értetődően van jelen, mégis ritkán gondolkodunk el azon, milyen lelki és teológiai tartalmak kapcsolódnak hozzá. A Szentírásban egyszerre jelenik meg áldásként és figyelmeztetésként, az úrvacsorában pedig központi szerepet kap.
A „református borász” megnevezés önmagában még nem jelent minőséget. A kérdés inkább az, hogy valaki küldetésként tekint-e arra, amit csinál. Lehet valaki vallásos, mégis hiányozhat az a személyes, élő hit, amely áthatja a mindennapi döntéseit. A valódi különbséget szerintem az jelenti, hogy a borász Isten ajándékaként tekint-e a földre, a szőlőre, az egész ökoszisztémára. Ha igen, akkor másképp nyúl a tőkéhez, másképp dolgozik – alázattal és hálával.
Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány titkárságvezetőjének köszöntője (Fotó: Református Közéleti és Kulturális Alapítvány)
Ez nem hangzatos szólam, hanem konkrét gyakorlat: mennyire hajlandó lehajolni a szőlőhöz, mennyire érdekli a teremtett világ megőrzése. Talán a Borum megálmodóinak egyik eredeti szándéka is ez lehetett: megmutatni, hogy van összefüggés hit, lelkület és minőség között. A Kárpát-medence különböző részeiről érkező borászok és borszeretők közös nyelvet beszélnek. A bor, a közös hagyomány és – kimondva vagy kimondatlanul – a hit is jelen van ezekben a találkozásokban. A Borumnak nemcsak szakmai, hanem bizonyos értelemben szakrális jellege is van: nem azért, mert istentisztelet és áhítat is szerepelt a programok között, hanem mert valódi lelki közösség születik.
A program szakmai beszélgetésekkel segítette a résztvevőket a szőlőkabóca által terjesztett aranyszínű sárgaság elleni védekezésben, miközben hangsúlyos szerepet kap a közösségépítés is.
A Kárpát-medence távoli pontjairól, különböző borvidékekről érkező, református kötődésű termelőknek a Borum valódi találkozási pontot jelent.
Az eseményen fehér-, rozé- és vörösbor kategóriákban is megmérették magukat a nevezett tételek. A borokat a Kovács Pál borakadémikus vezette szakmai zsűri bírálja el. A zárónapon kihirdetett győztes borok viselhetik majd a Magyarországi Református Egyház Bora 2026, valamint a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány Bora 2026 címet.
Papp Szabolcs hajósi lelkész igehirdetésében elmondta: „A bor arra tanít, hogy mindig több van benne, mint amit elsőre látunk” (Fotó: Református Közéleti és Kulturális Alapítvány)
Kihirdették a BORUM borversenyének eredményeit. Ebben az évben a Naár Családi Pince és Szőlőbirtok furmintja és a Matias Borászat syrah-ja nyerte el a Magyarországi Református Egyház hivatalos bora címet. A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány bora a Góhér Pince királyleánykája és a Lakner Winery merlotja lett.
A résztvevő felvidéki református borászok közül a perbetei Kecskés Pincészet Piros Tramini bora aranyérmet, a vegyes vörösbor bronzérmet kapott. A zselizi Jávorka János Vegyes bora bronzérmet, Pásztor Norbert Vegyes vörös bora ezüst, a Peszeki Leányka bronzérmet ért el.
A megjelent borászok megismerkedhettek a hajósi pincefaluval, amely Európa egyik legnagyobb összefüggő pincefaluja több mint 1200 présházzal és pincéivel. Három szóval lehetne jellemezni a családi pincészeteket: – Vidámság, fáradtság, munka, mert minden tőke előtti meghajlással, az ember alázattal tanul. A vidámság a vendégekből fakad. – Minden héten jutalmazva vagyunk azáltal, hogy vendégek érkeznek hozzánk. Borok, beszélgetések, új embereket ismersz meg – mondja, majd hozzáteszi, hogy a hétvége számukra a hétköznapok jutalma. De ugyanitt jelentkezik a fáradtság is. – Ez egy folyamatos készenlétet igényel az embertől, ott kell élni a szőlőben.
Minden ilyen rendezvénynek a legfontosabb része az, hogy tudjuk a helyünket a világban. A mi helyünk a világban pedig ott van, ahova az Úristen rendelt bennünket. Ő minket magyar reformátusnak hívott el, ezt a feladatot kell megélnünk. Olyan szakmai közösségek és emberek lettek ránk bízva, akiknek felelősséggel tartozunk a szolgálatban – fogalmazott Zila Gábor. Az RKK ügyvezetője a Borum legnagyobb értékét a közösségi élményben látja, hiszen a helyiek szívélyessége, kitartása és szakmai elhivatottsága olyan inspiráló környezetet teremt, amely évről évre megerősíti a rendezvény lényegét: az emberi kitartást, a szakmai szenvedélyt és az isteni áldás felismerését.
A borászok egyetértettek abban, hogy a Borum nem csupán esemény, hanem áldás és küldetés. Egy lehetőség arra, hogy a boron keresztül a hit és a közösség is láthatóvá váljon.
Papp Szabolcs hajósi lelkipásztor igei köszöntőjével, mely témájában harmonizált a fórummal, arról beszélt, amikor Ézsaiás siratta, hogy Jeruzsálem elpártolt Istentől és az erkölcsi romlás útjára lépett, mely még a bor minőségére is kihatott. Mint mondta „a borász lelkiállapota kihat a bor minőségére is.”
A rendezvény úrvacsorás istentisztelettel ért véget. Igét hirdetett Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke (Fotó: Református Közéleti és Kulturális Alapítvány)
A rendezvény vasárnap úrvacsorás istentisztelettel ért véget. Igét hirdetett Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke.
A háromnapos rendezvény ideje alatt a helyszínen készpénzzel és banki utalással adakoztak a kárpátaljai Mezőváriban működő Nemzet Háza közösségének, akik a helyi magyar gazdák képzésével, és a gazdászok közösségének összetartásával segítik a magyarság helyben maradását.
Jövőre Búcs ad otthont a Borumnak.
Miriák Ferenc/Felvidék.ma
