85 évvel ezelőtt, 1946. március 12-én végezték ki Szálasi „testvért”, aki a kassai Raktár u. 7-es számú házban született. Az épület ma már nem áll. Löffler Béla szobrász – aki majd tíz évvel volt fiatalabb nála – mesélte nekem, hogy együtt nőtt fel vele a Mária-udvaron, mely a Fő utca felső végén található. Mai lakóinak már fogalmuk sincs erről.
A nyilas pártiroda az Andrássy-palotában székelt, így a 90-es évek elején tagbaszakadt, bőrdzsekis motorosok a palota egyik szellőzőrácsára évente koszorút raktak. Ez a szokás már szerencsére hosszú évek óta szünetel. Nyugatra emigrált harcostársai és hívei lassan kihaltak.
Gondolatai hozzáférhetőek, de különösebb veszély nem fenyeget, hogy mozgalma újjáéledjen.
Már életében figyelmeztették, hogy hívei nem értik, mit akar mondani. Ő ezt azzal hárította el, hogy nem kell, hogy értsék, csak higgyenek benne. Átlapoztam nemrég kiadott írásait. Követhetetlen, zavaros gondolatok áradata az egész. Autodidaktaként képezte magát. Félművelt személlyé vált. Igaz, akad egy szintén zavaros gondolkodású ismerősöm, aki idén év elején is Kassára látogatott, mert a nemzetvezető 1897. január 6-án született ebben a városban. Ő pozitív személyiségnek gondolja, így csapja be magát.
Tehetséges vezérkari tisztnek tartották, ám mivel politizálni kezdett, katonai karrierje gyorsan véget ért. Katonatiszt abban a korszakban nem foglalkozhatott politikával. Kisvártatva a hungarizmust kezdte hirdetni. Egy fantasztikus és zavaros eszmerendszert, mely megvalósíthatatlan volt. Elképzelése szerint, a Magyar Királyság egykori kisebbségei – románok, szlovákok, szerbek… – majd visszatérhetnek a hungarista hazába.
Kassa környékén szlovák szervezetei is voltak a pártjának. Szálasi hivatkozott a kereszténységre, de Krisztus tanításából vajmi keveset értett meg. Azon emberek közé tartozott, akik ugyan azt hitték, hogy keresztények, de azt inkább lejáratták, mintsem követték. Mi sem állt távolabb tőle, mint Krisztus parancsa, hogy szeretnünk kell ellenségeinket.
A hatalom megszállottja lett, s amikor a nácik megszállták Magyarországot, Hitler akaratából önjelölt nemzetvezetővé nyilvánította magát, aki nem átallotta, hogy a Szent Koronára esküdjön fel.
Löffler mesélte nekem, hogy amikor hatalomra jutott, két testvére a kassai hadtestparancsnokságon szolgált, ahogy ő is. Közölték vele, hogy testvérük tevékenységével egyáltalán nem értenek egyet és elhatárolódnak tőle!
Az országot teljesen kiszolgáltatta a náciknak, miközben a harcok nyomán országa egyre pusztult és zsugorodott, de ő meddő módon a hungarista állam részletkérdéseivel foglalkozott. Mintha ezzel a pótcselekvésével kívánta volna távol tartani magát a valóságtól. Hitt a nem létező német csodafegyverekben.
Végül elmenekült az országból, majd kattant kezén a bilincs. Hiába szembesítették rémtetteivel, azokat részben elhárította, vagy tagadta. Igaz, valóban nem volt jogilag felelősségre vonható sok embertelenségért, ám erkölcsileg igen, mert ő teremtette meg azokat a feltételeket, amikor a káosz és terror, az embertelenség még jobban eluralkodhatott. Fél éven át volt uralmon, de óriási károkat okozott. Kassán Tost László volt polgármester esett áldozatul a nyilasok vérengzésének és a kassai születésű Boldog Salkaházi Sára. 12 embert akasztottak föl törvénytelenül a kassai Fő utca fáira 1945. január 5-én.
Vértanúnak tartotta magát és nem bánt meg semmit. Négyórás beszédet mondott az utolsó szó jogán. Balga fanatikusként azt gondolta, eszmerendszere halála ellenére győzelemre jut. Tévedett, s ez így van jól. Igaz, Kassa személyiségeinek szlovák listáján szerepel ugyan, de ilyen jelzővel nem gonosztevőket szoktak megtisztelni.
Emlékezünk ezen a napon és elborzadunk, milyen könnyen csúszhat egy ember a Gonosz szolgálatába anélkül, hogy ezt minden vonatkozásban tudatosítaná.
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
