Elhunyt Halász Péter, a magyar honismereti mozgalom fontos személyisége, a Honismeret c. folyóirat szerkesztője. Jól ismertük, a magyar érzést megalapozó ország-, nép-, nemzetismeret szorgalmas és bátor munkását.
A Magyar Művelődési Intézet egykori igazgatója hosszú betegség után, 2026. március 19-én távozott. Bár agrármérnökként végzett, életét a népi kultúra és különösen a moldvai csángó magyarság kutatásának szentelte, évtizedeken át szolgálva a magyar örökség megőrzését.
Halász Péter azon nemzedék egyike volt, akik a legnehezebb időszakban a szocialista rendszer határtipró és magyar-tipró időszakában járta a határokon kívül élő magyarokat. Szinte minden tájegységben volt barátja.
Mert Halász Péter egyike volt azoknak, akik bennünket lelki és szellemi nyomorban, feszültségben élő magyarokat biztatott, reményt és erőt adott, s amiben tudott segített.
Jött előadást tartani őstörténetről, hagyományokról, anyanyelvről, amit abban a kegyetlen időszakban nem tanultunk, nem mehettünk, nem utazhattunk bármikor, bárhová, nemzettestvéreinkhez.
Péter anno még a Duna TV riportereként is járta a Felvidék falvait, s régiónk minden hagyományőrző falujában megtalálta riportalanyait. S élete végéig éltette bennünk a reményt, mélyítette a honszeretet, az anyanyelv őrzésének, és az istenhitnek fontosságát. Előadásait titkos megfigyelők, besúgók ellenére terjesztette a művelődési táborokban, Csemadok rendezvényeken, a klubmozgalom egyik legkedveltebb előadója volt Felvidék-szerte. S akit tudott baráti kézfogással magával vitt. Senkit nem felejtett el, még betegsége idején is érdeklődött a régi honszeretők, egykori volt magyar testvérek iránt.
Jómagam is tőle kaptam a meghívókat a Magyar Művelődési Intézet programjaira már a kilencvenes évek elején. Neki köszönhetem az első utamat is Kárpátaljára. Általa a hét ország magyarjainak civil szervezeteként jött létre a Civil Akadémia, és jártuk be vele együtt (amíg nem költözött ki a csángó magyarokhoz), a Kárpát-hazában élő magyar civil szervezetek tájainak egy részét. Ez a Civil Akadémia mai napig létezik, Péter után volt kollégája Romhányi András vezető-szervezővel, hét országban élő civil vezetők, folytatjuk ma is az úgymond testvéri találkozókat.
Az Országos Honismereti Szövetség elnökeként szintén figyelme mindig kitekintett a határon túli magyarokra is.
Így jártam be az ő meghívásával minden évben (több mint tíz évig) a nyári egyhetes Honismereti Akadémiát Hazám tájait, s tanultam meg, hogy mennyire fontos (lenne), nekünk is a Hon-, de még inkább a szülőföld megismerése. Minden figyelmével azon dolgozott, hogy az előnyös lehetőségekkel működő hazai hon-kutatók mellett, legyenek a szomszédos országokban is, hon-ismeret kutatók. Az ő idejében többen jártunk a Felvidékről ezekre a nyári Honismereti Akadémiákra. Nagyon sokat tanultam, és tanultunk tőle.
Halász Péter elment az örök hazába. Emléke, művei azonban megmaradnak a csángó magyar, és a Kárpát-medencében élő magyarok minden szegletében. Munkássága nemcsak tudományos, hanem közösségépítő is volt: kutatóként, szervezőként és filmes alkotóként is maradandót alkotott. Mélyen hitt abban, hogy a nyelv, a hagyomány és az amatőr művészetek kulcsszerepet játszanak identitásunk megőrzésében. Több mint hat évtizedes elkötelezett munkáját 2019-ben Illyés Gyula közművelődési életműdíjjal ismerték el.
Emlékét kegyelettel és tisztelettel őrizzük, mi a felvidéki magyarok is, akik ismerték, és szerették, tisztelték őt. Szellemi hagyatékát adjuk át a jelen és jövő nemzedéknek is.
Dániel Erzsébet/Felvidék.ma
