Minden helységben, faluban, városban vannak katonasírok, hadisírok, világháborús emlékművek. Minden időkben ápolták, gondozták ezeket az emlékhelyeket, közösségi csoportok, magánszemélyek, vagy a vesztes családok még élő tagjai. Mindig jutott egy-egy kapavágás, virágültetés, koszorú, egy-egy mécsesláng azoknak, akik otthonuktól távol, idegen földben nyugszanak.
A németszőgyéni temetőben kopjafa jelzi a Szőgyénben elesett hét magyar honvéd sírját, neveik feltüntetésével. A katonasíron mindig van virág és gyakorta ég az emlékezés mécsese.
A magyarszőgyéni temetőben egymás mellett két katonasír van, az Ismeretlen Magyar Katona és az Ismeretlen Szovjet Katona sírköve, mely emlékeztet a II. világháborúra.
A magyar katona földi maradványa a kétezres évek elején került be a Kisújfalu felé vezető mezei útról a magyarszőgyéni temetőbe Mánya László kezdeményezésére. A most látható sírkövet Szelecky Terézia és Jónás Ilona testvérek ajándékozták, mely egy családi sírkő volt, Baracska Árpád lecsiszolta és rávéste az Ismeretlen Magyar Katona feliratot.
Máig a kisújfalusi úton van egy lebetonozott vaskereszt, amit Mánya László állított a sír eredeti helyére.
„A magyarszőgyéni temetőben a katonasír gondozásának ügyét elég mostohán kezelték. Pedig amikor áthelyezték, még bőven akadt hadiárva”
– mondta Mánya László, aki azt is elmondta, hogy hajdan a magyar honvéd kisújfalusi úton fekvő sírjára minden hétvégén friss virágot vittek a közel lakó családok, gyermekek, fiatalok.
A Felvidéken a magyar hadisírok felkutatását és a hadisírgondozást a katonai hagyományőrző csoportok vállalják fel.
Fotó: 22. önkéntes lovashadosztály LHG
A nagyböjt negyedik hetének hétvégéjén két hadisírgondozó érkezett a magyarszőgyéni temetőbe, a 22. önkéntes lovashadosztály hagyományőrző csoport tagjai, Leczkési Zoltán Dunaszerdahelyről, aki végzős középiskolás, és Csányi Laura Budapestről, aki szintén középiskolás tanuló.
A 22. önkéntes lovashadosztály hagyományőrző csapata a 22. önkéntes SS lovashadosztálynak állít méltó emléket, mely hadosztály megnevezése ellenére nem német nemzetiszocialistákból, hanem főként kényszersorozott magyarországi sváb fiatalokból állt.
Ők Méri Bulcsú szőgyéni helytörténésztől értesültek az Ismeretlen Szovjet Katona sírjáról, melyen a mohával és zuzmóval benőtt betűk teljesen olvashatatlanok voltak.
Az érkező hadisírgondozók a szovjet katona sírja mellett fedezték fel a magyar katona – akiről korábban szó esett – sírkövét is, melyet természetesen szintén rendbe tettek.
-
- Fotó: 22. önkéntes lovashadosztály LHG
-
- Fotó: 22. önkéntes lovashadosztály LHG
-
- Fotó: 22. önkéntes lovashadosztály LHG
A két egymás melletti sír emlékeztet a második világháború szörnyűségére. Az elesett katonák már nem ellenségek, békében pihennek egymás mellett. Valahol, valaki várta őket, imádkozott értük, talán remélve azt, hogy kerül a sírjukra virág. Éppen úgy, ahogyan a mi hadiözvegyeink, hadiárváink is abban a reményben gondoltak, gondolnak az idegen földben nyugvó szeretteikre, hogy sírjukra tesznek egy-egy szál virágot, gyújtanak mécsest.
Méri Bulcsú, a második világháború fiatal kutatója, gimnáziumi tanuló elmondta:
„Mindkét sírkövet és a sírok peremét letisztítottuk, a temérdek mennyiségű zuzmót eltávolítottuk, átírtuk a feliratokat, felkapáltuk a sír földjét, és lenyírtuk körülötte a füvet. A felújítás után kiderült, hogy a szovjet katona sírján háromnyelvű felirat olvasható, magyar, szlovák és orosz nyelven. Ezekből kezdetben csak az orosz felirat néhány cirill betűje volt kivehető. Ezután gyertyagyújtással tisztelegtünk a hősi halottak emléke előtt.”
A két világháború emlékműveit és olykor a katonasírokat az önkormányzat gondozza. A magyarszőgyéni temetőben a magyar katona sírjának gondozását Szelecky Terézia viselte a szívén, de mivel Teri néni már időskorú, így a helyi Mária Légió tagjai vállalták át a sírgondozást.
Fotó: 22. önkéntes lovashadosztály LHG
Szőgyénben a Hősök-napi emlékezések alkalmával minden évben felvidéki és anyaországi hagyományőrzők, és az áldozatok leszármazottai tisztelegnek az I. és a II. világháború áldozatainak emlékművei és a katonasírok előtt, valamint Trombitás Sándor sírjánál, aki a II. világháborúban a Magyar Arany Vitézségi Érem kitüntetést érdemelte ki, mely a magyar honvédség legmagasabb adományozható elismerése volt.
Fotó: 22. önkéntes lovashadosztály LHG
„Nagy öröm számomra, hogy barátaimmal elvégeztük ezt az önkéntes munkát, melynek a nagyböjtben talán nagyobb a jelentősége. Örömmel tölt el, hogy szülőfalumban figyelnek a katonahősök emlékének megőrzésére. Ezért emlékezünk közösen a jeles napokon, olykor kiállítással, előadással, és januárban a doni hősök tiszteletére is gyertyafényes emlékezést tartunk. Tisztelet mindenkinek, aki bármilyen módon és munkával kegyeletét fejezi ki, és hozzájárul a katonahősök emlékének ily módon történő megőrzéséhez. Hiszen ők életüket adták egy olyan háborúban, melyet tőlük idegen célokért vívtak, ennek ellenére mégis hősiesen helytálltak, családjaikért, Istenért és a hazáért. Megérdemlik, hogy emlékezzünk rájuk, tiszteljük őket és példát vegyünk róluk” – mondta Méri Bulcsú.
Leczkési Zoltán katonai hagyományőrző, hadisírgondozó szívesen segít ebben a témában, és akár csatlakozni is lehet a csoporthoz. Érdeklődni és a jelentkezni a 22. önkéntes lovashadosztály LHG” nevű Facebook-oldalon lehet.
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
