Indokolatlanul nagy indulatokat váltott ki tájainkon a hír, hogy Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke a parlamentben a Michal Šimečkával, a Progresszív Szlovákia elnökével tárgyalt kisebbségi és gazdasági ügyekről. Egyesek teljesen alaptalanul úgy kezdték el magyarázni az eseményt, hogy ezzel Gubík elköteleződött a PS felé, netán együtt fognak indulni. A pártelnök viszont akkor és utána is világosan aláhúzta, hogy ilyesmiről szó sincs. Pusztán azt teszi, amit egy politikusnak tennie kell: tárgyalni, politizálni, a felvidéki magyar érdekeket érvényesíteni.
A heves indulathullámok viszont két dologra világosan rámutattak: a felvidéki közösség olyannyira elszokott a politizálás intézményétől, hogy képtelen mit kezdeni azzal, ha az egyetlen magyar párt elnöke egyik vagy másik politikai szereplővel tárgyal és ügyek mentén egyeztet, a magosztottság hagyománya pedig újabb és újabb fejezeteket ölt.
A téma kapcsán most éppen a legtöbben a PS-re ugranak rá, holott korábban tárgyalt Robert Ficóval, a KDH-sokkal, a Hlas delegációjával vagy éppen tévévitában szerepelt Andrej Dankóval, Igor Matovičcsal és Jaroslav Naďgyal. Magyarán Gubík intenzív kapcsolatban van az összes szlovákiai politikai szereplővel. Kitűnő vitakultúrájának és szlovák érvelési technikájának köszönhetően pedig heti rendszerességgel hívják meg politikai tévéműsorokba, rádiókba, podcastokba. Ugyanis tud is és van mit mondania. (Ilyenre egyébként Bugár óta nem volt példa).
A másik fontos felismerés a műhiszti kapcsán, ami kialakult a napokban, hogy úgy a szlovák, mint a felvidéki magyar társadalom kezd a velejéig megosztott lenni. Korábban a törésvonal MKP-HÍD mentén volt megfigyelhető, aztán áttevődött bal- és jobboldaliságra, konzervatív-liberális tengelyre, most pedig szuverenista-patrióta mezsgye mentére.
Több közvélemény-kutatás is alátámasztja, hogy a szlovákiai magyarság döntő része inkább konzervatív szemléletű, de egyáltalán nem mindenki. Ebből kifolyólag a kormánypárt-ellenzék szimpátiaindexen is hasonló tendenciák érvényesülnek (55-45%).
Fotó: Gubík László Facebook-oldala
Ezért hirdette meg a magyar párt, hogy nem ilyen keretrendszer alapján határozza meg politikai áramvonalazását, hanem lokálpatrióta szemlélettel a minket érintő ügyek mentén. Bár Fico korábban Orbán Viktor szuverenista kottájából próbált lesni, az erős túlzásnak tekinthető, hogy korábbi baloldaliként és szociáldemokrataként hitelesen játszaná ezt a szerepet. Hányszor néztük leesett állal, hogy a pozsonyi reptéren még elmondta, mekkora nemzeti érdekvédőként utazik ki Brüsszelbe harcolni, majd az Európa Tanács ülésén szép sunnyogva megszavazta a globalista kívánságokat, cserben hagyva a magyar miniszterelnököt?
A minket érintő ügyekben még világosabb a hozzáállása: szurkolóveretés Dunaszerdahelyen, Malina Hedvig meghurcolása, a magyar zászló kitiltása a stadionokból (és egyébként középületekre se tehetjük ki, más országokban ilyenre sincs példa), a nyelvtörvény szigorítása, nyelvrendőrség felállítása, a himnuszunk betiltásának kísérlete, Beneš-dekrétumok kriminalizálása stb. Hogy arról már ne is beszéljünk, hogy a déli régiók fejlesztése valahogy mindig a sor végére kerül. Lehet ezt szuverenista érdeknek tekinteni, csak éppen ez nem a mi szuverenitásunk, sőt, sokkal inkább velünk szembeni szuverenitásvédelem…
Nyilvánvaló, hogy nagyon szűk a mozgástér az egyik-másik szlovák párt irányultságai és ideológiai porcelánjai között, ahol nagyon taktikusan és óvatosan kell mozognia Gubíknak. Éppen ezért fontos, hogy a Magyar Szövetség ne valami megalkuvó, behódoló politizálást folytasson, mint teszi azt Simon Zsolt (és Bindics-Polarecká) a Fórumukkal, vagy Hamran István, esetleg Gyimesi György szlovák pártokra felkapaszkodva, hanem saját irányt szabva, a felvidéki magyarok érdeke mentén tárgyalni mindenkivel és kieszközölni belőlük a lehető legtöbb eredményt részünkre. Minden egyéb szócséplés csak vihar a biliben…
Csonka Ákos/Felvidék.ma
