Sokat írtak a legutóbbi Karlovy Vary-i Filmfesztiválon debütált, majd a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének elismerésében részesült szlovák-cseh-magyar koprodukcióban készült Forrás című filmről. Végignézni az alkotást nem lehet érzelmek, véleménynyilvánítások és talán felháborodás nélkül sem. Kemény, társadalomkritikus, mélyen elgondolkodtató és megosztó is, de mindenesetre nagyon realisztikus.
Pozsonyban, a Lumiere moziban mutatták be a sajtó embereinek, majd a vetítést követő sajtótájékoztatón az alkotók számos kulissztitkot osztottak meg a munkafolyamatról.
A film a múlt század 80-as éveiben valahol Délkelet-Szlovákiában játszódik, és bemutatja, hogy miként sterilizálták saját elszántukból vagy tudatuk nélkül a roma lányokat, asszonyokat.
A film központi alakja a kórház szülész-nőgyógyász főorvosnője, Aňa Geislerová híres cseh színésznő szereplésével aki lelkiismeretesen végzi munkáját, segít a szülésnél, abortuszt végez, részt vesz az akkor működő, eléggé megalázó úgynevezett abortuszbizottság munkájában, és ott szembesül azzal, hogy zsinórban végzik el a roma nők sterilizációját, vagy ahogy a cigány nők nevezik masnit kötnek a hasukra.
Kiderül az is, hogy fentről, kommunista körökből kapják az utasítást ennek elvégzésére, és amikor a lányok, asszonyok elutasítják az addig ezért nyújtott 5000 koronát, felemelik a juttatást 20 000 koronára.
A film bemutatja azokat az áldatlan állapotokat is, amelyek között a cigány gyerekek élnek és felnőnek, szinte a néző elé állítva a dilemmát, talán jobb is, ha ilyen körülmények közé nem születik a sok gyerek.
Nyomasztó, nehéz film a Forrás, vad körülmények bemutatásával, erős társadalomkritikával, a realitás tálalásával, keserű emberi sorsok felvillantásával, valamit enyhítenek rajta a látványosan közbeiktatott igazán elbűvölő természeti képek.
A filmvetítés után az alkotók, Ivan Ostrochovský rendező, Marek Leščák, a forgatókönyv írója, Aňa Geislerová, Simona Boledovičová és Mokos Attila színművészek részletesen vallottak a film megszületéséről.
(Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
A rendező elmondta, hogy hosszú idő, négy év alatt állt össze a Forrás, de éppen itt volt az ideje, hogy erről az elhallgatott tényről nyíltan beszéljünk, megismerjük a részleteket. Ha most nem, tíz év múlva már késő lenne, hiszen akiket ez érintett, bizonyára már nem is élnének, no meg az élet más problémákat hozna a társadalom számára.
A forgatókönyv írója kifejtette, hogy nem volt könnyű összehozni a történéseket, hiszen régen, a 80-as években zajlottak tömegesen a beavatkozások, de az is igaz sajnos, hogy még a 21. század elején ugyancsak előfordultak és mindez továbbra is úgy, hogy senki nem beszélt róla, az érintett nők számára szintén ez olyan trauma, olyan éles beavatkozás volt az intim szférájukba, hogy inkább elhallgatták.
Aňa Geislerová a film fő alakja, aki megpróbája feltárni a történéseket, de ugyanakkor szembesül a cigánytelepek valóságával is, látja, hogyan élnek, azt elemezte, hogy meglepte, milyen jó volt a munka a nem hivatásos színészekkel, a film roma szereplőivel.
A cigány lányok, asszonyok természetes játéka még rá is jó hatással volt, szerinte a hivatásos színészeknek is hasznukra válik, ha olykor amatőrökkel játszhatnak.
A film másik főszereplője, Simona Boledovičová a kórházba került fiatal nővérke szerepében, amatőr színjátszóként kezdett a filmben és végül, a forgatás során vált igazi színésznővé. Szerepe nem könnyű, de annyira élethűen alakítja a gyermekotthonban felnőtt lányt, aki maga is, tudtán kívül átesett a beavatkozáson, de végül kiderült, hogy nem sikerült a műtét, egyébként ez is, a sikertelen beavatkozások, többször belekerült a filmbe, és a film végére beigazolódott, hogy terhes.
(Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
Mokos Attila kiemelte, hogy jól emlékszik azokra az időkre, amikor a film játszódik, de bizony ezeket a történéseket sikeresen elhallgatták, és évtizedeknek kellett eltelni, hogy a társadalom tudomást szerezzen róluk. Örül, hogy részese lehet ennek a filmnek, amely segít egy kissé belelátni abba a szemétdombba, amelyben a szocializmus éveiben éltünk.
A filmben az egyik kórházi nővér szerepében Bandor Évát láthatjuk, aki szintén nagyon meggyőzően alakítja szerepét. Akik akkor éltek, még emlékezhetnek arra a felszínes, elutasító, sértő, kioktató magatartásra, amellyel egyes egészségügyi dolgozók a páciensekkel szemben viseltettek.
(Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
A film megszületése hosszú folyamat volt, a legkülönfélébb helyszíneken, Csehországban, Magyarországon, itthon Rimaszombatban, Pöstyénben forgatták.
Sok benne a magyar szöveg, érzékeltetve, hogy felvidéki környezetben játszódik, de a szereplők cigányul is megszólalnak.
Vannak, akik azt állítják, hogy nem ez az erős társadalomkritikájáról neves rendező legjobb alkotása, vannak, akik azt a nézetet vallják, hogy a lehető legvalósághűbb. Meg kell nézni, hiszen olyan témát dolgoz fel, amely eddig nem került nyilvánosságra, pedig az ország valós történetének része, mondhatnánk a sötét múlt szégyenteljes foltja.
A szlovákiai mozikban július 23-án kezdik vetíteni.
Benyák Mária/Felvidék.ma
