Érdekes eset történt a szlovák parlamentben. Bocsánatot kért egy szlovák honatya az előző, Fico-kormány sértetteitől. Peter Zajac, a Polgári Konzervatív Párt (OKS ) képviselője megkövette a magyar vonatkozásban számunkra fontos Malina Hedviget és a DAC-szurkolókat, valamint a Ferencesek rendjét, Ernest Valkót, Ladislav Rehákot, Balli Marzecova kazah újságírót, a poprádi rendőri akció sértettjét, a Kína ellenes tüntetést megtorló rendőri fellépés sértetteit és a rendőrség által megkínzott roma fiúkat. Zajac, aki a Most-Híd listáján jutott be a törvényhozásba, úgy érezte, hogy bocsánatot kell kérnie. Egy rendes szlovák, bár sajnos nem az ő dolga lett volna. Az elkövetők és az előző kormány döntéshozói, akik a parancsokat adták ki, még mindig lapulnak! Lehetséges, hogy egyes rendőri vezetők még mindig magas pozíciókat töltenek be, és így is akadályozni tudják a vizsgálatokat, amelyek kiderítenék, mi történt Malina Hedviggel, vagy Dunaszerdahelyen, amikor csuklyába öltözött, felfegyverzett kommandósok rontottak rá a DAC-szurkolókra. Kiderül-e az igazság? Egyszer biztosan, hogy minél hamarabb rendeződjenek a szlovák-magyar viszonyt is beárnyékoló kérdések, a szlovák félnek kell meggyorsítania az igazságkeresést. Hogyan lehet, hogy Malina Hedvig ügyével kapcsolatosan egyszer csak arról olvasunk, hogy a nyomozás során súlyos hibákra derült fény és sor kerülhet akár politikusok kihallgatására is. Ennyit fordult a kocka?
Netalán eljön a pillanat, amikor a DAC-Slovan mérkőzésen készült állítólagos videófelvételt is bemutatják, amelyen az előző belügyminiszter szerint látható, hogy a magyar szurkolók támadtak a rendőrökre? Vagy éppen a fordítottja játszódik le, és végre kiáll valaki, akár maga az új belügyminiszter és bevallja: „Sajnálom, 2008. november 1-jén a rendőrség hibázott és túlkapás történt, az érintett rendőri vezetőket felelősségre vonjuk!” Végre nyugodtan aludhat-e Lengyel Krisztián és családja? Aki megérdemelné az állami kártérítést és bocsánatkérést, valódi bocsánatkérést.
Dicséretes dolog, amit Zajac képviselő úr tett. Példáját többen is követhetnék, hiszen az igazságot kimondani felemelő érzés.
A legkönnyebb egyébként kimondani, hogy „Bocsánat, sajnálom!”, de a bocsánatkéréshez a megbánás is hozzátartozik. Az igazi bocsánatkérés nem üres szavakból áll, hanem azokat tett is követi, a megbánás és akár a kiengesztelés is.
A sértett felek már hallottak egy bocsánatkérést – igaz, nem az illetékesektől –, vajon elindított-e ezzel egy lavinát Zajac képviselő úr, vagy csupán egy politikai játszma része a felszólalása? Az idő majd megmutatja, addig pedig marad a bizonytalanság és az acsarkodás. Szlovák a magyarra, és magyar a szlovákra!
Karaffa Attila, Felvidék Ma
