Adhatunk-e választójogot a határon túliaknak? címmel olvasható egy összeállítás a hvg.hu-n az anyaország határain kívül élő magyar állampolgárok szavazati jogának aktuális kérdéseiről. A cikk a Corvinus egyetemen tartott konferencia nyomán alaposan körüljárja azokat a „kifogásokat”, melyek a határon túli magyarok választójogával szemben felmerültek.
A konferencia előadói ugyanis rendre megcáfolták ezeket, így az olyan hamis „érveket”, mint pl. „csak az szavazzon, aki itt fizet adót”, vagy hogy „a határon túli magyarok nem látják át kellőképpen a magyarországi belpolitikai eseményeket”, illetve, hogy szavazataikkal a Fideszt fogják tovább erősíteni. Király Zsolt, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának tagja pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy elenyésző lesz – még a tízezret sem éri el – azoknak a felvidéki magyaroknak a száma, akik felveszik az állampolgárságot. S még ennél is kevesebben mennének el szavazni 2014-ben. Az alábbiakban a hvg teljes cikke olvasható.
Adhatunk-e választójogot a határon túliaknak?
Nincs erős és jogos érv a határon túli magyarok választójoga ellen, ám az sem tisztességes megoldás, ha csak „félszavazatot” kapnak és kizárólag pártlistákra szavazhatnak, ahogy azt a Fidesz tervezi – hangzott el a választási reformról a Corvinus Egyetemen tartott konferencián. A választási szakemberek, kisebbségkutatók szerint alaptalan az a félelem, hogy a nem adózó, a hazai politikai viszonyokat nem ismerő, tájékozatlan külhoni magyarok döntik majd el 2014-ben, hogy ki kormányozzon.
„Alaptalanok azok a félelmek, hogy a határon túlról dől majd el a kormányalakítás sorsa” – mondta egy, a választójogi reformról szóló szerdai konferencián Hegedűs Dániel, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatója. A kisebbségkutató szerint a magyar állampolgárságot igénylő határon túliak közül legfeljebb 500 ezren élnek majd választójogukkal, és legfeljebb négy mandátum sorsa függ tőlük, így érdemben nem befolyásolhatják az anyaországi belpolitikát.
A kettős állampolgárok, külhoni magyarok jogosítványairól hosszú vita alakult ki azon a budapesti Corvinus Egyetemen szervezett konferencián, melyen jogászok, politológusok, kisebbségkutatók elemezték a választási rendszer parlamenti pártok tervezte átalakítását. A tanácskozáson többek között az is felvetődött, hogy aktivizálható-e a világban szétszórtan élő, állampolgársággal bíró, magyar származásúak milliói, akik a második világháború óta vagy 1956-ban hagyták el az országot. A konferencia előadói abban egyetértettek, hogy nincs olyan erős jogi, közgazdasági érv, amely alapján meg lehetne tagadni a szavazati jogot a határon túliaktól, arról viszont vita alakult ki, hogy biztosítani kell-e számukra a választójog teljességét, azaz szavazhatnak-e képviselőkre is, vagy csak pártlistákra.
Hamis mítoszok a határon túliakról
Tízezer alatti lesz azon szlovákiai magyarok száma, akik felveszik majd a magyar állampolgárságot, és közülük nem mindenki fog szavazni 2014-ben – mondta a szerdai konferencián Király Zsolt közgazdász, a felvidéki szervezet, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának tagja. Király szerint hiába finomítja a jelenlegi pozsonyi kormány azt a törvényt, amely megfosztja szlovák állampolgárságuktól a kettős állampolgárságúakat, a jogszabály továbbra is eltántorítja a felvidéki magyarokat a magyar honpolgárságtól.
Hegedűs szerint mítosz, hogy a határon túli magyarok mind Fidesz-szavazók lennének. A kisebbségkutató – bár elismerte, hogy erről még nem készültek felmérések – azt mondta, a külhoni magyarság politikailag tagolt: az erdélyi fiatalok körében inkább a Jobbik népszerű, míg a felvidékiek körében „erős a liberális szegmens”, így az LMP is profitálhat a választójog megadásából.
Halász Iván, a Corvinus Nemzetközi és Európai Jogi Tanszékének vezetője szerint az is kérdés, hogy a hazai pártoknak lesz-e elég pénzük és aktivistájuk, hogy a főleg szórványban élő határon túliak körében kampányoljanak. A tanszékvezető ugyanakkor elismerte, hogy a Fidesznek több szatellitszervezete van, amelyek ebben segíthetik a nagyobbik kormánypártot.
Mi lesz az ’56-os emigránsokkal?
Nemcsak a Kárpát-medencében élő magyarok szavazati joga kérdéses, hanem azoké is, akik a második világháború óta, vagy az 1956-os forradalmat követően hagyták el az országot, emigráltak és nem veszítették el az állampolgárságot, azt „átörökítették” leszármazottaikra – vetett fel egy másik szempontot László Róbert választási szakértő, a konferenciát szervező Political Capital Institute elemzője. László többmilliósra becsülte azt a tömeget, akik akár „feleleveníthetik” állampolgárságukat és szavaznának is. A szakértő azt mondta, egy 2000-es felmérés szerint csak az Egyesült Államokban 1,5 millió magyar származású ember él.
Halász Iván ezzel szemben úgy vélte, a nyugati magyarság, különösen a nyelvüket már nem beszélő emigránsok leszármazottai nehezen aktivizálhatók, még az sem biztos, hogy egyáltalán kérnek majd igazolást az állampolgárságukról. Meglepődne, ha a körükből akár tízezernyi szavazat érkezne – mondta Hegedűs Dániel, aki szerint világban élő lengyel és román diaszpórákkal a magyar közösségeket nem lehet összehasonlítani, mert az előbbiek főleg a rendszerváltás és az uniós csatlakozás után jöttek létre és nagyon aktív a kapcsolatuk az anyaországgal, ami az 1956-os magyarokról nem mondható el.
Elfogytak az ellenérvek
Legfeljebb egy érvet lehet felhozni a külhoni magyarok választójoga ellen, de az is nehezen állja meg a helyét – vélekedett Halász Iván nemzetközi jogász. Ilyen szerinte az a felvetés, hogy csak azok szavazhassanak, akik viselik is a döntésük következményeit. De ez is támadható – mondta Halász –, mert az alaptörvény leszögezi, a magyar állampolgárok bármikor hazatérhetnek hazájukba, tehát miért ne hozhatnának döntést a potenciális otthonuk ügyében. Ugyanakkor a szakember szerint azzal, hogy a határon túliak nem kapnak teljes választójogot – az eddig nyilvánosságra került kormánypárti tervek szerint csak pártlistákra voksolhatnak –, az részben ezen érv jogosságának az elismerése. Szintén támadhatónak nevezte azt a felvetést, mely szerint, aki nem tájékozott belpolitikai kérdésekben, az ne voksoljon. A nemzetközi jogász azt mondta, az internet korában nehéz így érvelni, hiszen rengeteg újság és tévéadás elérhető a világhálón, a külföldön élők napi kapcsolatban vannak az anyaországukkal. A szakember egy másik példaként vetette fel azt az érvet, hogy csak azok szavazzanak, akik adót is fizetnek. Halász szerint ez egy elavult 19. századi érv, hiszen akkor kötötték valamiféle anyagi cenzushoz a választójogot.
Van is, meg nincs is választójoguk
Míg Halász szerint számos nemzetközi példa igazolja, hogy a külhoni állampolgárok nem rendelkeznek teljes választójoggal – amely szerinte részben igazolható is –, Jakab András alkotmányjogász azt mondta, hiba a határon túli magyar állampolgárok diszkriminálása. A Max-Planck Institut munkatársa – aki szakértői tanácsokkal részt vett az új alaptörvény kidolgozásában is – szerint a politikusok gyakran összekeverik a választójog eredményességi és névlegességi teljességét. Míg az megengedhető, hogy egy-egy mandátum mögött – mert a választókerületek lélekszáma eltér, vagy mert egy jelölt sokkal több szavazattal kerül a parlamentbe, mint egy másik – eltérő számú szavazat van, az elfogadhatatlan, hogy az egyik állampolgárnak kisebb értékű szavazati joga legyen, mint egy másik – adott esetben magyarországi lakóhellyel rendelkező – társának. Halász Iván szerint a külhoni szavazatok begyűjtése sem egyszerű feladat, hiszen akár elektronikusan, akár a postán keresztül teszik meg, a rendszer ki van téve annak, hogy kívülről illetéktelenek belenyúljanak. Miként a hvg.hu kedden megírta, a Fidesz vezetősége a múlt héten úgy döntött, nem támogatják az elektronikus szavazás bevezetését, inkább a szavazatok postai feladását fogják szorgalmazni az új választójogi törvény parlamenti vitájában.
HVG/Felvidék.ma
