Luther Márton, a nagy reformátor vezérigéje volt ez az Igevers: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.” Ez az Ige segített Luthernek, hogy felismerje: önsanyargatás által nem tud közelebb kerülni Istenhez. Egyedül az segít, ha hit által elfogadja Isten kegyelmét.
Miután megértette ezt, azután fontosnak tartotta, hogy mások is megismerjék Isten szeretetét, kegyelmét. Így hát 1517. október 31-én kiszögezte a wittenbergi vártemplom kapujára 95 tételét, megújulásra törekedve.
Az igaz ember pedig hitből fog élni.”
Minden időben jó elgondolkodni azon, hogy mi a hit! Jó, ha időnként önvizsgálatot tartunk, választ keresve a kérdésre: mit jelent számunkra a hit, és mit jelent hitből élni! Reformációkor még inkább adott a kérdés: Kiben és miben hiszünk, mit hiszünk?
Mi a hit? A Zsidókhoz írt levél szerzője így vall a hitről: A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és nem a látott dolgokról való meggyőződés. (11:1). A hit azt jelenti, hogy Isten kezébe helyezem életem, hogy bízom Benne! Nehézségek során erőt meríthetünk, ugyanakkor napról-napra feltöltekezhetünk!
„Az igaz ember pedig hitből fog élni.” Az Istenbe vetett hitből! Bár láthatatlan, de egy és örök, igaz Isten, aki Atya, Fiú, Szentlélek, vagyis:
- gondviselő és fenntartó Isten,
- Szabadító és Megváltó Isten, vallva, hogy megváltotta drága vérén a válságban hívőt
- valamint hitre juttat és megérteti az Igét! Megérteti, hogy Jézus az egyháznak a fundamentuma, az alapja, s lelki temploma a szent Igére épül fel!(392. dicséret: „Az egyháznak a Jézus a fundamentuma…”)
„Az igaz ember pedig hitből fog élni.” A Szentírás olvasása segít abban, hogy hitünk növekedjen, hiszen a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.
A Szentírás olvasásakor a Szentlélek vezetése által megértem Isten üzenetét és akaratát! Nem az ember akaratát, s nem is önmagam akaratát, de az Isten akaratát!
Pál apostol a Galatabeliekhez írt levelében így fogalmaz: „Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” (1:10)
A Szentírás mellett dogmáink, tanaink is segítségül vannak abban, hogy megértsük Isten akaratát. A II. Helvét Hitvallás és a Heidelbergi Káté hitvallási irataink a Szentírás alapján fogalmazódtak meg, hogy utat mutassanak és ne éljünk lelki vakságban!
„Az igaz ember pedig hitből fog élni.”
Mindenkor, minden időben! Jólétben, bőségben, békességben, szükségben, ínségben, viharban, küzdelemeben…
Az életben vannak nehéz időszakok. Van, hogy úgy hasonlóan érezhetünk, mint egykor Isten népe, amikor így szólt: „Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram!” Azonban Isten soha nem feledkezik meg rólunk! Nem, hiszen így biztat mindnyájunkat: „Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid.” (Ézsaiás 49:14-16)
Kedves Testvérek! Nehéz volt mind az előreformátorok, mind a reformátorok szolgálata! Üldöztetések, meghurcoltatások, gályarabság…
Isten azonban nem azt ígérte, hogy elhívott szolgáit, hogy az Övéit nem éri semmi baj, azt viszont ígéri, hogy velünk marad minden napon, hogy Benne támaszra, sziklavárra és oltalomra lelünk!
Nekünk olyan Istenünk van, aki megváltott minket; ismeri a nevünket, hiszen nevünkön szólít bennünket; az Övéi vagyunk!
Nekünk megtartó Istenünk van! Megtart, ha vízen kelünk át, mert Ő velünk van, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben járunk, nem perzselődünk meg, a láng nem éget meg minket! (Ézsaiás 43:1-3)
„Az igaz ember pedig hitből fog élni.” Az ilyen embernek élő reménysége van, ahogyan Péter apostol írja levelében. (1Péter 1:3)
„Az igaz ember pedig hitből fog élni.” Ez azt a hitvallást hozza magával, hogy mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít! (Filippiekhez írt levél 4:13)
„Az igaz ember pedig hitből fog élni.” Ez azt is jelenti, hogy az igaz hívő ember csak egy nevet magasztal; csak egy cél vonja őt, és egy terített asztal ád néki új erőt! (392. dicséret: „Az egyháznak a Jézus a fundamentuma…”) Mindezt, vagyis az új lelki erőt az az ember tapasztalja meg, aki hitből él!
Kedves Testvérek! Az igaz ember, aki hitből él, szintén sok küzdelmen mehet keresztül, sok megpróbáltatás juthat osztályrészül neki is.
Luther Mártont a császár beidézi a wormsi birodalmi gyűlésre, hogy vonja vissza tanait. Luther elmegy a gyűlésre, ahol kijelenti: „Itt állok, mert másként nem tehetek.” Kálvin János is sokat küzdött Genfben. Tanított, prédikált, s mivel nem értettek egyet tanításával, így száműzték őt a városból, majd visszatérésre kérték.
Dicséretünk hirdeti A világ fejedelme feltámad ellene, vagy hamis tudománytól gyaláztatik neve.(392. dicséret: „Az egyháznak a Jézus a fundamentuma…”)
Várva, hogy felderüljön az Úrnak hajnala, ki tudja, hányszor tehették fel a kérdést a nagy reformátorok is, miszerint „Meddig az éjszaka?”(392. dicséret: „Az egyháznak a Jézus a fundamentuma…”)
Pintér Béla egyik ifjúsági énekében így biztat: „Itt a hajnal nemsokára, tarts ki, ne add fel!”(Hegyen épült város) Van világosság, hinni kell benne! Még ha sok bajban, küzdelemben meghajszolt, megvetett is!(392. dicséret: „Az egyháznak a Jézus a fundamentuma…”)
„Az igaz ember pedig hitből fog élni.” Ha van hitünk, van világosságunk, s ha van világosságunk környezetünk látni fogja azt, hiszen cselekedeteink fénylenek! Az Ige világosságot nyújt a lelki sötétségben élőknek! Ahogyan a zsoltáros is vallja: „Lábam előtt mécses a Te Igéd, ösvényem világossága.” (119:105)
Amiként gyümölcséről lehet megismerni a fát (Máté 12:33), úgy árulkodnak rólunk cselekedeteink. Jézus így biztat: „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5:14-16)
Munkálkodjon bennünk Isten Szent Lelke, hogy a reformátorokhoz, hitvalló őseinkhez hasonlóan ne embereknek akarjunk tetszeni, de egyedül az élő Isten szolgálatában álljunk, cselekedve azt, ami színe előtt kedves, vallva: Ó, mily áldott reménység: ha itt időnk lejár, Te boldog szenteiddel fenn Nálad béke vár!(392. dicséret: „Az egyháznak a Jézus a fundamentuma…”) Ámen.
A szerző újlóti református lelkész.
