2013. február 18-án, Zrínyi Ilona halálának 310. évfordulóján, Gubcsi Lajos író és Györfi Sándor szobrászművész megalapította a Zrínyi Ilona-díjat.
A díjat – amely Györfi Sándor bronz domborműve a legbátrabb és legnagyszerűbb magyar asszonyról – 2013 tavaszutón a munkácsi várban, 2013. június 7-én pedig Budapesten, A Magyar Művészetért székhelyén, egyben Szoborkertjében mutatjuk be a közvéleménynek – tájékozatták a Felvidék.mát a díj alapítói.
A Zrínyi Ilona-díjat 2014-től – legalább 20 éven keresztül – kétévente egyszer adományozzák azoknak a nagyszerű magyar hölgyeknek, valamint a Zrínyi Ilona nevét viselő, vagy e név jelentéséhez hű közösségeknek, akik, amelyek jelen korunkban mutatnak kimagasló példát a feleség hűségéből és az asszonyi nagyságból, a szabadságáért vérével harcoló Magyarország szolgálatából, a haza szeretetéből, a nemzet erényeinek megbecsüléséből és gyarapításából, a gyermekei iránti feltétlen gondoskodásból. Mert Zrínyi Ilona éppen ebben volt a magyar történelem példa nélküli nagysága: hűséges anya és feleség, bátor harcos, félelmet nem ismerő vitéz asszony, Európa legbátrabb nője Munkács védelmekor, száműzetésében is megtörhetetlenül hű lánya hazájának. Élete, ereje, hűsége példa minden korban.
Zrínyi IV. Ilona grófnő IV. Zrínyi Péter bán és Frangepán Katalin leányaként a horvátországi Ozaljvárban született 1643-ban.
1666. március 1-jén férjhez ment I. Rákóczi Ferenchez. Három gyermekük született. 1667-ben született György nevű fiuk, aki csecsemőkorában meghalt, majd 1672-ben született Julianna nevű leányuk és 1676-ban másodszülött fiuk, Ferenc.
Nem sokkal Ferenc születése után, 1676. július 8-án meghalt I. Rákóczi Ferenc. Az özvegyen maradt Zrínyi Ilonának sikerült elérnie a császári udvarnál, hogy ő maradhasson a gyermekei gyámja, jóllehet I. Rákóczi Ferenc halála előtt I. Lipót császár pártfogásába ajánlotta őket. Ez azt jelentette, hogy az ő kezelésében maradt a hatalmas Rákóczi vagyon és a várak, többek között Regéc, Sárospatak, Makovica és persze Munkács parancsnoksága. 1682-ben feleségül ment Thököly Imréhez. Cselekvő részese volt második férje oldalán a Habsburgok elleni kuruc felkelésnek.
Bécs 1683-as sikertelen ostroma után a török csapatok és Thököly velük szövetséges kuruc csapatai állandó visszavonulásra kényszerültek, és Thököly gyors egymásutánban volt kénytelen feladni a Rákócziak várait. 1685 végén a császári csapatok körülvették az utolsó erősséget, Munkács várát is. Zrínyi Ilona több mint két évig védte Antonio Caraffa generális csapatai ellenében Munkács várát. Buda visszafoglalása után azonban helyzete tarthatatlanná vált. 1688. január 17-én kénytelen volt a várat feladni, de elérte, hogy a vár védői amnesztiát kapjanak a császártól, és hogy a Rákóczi-vagyon gyermekeinek nevén maradjon. A megállapodás értelmében azonban Bécsbe kellett mennie gyermekeivel együtt, ahol a megállapodást részben megsértve, gyermekeit elvették tőle. 1691-ig az Orsolya-szűzek zárdájában lakott, ahol lányát, Rákóczi Juliannát nevelték. Fiát, II. Rákóczi Ferencet azonban Neuhausba vitték, egy jezsuita iskolába és anya és fia soha többé nem találkozhattak.
A Thököly Imrétől született mindhárom gyermeke kiskorában meghalt.
1690-ben, a zernyesti csatavesztés során Heissler gróf, császári altábornagy Thököly fogságába került. 1692 januárjában Zrínyi Ilonát kicserélték a fogoly tábornokra. Búcsúlevelét, amit ekkor írt fiának, II. Rákóczi Ferenc valószínűleg sohasem kaphatta meg.
1699-ben elkísérte férjét a török száműzetésbe. Nikomédiában halt meg, 1703-ban. Hamvait fia hamvaival együtt, 1906. október 29-én Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra.
Felvidék.ma
