1948 és 1989 között a nyugati határszakaszon legalább 600 személy veszítette életét. Ez becsült adat. A Nemzeti Emlékezet Intézete eddig az osztrák-szlovák szakaszon 285 esetet tárt fel, ebből 42 személy halála miatt feljelentést tett a legfőbb ügyészségen.
Ľubomír Morbacher, az intézet dokumentációs osztályának vezetője a módszereket is ecsetelte. Mert a határsértőket nem csupán lelőtték, hanem felrobbantották, hosszú ideig a vasfüggönybe vezetett magas feszültségű árammal pusztították el, de a nyolcvanas években speciálisan kiképzett kutyákkal támadták és tépették szét őket. Szerepel a listán gépkocsik kilövése és felrobbantása, repülőgép-lelövés is. Az áldozatok közt nem csupán csehszlovák állampolgárok, hanem volt NDK-ok, lengyelek, magyarországiak is vannak. Akad közöttük nő, férfi, de gyerek is. 1989-ig a hatályos törvények szerint a tiltott határátlépés bűncselekménynek számított. Akkor is, ha 1976-tól, a helsinki záróokmány elfogadásától kezdve ez a gyakorlat a jogállamiság elveit durván sértette, hiszen Csehszlovákia magára nézve kötelező érvényűnek ismerte el a nemzetközi egyezményt.
Mind Ivan Petranský, az igazgatótanács elnöke, mind Morbacher bízik abban, hogy feljelentéseik nyomán elkezdődnek a perek is. Ezekben nem csupán a puskát kézben tartó katonákat vonnák felelősségre, hanem a parancsnokokat és az egykori politikai vezetőket is. Igaz, pillanatnyilag objektív akadályokba ütköznek, mert mint Petranský elmondta: a belügyminisztérium leállította a kommunista határőrség és titkosrendőrség személyzeti aktáinak átadását. Bonyolult tárgyalások után az akták egy részét megkapták, később a minisztérium obstruálni kezdte a folyamatot. Az okokról Petranský nem nyilatkozik, azt mondja, inkább a belügyminisztériumot kellene megkérdezni. Hogy ebben szerepet játszhatnak-e az intézményt ért politikai támadások, az csak sejthető. Azt viszont az Intézet elnöke elmondta a Pátria rádiónak, hogy a Nemzeti Emlékezet Intézetének munkáját új alapokra helyező törvény előkészítésébe őket nem vonták be. A törvényen a koalíciós pártok politikusai dolgoznak, hogy milyen lesz, arról fogalmunk sincs. Hogy a tudományos akadémiába való beolvasztás milyen változásokkal járna,arra Petranský úgy reagált, hogy az a tevékenység lényegét törölné el. Számukra csak a maihoz hasonló tartalmú törvény elfogadható. Ha ugyanis az akadémiai részlegévé válna az intézet, munkája beszűkülne, csupán a tudományos kutatás maradna fenn, a kommunista időszak bűncselekményeinek feltárása és az elmaradt perek megindítása végérvényesen lehetetlenné válna.
FelvidékMa, Pátria, gyr