Idén Liszt Ferenc Faust-szimfóniája, valamint Bartók Béla 1. és 2. rapszódiája hangzik el az Operaház tervezőjének szentelt Aranykor – Ybl211 elnevezésű hangversenyen, március 15-én. A Magyar Állami Operaház Zenekarának előadásában, Halász Péter első vendégkarmester vezényletével elhangzó koncert szólistája Lilia Pocitari hegedűművész és László Boldizsár operaénekes, közreműködik az OPERA Énekkara. Az OPERA partnere az Ybl Egyesület.
Faust, a lét természetét az ördöggel szövetkezve kutató tudós drámai története nagy hatással volt a 19. századi romantikára, és számos zeneszerzőt is megihletett. Bár Liszt idegenkedett Goethe darabjának gyenge jellemű főhősétől, a weimari udvarban töltött karmesteri évei alatt szorosabb kapcsolatba került a hercegi család által pártfogolt néhai költőfejedelem munkásságával.
Több évtizedes halogatás után így 1854-ben, mindössze két hónap alatt megkomponálta háromtételes Faust-szimfóniáját, amelyet kisebb kiegészítéssel 1857-ben mutattak be a Weimarban, Schiller és Goethe kettős szobrának leleplezése alkalmából, a zeneszerző vezényletével.
A 75 perces szimfónia tételei a dráma három fő alakja, Faust, Margit (Gretchen) és Mefisztó (Mephistopheles) jellemét ábrázolja zenei eszközökkel. Faust egyik témája, a világ rejtelmeit kutató, gyötrődő tudós a lejegyzett zeneirodalom történetében először járja be a tizenkét fokú skála minden hangját, Margit a megváltás erejét is magában hordozó tisztaságot jeleníti meg, míg Mefisztó, aki a teremtésnek tart tükröt, a Faust téma eltorzításából, kifigurázásából jelenik meg, aki felett végül Margit diadalmaskodik.
A művet tenorszóló és férfikar a Chorus Mysticusszal zárja le, aminek a drámából kölcsönzött szövege Mahler 8. szimfóniájában is hallható. A balettszerető közönség számára ugyancsak ismerős lehet Liszt szimfóniájának első tétele, a Mayerling című balett zenei anyagát összeállító John Lanchbery ugyanis Faust motívumait kölcsönözte többek közt Rudolf trónörökös megszállottságának és önpusztításának ábrázolásához.
Halász Péter első vendégkarmester a Faust-szimfóniát úttörő újításai miatt a 19. század egyik legfontosabb zeneművének tartja: „A darab harmóniakezelése és egyes hangszerelési megoldásai óriás hatással voltak a kortársakra, különösképp Liszt közeli barátjára, Wagnerre. Ez a monumentális, igencsak transzcendens, mégis könnyen befogadható mű az egyik személyes kedvencem”. A március 15-i előadásban a tenorszólót László Boldizsár tolmácsolja, közreműködik a Magyar Állami Operaház Énekkarának (karigazgató: Csiki Gábor) férfikara.
A szünet előtt Bartók 1. és 2. rapszódiája hangzik el. A két, egy időben és eredetileg hegedűre és zongorára komponált, nagyjából 10-10 perces kompozíció mindegyikében fellelhetők népzenei motívumok Maros–Torda és Temes megyéből, illetve a 2. rapszódia bonyolultabb zenei anyagában szatmári és rutén hatások is érzékelhetők. A 1928-ban komponált darabokból egy évvel később készült zenekari átirat: míg az 1. rapszódia különlegessége, hogy Bartók gazdag életművében egyedül itt alkalmaz cimbalmot, a 2. rapszódiában az ütőhangszerek jutnak nagyobb szerephez.
A két rapszódia március 15-i szólistája Lilia Pocitari ifjú moldáv hegedűművész, a 2023-as budapesti Bartók Világverseny győztese lesz, aki a döntő előtti bemutatkozásában beszélt arról, hogy élete álma Bartók 1. rapszódiáját Magyarországon előadni, cimbalomművész édesanyja, Natalia Pocitari közreműködésével. A zsűriben helyet foglaló Halász Péter ezt követően kezdeményezte Pocitari meghívását, és most boldog és izgatott várakozással tekint a közös előadás elé.
Ybl Miklós születésének 2014-es bicentenáriuma óta hagyomány, hogy a Magyar Állami Operaház kora tavasszal szimfonikus hangversennyel tiszteleg a Dalszínházat is megtervező építész előtt, aminek műsorát Ybllel kortárs zeneszerzők műveiből állítja össze az intézmény.
Sajtóközlemény/Felvidék.ma
