(A nyílt vita összefoglalójával kiegészítve) A választott szlovákiai magyar képviselők és polgármesterek 1994. január 8-i komáromi nagygyűlésének 15. évfordulója alkalmából a CSEMADOK Komáromi Területi Választmánya 2009. január 10-én a CSEMADOK komáromi székházában emlékgyűlést szervezett. A kép kattintással nagyítható
A 15. évforduló alkalmából emléktábla-avatásra is sor került a Csemadok épületének homlokzatán. További képeink: ITT.
Az ünnepi program keretében részlet hangzott el Dsida Jenő: Tükör előtt című verséből.
Köszöntőt mondott Petheő Attila (a CSEMADOK Komáromi Területi Választmánya képviseletében). Elmondta, a mai összejövetel célja nem csak az, hogy tiszteletüket fejezzék ki a 15 évvel ezelőtti esemény megszervezői előtt, hanem a kiútkeresés is a jelenlegi helyzetünkből. „Mielőtt a múltat lezárnánk, annak hibáiból is tanulnunk kell. Bár az 1994-es nagygyűlés az eddigi legjobban megszervezett rendezvénye volt a felvidéki magyarságnak, annak célkitűzéseiből szinte semmi sem valósult meg. A felvidéki magyarság pedig a huszonnegyedik órában van, közösségünk vezetői közben gyakran egyéni céljaikat a közösség céljai elé helyezik. Ha az aktuális helyzetet nézzük, a felvidéki magyarság vezetői közül sokan csak reagálnak bizonyos kérdésekre, de nem kezdeményeznek. Ugyanis, ha kezdeményeznénk, akkor igenis ki mernék mondani azt, hogy a nyelvi jogaink csorbulnak, az önrendelkezésről beszélni kell, a régiókat fejleszteni kell, nem magyar püspökről, hanem püspökségről szólnánk” – mondta bevezetőjében Petheő Attila, aki ezt követően átadta a szót, annak az embernek, aki szavai szerint „1994-ben fő kezdeményezője, alfája és omegája volt a komáromi nagygyűlésnek, Duray Miklósnak.”
„Szlovákia magyarlakta területe ma is az ország gazdaságilag legkiszolgáltatottabb része, ahol a külföldi tőke uralkodik az ott élők hátrányára, vagy nincs elérhető működőképes tőke és kilátástalan a helyzet. A nagygyűlés tizenötödik évfordulója ezért nem ünnep, hanem inkább emlékezés az elmulasztott lehetőségre. Ébredjünk! Talán még maradt erőnk, hogy szembenézzünk önmagunkkal” – mondta Duray Miklós (felszólalása teljes egészében itt olvasható: klikk).
A táblaavatás után a Csemadok-házban nyílt vitával folytatódott a rendezvény programja.
Pásztor István, aki 15 évvel ezelőtt Komárom városának polgármestere volt, felelevenítette az 1994-es eseményeket – és azokat párhuzamba hozta napjaink történéseivel. Pásztor szerint ma nagyon nehéz lenne az 1994-es nagygyűléshez hasonló rendezvényt szervezni, ma ugyanis a túlélés és a napi megélhetés biztosítása a felvidéki magyarok nagy részének fő célja, nem pedig a közösségi jogok kivívása. Ez annak is az eredménye, hogy bár 1998-ban egy párttá (Magyar Koalíció Pártja) tömörült a három volt magyar párt (Együttélés, Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és Magyar Polgári Párt), ám annak kormányzati szerepe (1998-2006) ellenére a valós politikai hatalom nem a párt kezébe került. Ugyanis sok helyütt „családi vállalkozásokká” váltak az alapszervezetek, amelyek vigyáznak arra, hogy oda nehogy olyanok is bejussanak, akik veszélyeztethetik a „kiskirályságokat”. „Eltelt 15 esztendő, és látjuk, hogy a szlovák pártok ugyanúgy nem szeretnek és nem vesznek komolyan bennünket. Ezért is elmondható, hogy az 1994-es nagygyűlés állásfoglalása semmit sem veszített értékéből. De ki mer ma hozzányúlni ezekhez a témakörökhöz?” – tette fel a kérdést Pásztor István.
Bölcs József (Komáromfüss volt polgármestere) rámutatott arra, hogy bár az MKP kormánytagsága révén nyolc éven át helyzetben volt a felvidéki magyarság, Komárom mégis ebben az időszakban (1998-2006) szenvedte el a legnagyobb veszteségeket.
Szabó Olga (Pat község volt polgármestere) arra hívta fel a figyelmet, hogy egyik legfontosabb teendő a még menthető ingatlanok, mint pl. a nevesítetlen földek vagyonjogi rendezése.
Bósza János polgárjogi aktivista felszólalásában az általa megszervezett polgári társulás kálváriáját elevenítette fel. „Nem szabad lemondanunk az alkotmány által is biztosított jogegyenlőségről” – húzta alá (bővebben ITT)
Nagy János szobrászművész Esterházy János személyi szerepét emelte ki. Mint mondta, Esterházy az, akinek szellemisége még ma is képes összefogni a felvidéki magyarságot.
Papp Sándor, Kalonda polgármestereként volt jelen 1994-ben Komáromban. Olyan körülmények között, hogy az akkori hatalom mindent elkövetett annak érdekében, hogy feltartóztassa őt utazás közben. Papp Sándor úgy látja, hogy a felvidéki magyarság nehéz helyzetének az is okozója, hogy nem érezheti a háta mögött egy erős Magyarország támogatását.
Kvarda József, Nagyszombat megye alispánja a visszaemlékezésen túl elmondta, hogy a Magyar Koalíció Pártja stratégiai bizottságában egy komoly anyag készül, amely kiutat jelenthet a felvidéki magyarság számára.
Pázmány Péter, a Magyar Koalíció Pártja Dunaszerdahelyi járási elnöke szerint a felvidéki magyarság számára jelenleg „nincs más kiút, mint hogy a Magyar Koalíció Pártjába helyezze a bizalmát”. A jelenlegi helyzetben sajnos a pártnak nem csak a szlovák nacionalistákkal kell megküzdenie, hanem azokkal a pártstruktúrákba beépített magyar személyekkel is, akik közül nagyon sokan rajta vannak az egykori kommunista államrendőrség besúgóinak listáján. „Ezeket az embereket különböző gazdasági csoportok keretén belül inspirálják, és ők az anyagi haszon reményében megteszik azt, amit vár tőlük a szlovák nacionalista közösség” – mondta Pázmány, aki szerint az egyik legfontosabb teendő ezért az MKP egységesítése, megtisztulása, valamint egy olyan erős civil szervezet megszervezése, amely képes hangot adni a felvidéki magyarság jogos igényeinek kinyilvánítására.
Az ünnepség résztvevői egy nyilatkozatot is elfogadtak, melyben kinyilvánítják, hogy nemzeti létünk és kulturális örökségünk megőrzésének alapja az önrendelkezés elérése (lásd itt).
– Felvidék Ma –
