Szombaton ismét százezrek – köztük felvidékiek ezrei – vettek részt a már hagyományos csíksomlyói búcsún. A szentbeszédet Dr. Bábel Balázs érsek mondta. A következőkben ezt ismertetjük:
Itthon vagyunk Szűz Mária ősi kegyhelyén, a magyar nemzet szíve itt dobog most ebben az ünnepi órában, Égi Édesanyánk összefog bennünket, a világ különböző tájairól érkezett magyarokat. De bármely más nyelven beszélő zarándokokat is, mert az első pünkösdkor a Szentlélekisten kinyilatkoztatta, hogy minden nemzetnek helye van az Egyházban. A Szent Koronát hozó Asztrik érsek 90. utódaként köszöntöm valamennyi zarándok testvéremet, az itt lévőket és az otthonaikat, akik bekapcsolódnak a mi imádságunkba. Hálát adunk Istennek az ezer éves egyházmegyéért, a nyolcszáz éves ferences rendért. Kéréseinket, bánatunkat letesz-szük, s reméljük, hogy lelkileg megerősödve és megújulva igazi búcsúfiával térhetünk haza.
A lelkiismeret vizsgálatban bánjuk meg különösen azokat a halálos bűnöket, amelyeket az élet és a hitünk ellen vétettünk. Ugyancsak bánják meg a 2004. december 5-i szavazást azok, akik nemet mondtak a nemzet összetartozására, vagy közömbösek maradtak, s erre kérjünk Istentől bocsánatot. Prédikáció Isten előtt egy nap ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap – tanítja Szent Péter apostol (2Pt 3,8). Nekünk beláthatatlan nagy történelmi idő a Szent István király által alapított Erdélyi Egyházmegye ezer esztendeje, mely a kalocsai érseki tartomány része volt. Ugyancsak végtelen hosszú a nyolcszáz éves Ferences Rend története is. A jubileumok most a Szentlelket váró ünnepi órában összekapcsolnak bennünket múltunkkal, magyar nemzetünk szétszórt tagjaival a közös hitben s a megélt történelemben.
Összetartozunk azokkal, akik előttünk jártak, akik keresztényeknek, magyaroknak, székelyeknek, csángóknak vallották, vallják magukat. Pünkösd szombatján várjuk a Szentlélek Úristent, ahogy az első pünkösdkor egykoron Szűz Mária az apostolokkal imádságos lélekkel várta és kérjük a Lélek adományait életünkre. A Szentlélek közismert hét ajándéka mind-mind beteljesült Szűz Mária életében, amelyet tanulságul át kell elmélkednünk. Ismerjük a Szentlélek tudomány, értelem és bölcsesség ajándékát, ami Szűz Mária életében úgy valósult meg, hogy ő lett a Nagyokosságú Szűz, és költőien kifejezve anyaságát, ő lett a Bölcsesség Széke. Jézus maga a megtestesült isteni bölcsesség, akkor édesanyja is részesült belőle.
Ki a bölcs? Aki mindent a legmagasabb szempont szerint tud megítélni. Nem csupán néhány esztendőre tekint előre, vagy a múltba hátra, hanem az örökkévalóság fényénél tudja áttekinteni a történelmet, benne Isten vonalvezetését felismeri, mert ő egyenesen ír görbe vonalakon. Egy francia származású nagy amerikai történész Jacques Barzun írja: „aki pedig a történelmet a maga teljességében szeretné megismerni, annak Istennel kell társalkodnia” (Hajnaltól alkonyig – 7. oldal).
Szűz Mária hálaimája a híres Magnificat egy rejtett történelmi visszatekintés is, mert Szűz Mária korában már majd kétezer éves volt az üdvösségtörténet. Megénekelte, hogy Isten hatalmas dolgot művelt nemzedékről nemzedékre, és maga előtt látta az elmúlt évszázadokat, ahogy szétszórta a szívükben gőgösöket, letaszította a trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig felemelte (Lk 1,52). Hányszor tűnt úgy a választott nép életében, hogy megsemmisül. Elég csak a babiloni fogság idejére gondolnunk, amikor a legnagyobb próféták egyike Izaiás beszédesen az egyik fiának azt a nevet adta: „Rabolj gyorsan prédálj hamar”, mert az ellenség ezt tette. A másik fiának vigasztalásul ezt a nevet: A „Maradék visszatér”.
Ha mi ezer éves történelmünkre gondolunk ezen a tájon, Szent István korától Buldusz (Böd) püspöktől napjainkig, az „ember-katedrálisokig” Márton Áron, és Jakab Antal püspökig akkor látjuk, hogy mennyi megpróbáltatás érte, s már-már a pusztulás szélére sodorta az ellenség ezt az országrészt. A sokszoros tatár és török pusztítások, majd a 150 évig betöltetlen gyulafehérvári püspökség, a háborúk harcai, országfeldarabolások, a falu rombolás már a megsemmisülés vízióját vetítette elő. A török hódoltság ideje alatt már csak a ferencesek maradhattak meg, akik a katolikus hit őrzői voltak és ebből a kicsiny magból újra tudtunk kezdeni, mostani ittlétünk is ennek bizonyítéka. Számunkra a múlt erős gyökér, jelen és jövő belőle él. A múlt azért reményünk, mert bizonyítja Isten gondviselését. Akik azonban nem tanulnak a történelemből arra ítéltetnek, hogy megismételjék.
A Szentlélek a lelki erősség adományát is osztogatja. Szűz Mária különösen is megmutatta lelki erejét, amikor állt a kereszt alatt és nem rogyadozott. Emberileg minden összeomlani látszott, hiszen nem jött a szabadító angyal, mint annak idején Ábrahám segítségére, hogy ne kelljen föláldoznia fiát. Õ a hűséges Szűz végigszenvedte fiának halálát. Mária akkor is hitte a harminchárom évvel korábban tett ígéretet, hogy a „Fiad nagy lesz és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának Dávidnak a trónját és uralkodni fog Jákob házán örökké és országának nem lesz vége.”(Lk 1,33) Szűz Mária lélekben meghalt és lélekben feltámadott Szent Fiával, ahogy Szent Bernát mondta róla.
A mi világunk benne a magyarság sorsa különösen is nagy válságban van. A magyarországi gondjainkat azért hozom elő, mert az ottani életünk visszahat a világon élő összes magyarra, és mindent megosztó szándék ellenére mi egy nemzet vagyunk. A legtöbb ember csak a gazdasági bajokat érzékeli, hogy drágább lett az élet. Némelyek mélyebbre tekintenek, s azt mondják, mindez az erkölcsi válság miatt van. Az igazi okot kell keresnünk. Az európai ember a az újkor óta elveszítette Istenbe vetett komoly hitét. Egy darabig még az erkölcsi érzéke megmaradt a jó és a rossz iránt, de hit hiányában ez is megszűnt. Az erkölcs támaszt kíván. Már Dosztojevszkij megállapította, ha nincs Isten, mindent szabad. Az istenhit hiánya magával hozta az erkölcsi válságot: a korrumpálódást, a bűn botrányig való fokozódását.
Ezt követte az értékválság, amikor minden a pénz szerint ítéltetik meg és az emberi munka nem kapja meg az igazi értékét. Áldozatos munkakörökben dolgozó emberek egy hónap alatt sem tudnak annyi jövedelemhez jutni, mint a mai világ gazdagjai sokszor egy óra alatt, mert jókor vannak jó helyen. Az erkölcsi válságban még az is fájó seb, hogy az emberiség őssejtjét, a családot rombolják és vele szemben mindenféle más együttélést a család rangjára emelnek. Magyarországon a családtámogatások csökkennek, de emelkedik az abortuszé és még újabban a prostituáltak is kapnak állami támogatást. Egész történelmünk folyamán azért is maradhattunk fönn, mert mindig többen születtek, mint akik meghaltak. Mára megfordult ez a rend. Ha ez így folytatódik kihaló nemzetté leszünk.
A maradék ifjúságot pedig elbizonytalanítják és megrontják a különböző Gender-programokkal, amit röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy a mai ember szabadon döntse el, hogy férfi vagy nő, heteroszexuális, vagy homoszexuális, vagy transzszexuális lesz -e. Aztán ajánlják, hogy legálisan fogyasztható legyen a kábítószer, mert az nagy bevételt hozhat az államnak. A szenvedélyeknek kiszolgáltatott ifjúság céltalanul sodródik, majd depresszióssá válik és nagyon sokszor öngyilkosan végzi az életét. Az ifjúság és a család tudatos rombolásának ellent kell állnunk, föl kell ébrednünk, mert különben beteljesedik rajtunk Himnuszunk írójának, Kölcseynek a jövendölése, „és más hon áll a négy folyam partjára, más szózat és más keblű nép” (Zrínyi második éneke). A bajok elviselésében Szűz Máriától tanuljunk, aki maga is megtanult Krisztus módján szenvedni.
Nemrégiben hallhattunk egy olyan vizsgálatról, amelyet az oxfordi egyetem kutatói végeztek. 12 római katolikus és 12 ateista önkéntes résztvevő több sorozat elektrosokkot kapott, mialatt először Leonardo da Vinci Hermelines hölgy című képét, majd Sassoferrato egyik Szűz Máriát ábrázoló képét nézték. Ez alatt agyuk működését MRI-vel figyelték. A vizsgálat végeredménye szerint az ateisták esetében nem volt mérhető különbség, míg a katolikusoknál – miközben a Szűz Máriát ábrázoló képet nézték – mérhetően csökkent a fájdalomérzet. Ezek a tények. A belőlük fakadó következtetések persze igen sokfélék, és nagyon függnek az illető világnézeti szempontjaitól. Mégis, ha hallgatunk a vizsgálatban szereplő katolikusokra, akik Szűz Mária képét nézve azt érezték, hogy valaki „gondoskodik róluk”, – „biztonságban” vannak, akkor a kérdést nyugodtan föltehetjük: elképzelhető, hogy Mária, akire Jézus a kereszten – János apostol személyén keresztül – minden embert rábízott, konkrétan segít minket anyai szeretetével, ha erre nyitottak vagyunk?
Az évszázadok alatt ki tudja hányan – csak Isten a tudója – mentek el erről a kegyhelyről lélekben megerősödve és megnyugodva. A hálatáblák csak töredékét mutatják azoknak, akiknek Szűz Mária segített ügyes-bajos dolgaikban. Mindenkit foglalkoztat mit hoz a jövő, mit kellene tennünk. Olyan mély depresszióban van népünk, s olyan a magyar lelkiállapot, hogy már szinte nem is hisz semmiben és nem is reménykedik. Ilyenre nem volt még példa nagy háborúk után sem. Évekkel ezelőtt hallhattuk az eget verő gőgös kijelentését egy politikusnak: „Magyarok Nagyasszonya levette rólunk a kezét, majd mi gondoskodunk ezután a magyarokról”. Egy másik pedig azt mondta: „jóléti rendszerváltást hozunk”. És mi a valóság? Kisemmizettek lettünk és kifizethetetlen adósság jármában nyögünk. Az egyre növekedő munkanélküliség, a hadisarc szintű adózás milliókat dönt a mély szegénységbe. A gátlástalanul gyorsan meggazdagodóknak természetesen ez nem jelent lelkiismereti problémát. A legtehetségesebbek közül sokan kilátástalanságukban külföldön keresnek megélhetést. A demoralizált iskolákról és katasztrofális helyzetben lévő egészségügyi intézményekről már ne is szóljunk.
Emberileg nincs már remény. És mégis! Társadalom-lélektani kutatások bizonyítják /Kopp Mária: Magyar lelkiállapot 2008.), hogy az elkötelezetten vallásos emberek jobb testi, lelki egészségnek örvendenek az ő családjukban nagyobb a gyermekvállalás és még várható földi élettartamuk is hosszabb. A Szentlélek a jó tanács ajándékát is osztogatja, amelyet Szűz Mária is megkapott. A kánai menyegzőn azt mondotta a szolgáknak: tegyétek, amit Jézus mond. Ma mit mond nekünk? Olvasnunk kell az evangéliumokat és rátalálunk Jézus parancsaira. „Ti keressétek elsősorban Isten országát és az Õ igazságát a többi mind hozzáadatik nektek.”(Mt 6,33) Szüntelenül imádkozzunk és ne fáradjunk bele (Lk 18,2) „Úgy szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket.”(Jn 15,12)
Ezeket a felszólításait részletezi a Hegyi beszédben, amelyben beteljesíti a tízparancsolatot és attól többet kíván, nem tilalmak, hanem eszmény formájában. Különösen is a nyolc boldogságban megmutatja nekünk a keresztény életeszményt. Még boldognak is mondta azokat, akik úgy szegények, hogy nem az anyagiakért élnek és másokon jó lélekkel segítenek, akik mások szomorú sorsában osztoznak, akik lemondanak a szemet szemért elvről, akik az Isten előtti igaz életet akarják élni, akik meg tudnak bocsátani az ellenük vétkezőknek és jót tesznek. Akiknek szándéka egyenes a belső világuk és külső tettük harmóniában van, akik az emberek közötti békességet munkálják, akik az igazságért még az üldöztetés ellenére is kiállnak. Ugyancsak ha Jézusnak a végítéletről szóló tanítására gondolunk, a felebaráti szeretet sokrétű tetteire a szociálisan rászorulókkal, amit ha megélünk, akkor megvalósítjuk Jézus parancsait, egyszerre a nemzet megmaradását és újjászületését elősegítjük és még azt is remélhetjük, hogy jobbjára fog állítani bennünket a végítéleten. (Mt 25,33-40)
Jézus azért küldte a Szentlelket, hogy tanítását eszünkbe juttassa, magyarázza, időszerűsítse. Ezért az örök evangéliumi szavak ma is életre kelhetnek, hiszen Jézus tanítja, „aki az út, az igazság és az élet”. Ezt a hatalmas keresztény feladatot mindig minden nemzedékkel újra szükséges kezdeni, de még az egyes ember életében is a megtérések által ismételni kell. Szent Ferenc sokévi istenszolgálat után azt mondotta: „kezdjük újra a mi Urunkat szolgálni, mert eddig nem eléggé tettük”. Nem vette le rólunk a kezét Magyarok Nagyasszonya, a csíksomlyói Szűz Mária. Abban is remélhetünk, hogy Európáról sem, hiszen Európa zászlaja kék mezőben 12 csillaggal Szűz Máriára utal.
Most ebben az ünnepi órában a nagy jubileumi évben hálaadással Istennek, mint gondviselő Atyának, megváltást hozó Fiúnak, és megújító Szentléleknek, Szent István királyunk felajánlását mintegy megismételve imádkozzuk a legősibb Szűz Mária imádságot: Oltalmad alá futunk Istennek szent szülője, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején. Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, Ó dicsőséges és áldott Szűz. Mi asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk, engeszteld meg nekünk Szent Fiadat, ajánlj minket Szent Fiadnak, mutass be minket Szent Fiadnak. Amen.
