Október 23-án – nemzeti ünnepünkön – a Lorántffy Zsuzsanna p.t. meghívására „ A nyelv és a nemzeti öntudat ” címmel rendezett előadás-sorozat keretében városunkba látogatott Dr. Kemény Dénes, a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya.
A hallgatóság egy kötetlen beszélgetés keretében hallhatta a sportág története legsikeresebb kapitányának beszámolóját és a vízilabdacsapattal megélt sikertörténetét.
Az est folyamán kiderült az is, hogy a Comoban játékosedzőként tevékenykedő szakemberből milyen furcsa körülmények között lett szövetségi kapitány 1997-ben. A legismeretlenebb jelöltként választották meg. „ A sok nagy név talán kioltotta egymást” – mondta. A játékosok zömével édesapja, Kemény Ferenc foglalkozott a különböző korosztályos válogatottakban, ezért volt betekintése a csapat életébe. „ És annak idején önszorgalomból kijártam a válogatott minden mérkőzésére” – emlékezett vissza.
A beszélgetés során arra is kitért, hogy hogyan lehet egy helyi srácból, vagy lányból vízilabdázó. Gergely Pista (felvidéki kapus, aki a magyar válogatottban szerepel) esetén keresztül szemléltette gyermekeink számára az utat, hogyan lehetnek profi sportolók. Naprakész információkkal rendelkezett a kapitány arról is, hogy Királyhelmechez legközelebb Sátoraljaújhelyen működik vízilabda egyesület, és biztatta a jelenlévő szülőket, hogy bátran írassák be gyermekeiket erre a kemény, néha durvának is tűnő sportágra.
A Magyar Vízilabda Szövetség által kiadott rövidfilm jelenetei által újra átélhettük a pekingi döntő felemelő pillanatait. Bár bizonyosan több százszor mesélte már el a három aranyérem történetét, vendégünkön most is látszott, hogy pont az ilyen élmények a legfontosabbak egy edző pályafutásában. „Nem mindegy, mikor játsszák el egy csapatnak a himnuszt, a mérkőzés elején vagy végén. A mérkőzés utáni himnusz a legnagyobb dicsőség…” – utalt élete legnagyobb élményére.
A kapitány nagyon fontosnak tartotta elmondani azt is, hogy a válogatott 15 millió magyar emberé, ezért nyíltan soha semmilyen politikai tömörülést nem támogatott. Az elért sikerek összehozták a nemzetet, a lelátókat bármerre jártunk a világban, Kassától – Pekingig piros-fehér-zöldbe öltözött emberek telítették meg.
Nagyon sok témát érintett a beszélgetés, volt szó szerbfóbiáról, sportszakmai kérdésekről, elvesztett, ill. megnyert csatákról, csapatszellemről, és arról a legnagyszerűbb érzésről, amit a szurkolók szeretete jelent a csapat számára.
Búcsúzásunkkor Dr. Kemény Dénes ígéretet tett arra, hogy a tavasz folyamán visszatér városunkba, és elhoz Királyhelmecre néhány olimpiai bajnok vízilabdázót is.
Felvidék Ma, Feke Gábor, Horváth Károly
