Két héttel ezelőtt az egyik pedagógus barátom azt kérdezte tőlem, miért nem vállalja egy mindannyiunk által ismert és elismert pedagógus a kialakítandó mikro pedagógiai módszertani intézet vezetését? Meglepődtem a kérdésen, mert az iletővel pár nappal azelőtt találkoztam, s akkor mondta el nekem, hogy az ő neve is szóba került ugyan szakemberként, ám valaki azzal utasította őt el, hogy túlságosan is kötődik az MKP-hez, politikailag – úgymond – nem megfelelő jelölt.
Szó sincs tehát arról, hogy ő maga utasított volna el bármiféle felkérést.
Utána azt tapasztaltam, hogy pedagóguskörökben bennfenteseknek számító helyi vagy regionális vezetők szólítják meg pedagógusok tucatjait, nem tudnának-e megfelelő jelöltet találni a módszertani intézet vezető-, illetve beosztotti posztjára. Miután több helyről jöttek vissza hasonló információk, úgy tűnik, valakiknek az az érdekük, hogy elhintsék a pedagógustársadalomban, hogy valami nagyon fontos történik és nagyon demokratikus folyamat zajlik.
Attól tartok, hogy hazugság ez is, mint a jelenlegi kormányhoz köthető legtöbb, magyarokkal kapcsolatos lépés.
Először is komoly intézmény nem jön létre, az eredeti, 15 fővel számoló intézetből előreláthatólag 2 fős mikrointézet lesz. Ketten nem igazán tudnak majd érdemi tevékenységet kifejteni – még a nekik bedolgozó néhány megyei kollégával együtt sem.
Sokkal zavaróbb azonban a másik dolog: amíg pedagógusberkekben zajlik az – úgymond – legmegfelelőbb személy kiválasztása, addig nyílt titoknak számít, hogy az igazgatói posztra már megvan a pártjelölt. Egy huszonhét éves, pedagógiai gyakorlattal és megfelelő képzettséggel nem rendelkező derék Most-tag.
Átverés folyik netán? Ha igen, ez egy újabb öngól.
Nem hinném ugyanis, hogy bármely szempontból elfogadható a pedagógustársadalom ilyenfajta megalázása. Ha már nem jön létre igazán hatékony intézmény, s egy-két embertől nem várható majd átfogó érdemi munka, mégsem mindegy, hogy valaki a szemébe nevet a pedagógusoknak és egy amatőrt tesz oda, vagy mégiscsak megjelenik ezen a poszton egy 15-20 éves gyakorlattal és megfelelő képzettséggel rendelkező, elismert pedagógus, akire felnéz a szakma és aki a minimális elvárások szintjén – együttműködve a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével – mégiscsak hasznára lehetne az ügynek. Ez utóbbi legalább egy halovány gesztusként lehetne értelmezhető.
Meglátjuk, az elvtársi vagy a szakmai elvárások lesznek-e a maghatározók a posztok betöltésénél.
S ha már oktatásügyi összefüggésekről gondolkodunk, talán erőteljesebben kellene járni a jelenlegi miniszter nyakára – amíg ő van a posztján, s legalább három kérdésben előre kellene mozdulni. Az értelmetlenül elburjánzott, gyakran feleslegesen szlovákul is megírandó bürokráciahalmazt úgy kellene mérsékelni, hogy arról dokumentum is szülessen, amely használható lehet egy elkövetkezendő minisztériumi vezetés esetében is. A jelenlegivel talán dűlőre lehetne jutni a tankönyvhasználat liberalizálása terén is. A harmadik kérdéscsoport a metodikai ügyek rendezése lehetne, beleértve a szlovák nyelv tanításának módszertanát is.
Csáky Pál
www.csakypal.eu
