„Csak pár napig az Önök városában!” – A pozsonyi közönség is megismerkedhetett az Utazó Budapest Nagycirkusz legújabb produkcióival.
Budapest Nagycirkusz és a Fővárosi Nagycirkusz két különböző. Utóbbi állandó rendszerességgel Budapesten lép föl a Vidámparknál, míg a Nagycirkusz vándorló, utazó, tehát mindig máshol mutatkoznak be újabbnál újabb produkciójukkal. Egyes forrásokban épp ezért Utazó Budapest Nagycirkuszként is feltüntetik nevüket. Felvidéken már az elmúlt két évben másodszor járnak. Idei turnéjuk során még a tél beköszöntéig márciustól szeptemberre elértek ismét – nem egész egy év elteltével – Pozsonyba. Először Rózsavölgyben voltak, majd Ligetfaluban, a kinti Tesco és Carrefour bevásárlóközpontok melletti szabad téren tíz-tíz napot. Én az utolsó előtti napi ligeti fellépésükön voltam, és örömmel láttam, hogy vége felé is nagy számú közönség volt, nemcsak a legifjabbak, de a tinédzserek korosztályából is, sőt voltak idősebbek is, egy magyar házaspár, akik kérdésemre elmondták, hogy ők is ahogy megtudták, hogy jön a családi alapítású, 1990-ben létrejött, vándorló Budapest Nagycirkusz Pozsonyba, elhatározták, hogy megnézik fellépésüket.
A cirkusz alapítója az Ádám család volt 21 évvel ezelőtt, most azok gyermekei, Krisztina Anna és László, cirkuszi nevén Spartacus Maximus a frontemberek. A szombat esti produkció első száma volt a legveszélyesebbnek, legfélelmetesebbnek mondható. Ugyanis ekkor Ádám László parancsokat osztogatott szelídített oroszlánjainak, akik engedelmeskedtek neki, majd bikát kergettetett. Voltak hastáncepizódok is, aztán két lány két jelenetben félelmetes mozdulatokat végzett a magasban kötélen. Szünet alatt lehetőség nyílt a kisgyerekek számára lovaglásra, fényképezkedésre az állatokkal, utána a második részben ismét színre léptek, ezúttal a lovak, amelyek letérdeltek tiszteletből a közönség előtt, majd strucc, zebra és mások. Nagyon félelmetes rész volt az is, amikor egy körbe forgó vasrúd, melynek két végén belülről üres hengerben volt Ádám és egy hölgy, akiket forgatott egyre gyorsabban egy segédjük, de aztán a henger belsejéből kijövet a külső felén lépkedtek, egyidejűleg égő bábokkal dobálódzva. Végefelé volt egy érdekes jelenet, amelyben egy bohócapuka tologatta képzeletbeli kisgyerekét, mindig csillapította valamivel, de az csak sírt és sírt, mert ő közben otthagyta és a közönség gyerektagjaival labdázott. Legvégül egy rudat, melynek végén ülésre-állásra alkalmas székszerű alkalmatosság volt, tartott egy férfi csupán csak a homlokával, s közben egy nő mászott fel a tetejére, majd felállt. Hát ez aztán lenyűgöző mutatvány volt. A jelenetek alatt szólt háttérben Oláh Ibolya Magyarország című énekével egy dallamú ének angol nyelven, aztán a Karib-tenger kalózai film betétdala is felcsendült háromszor. A kb. két és fél óráig tartó műsor után megtudtam az egyik alkalmilag a cirkuszhoz szegődött fiatal hölgysegédjüktől, hogy Pozsony után a következő helyszínük Bazin. Az egyik szereplő, Dóra, aki a szünet alatt az árusításban segédkezett, elmondta, hogy a vendégszereplőikkel, segédjeikkel együtt 21-en vannak, azok száma pedig, akik szólóban színre léptek, számításaim szerint olyan 8-an lehettek. Egészében véve, ahogy egy fellépésükből megtapasztaltam, lenyűgözte a közönséget velem egyetemben a produkciójuk, és ennek örültem, hogy nem volt látható passzivitás a túlnyomó többségében szlovák közönség részéről, olyan szinten, hogy na hát ha magyar cirkuszról van szó, akkor nem mennek el rája. Abszolút nem volt ilyen felfogás tapasztalható, ellenben nagy sikert arattak és nem először, ezért reméljük, a jövőben újra visszalátogatnak hozzánk újabb bemutatójukkal.
Zilizi Kristóf, Felvidék.ma
{japopup type=”slideshow” content=”images/stories/_esemenyek/2011/10/30603_1.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/10/30603_2.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/10/30603_3.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/10/30603_4.jpg, images/stories/_esemenyek/2011/10/30603_5.jpg” width=”160″ height=”106″ title=”Pozsonyban” }Pozsonyban{/japopup}
