Ma van advent első vasárnapja. Az adventi készület hagyománya a 4. században alakult ki, amikor a vízkeresztkor tartott keresztelések előtt háromhetes előkészületi időt tartottak.
Az 5. században ez a várakozás átalakult: már a karácsonyra, Krisztus megszületésére készültek lelkileg a keresztények az ünnepet megelőző hat héten keresztül, ebből lett végül a négy vasárnapot átívelő adventi időszak.
Az adventi várakozás során nem csupán Krisztus születésére, hanem utolsó eljövetelére is készülődnek a hívek, ez főleg a bűnbánat, a böjt, valamint a lelki és tettekben megnyilvánuló jó cselekedetekben ölt testet. Az adventi koszorún megjelenő lila szín is a bűnbánatot szimbolizálja, amelyet megtör a harmadik vasárnap rózsaszín gyertyával jelzett, örömre való utalása.
Az adventi időszaknak több hagyományos, a lelki elmélyülést és Krisztus eljövetelére való felkészülést segítő gyakorlata van. Ilyen egyebek mellett az adventi koszorú készítése, a különös odafigyelés embertársainkra, a titokban végzett jó cselekedetek és a családi, közösségi gyertyagyújtások.
Egyházi szertartások és szokások
A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila (viola), mely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnap (gaudete vasárnap) az Úr eljövetelének közelségét ünneplik; e nap liturgikus színe a rózsaszín. Az egész időszakban dísztelen a templomi oltár, az orgona szerepe pedig az énekek kíséretére korlátozódik.
Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali (rorate) misét tartani. E szertartásokon különös hangsúlyt kap Szűz Mária tisztelete és a karácsonyi várakozás.
Ugyancsak adventhez köthetők az ó-antifónáknak nevezett egyházi énekek. Nevük onnét ered, hogy az „Ó!” felkiáltással kezdődnek.
Szentcsalád-járás – A szentcsalád-járás a 20. század elejéről származó katolikus szokás. A hívek minden nap más házhoz visznek egy a Szent Családot ábrázoló képet, és e képnél imákat mondanak, s kisebb szertartásokat mutatnak be. A népszokás arról a bibliai eseményről emlékezik meg, amikor a gyermekét váró Szűz Mária és Szent József Betlehembe érvén szállást kerestek maguknak.
Böjt – Korábban szokás volt az adventi időszakban böjtöt tartani. Az adventi böjti idő alatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket, de az utóbbit az 1661. évi nagyszombati zsinat püspöki engedélytől tette függővé. A böjtölés hagyománya a 20. század közepén tűnt el.
Adventi koszorú – Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben lila, kivéve a harmadik vasárnapra jutót, amely rózsaszín. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon.
Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:
- Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
- zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
- Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet);
- Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya).
{iarelatednews articleid=”36813,36812,36811″}
