Így fogalmazott Gyáni Gábor akadémikus, történész a Történelemtanárok Egyletének a nemzeti emlékezetről szóló konferenciáján Budapesten szombaton, október 12-én.
A szakember szerint az egyszólamú, bezárkózó, kirekesztő, bűnbakkereső, elsősorban identitáspolitikai funkciókat ellátó történetírás helyett a párbeszédet, a másik megértését preferáló múltszemléletre van szükség, amely képes elfogadni mások emlékezetének létjogosultságát is. Nem kell egyetérteni az elmúlt két évszázad román, szlovák, szerb kollektív emlékezetével, de el kell fogadni, hogy minden nép jogosult saját emlékezetre – fűzte hozzá a történész.
Ennek jele, amikor például a szerb hivatalos emlékezet részévé válnak a második világháború végén, illetve nem sokkal utána elkövetett tömeges gyilkosságok magyar áldozatai, és megkapják az áldozatoknak kijáró állami tiszteletadást. Csepeli György szociálpszichológus egyetemi tanár a Trianon-trauma kapcsán kifejtette: nem csupán területi veszteségről, hanem a múlt egy részének elvesztéséről van szó. Mikor Erdély, Mátyás kolozsvári szülőháza vagy Rákóczi kassai sírja idegen országba került, a magyar történelmet is csonkolták.
Zarka György történész a cseh és szlovák kollektív emlékezetről szóló előadásában beszélt többek között arról, hogy a 20. században hét évtizeden át öt különböző formában fennálló csehszlovák köztársaság halálra volt ítélve, mert annyira erős volt a két nép igénye egy saját nemzetállamra. Sikertelenül próbálgatták a föderációt, a konföderációt, az autonómiát, illetve a nagy birodalmak homogenizáló uralmát és eközben szinte minden lehetséges együttélési formát. Ennek tanulságait a soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia szétesése, a trianoni béke vizsgálata során is érdemes figyelembe venni – mondta.
A Történelemtanárok Egylete 2013. évi konferenciáját a nemzeti emlékezet témakörének szentelték. A kollektív és egyéni emlékezet kutatása nem számít teljesen újnak vagy szokatlannak a történettudományban, mégis az utóbbi időben szokatlanul élénk érdeklődés tapasztalható e témakörben. A konferencián neves előadók bevonásával arra keresik a választ, hogy mi jellemzi általában egy nemzeti közösség kollektív emlékezetét, mikor és miért válik szelektívvé, irányítható-e a kollektív történelemkép a mindenkori hatalom részéről stb. A konferencia alkalmával mindezt összevetették a különböző európai emlékezeti sémákkal, különös tekintettel a Magyarországgal szomszédos országok népeire.
MTI, tte.hu nyomán Felvidék.ma