Alexander Dubčekkal kapcsolatos információkat szolgáltatott a titkosszolgálatnak Vladimír Mečiar. A bizonyítékok a Nemzeti Emlékezet Hivatalának levéltárából kerültek elő, amelynek rejtekében az elmúlt rendszer több bűntettére utaló bizonyíték bujkál a nyilvánosság elől mindmáig. A sajtó fokozatosan igyekszik fényt deríteni legalább a legdurvább visszásságokra, mint például arra a tényre, hogy Mečiar valaha szorosan együttműködött az Állambiztonsági Hivatallal (Štb). Az igazságra annak ellenére fény derült, hogy Mečiar hosszú éveken keresztül tagadta mindezt.
Most végre bebizonyosodott, amit eddig sokan csak sejtettek. Annak ellenére, hogy Mečiar a titkosszolgálattal való együttműködésének bizonyítékait megpróbálta megsemmisíteni. A Denník N napilap szerint huszonöt évvel ezelőtt Mečiar Leonard Čimót küldte a trencséni Štb központjába, a Tiso-villába a dokumentumokért, aki később terhelő vallomást tett Mečiarra a vizsgálóbizottság előtt. Az Štb levéltárának aktáiból kitépett lapokra, amelyeken véletlenül éppen Vladimír Mečiar neve szerepelt, az egyéb előkerült iratoknak és tanúvallomásoknak köszönhetően azonban már nincs szükség. A 90-es évek Tiso-villa néven elhíresült botránya mára feledésbe került annak ellenére, hogy a későbbi volt köztársasági elnök, akkor még főügyész Ivan Gašparovič neve is belekerült az ügybe. A formális parlamenti vizsgálat eredményeként készült jelentés egyértelműen szól arról, hogy az akkori belügyminiszter Vladimír Mečiar „járt az épületben, illetőleg manipulálta a szövetségi belügyminisztérium tulajdonába tartozó anyagokat„. Mindezek ellenére a vizsgálatot megszüntették, éppen Gašparovič köszönhetően. Az Štb kiterjedt anyagait ettől fogva visszavonhatatlanul elveszettekként tartják nyilván.
Az éjszakai látogatás
Čimo a gépjárművezetővel együtt 1992. február 3-án hatolt be a Tiso-villába, s összesen 18 aktát vett magához, amit Pozsonyba vittek. „Čimo úrral együtt az autónk rakteréből aktákat vittünk a miniszter villájába… Čimo úr körülbelül harminc percig volt a villában Mečiar úrnál” , vallotta Ján Rezník, az ennél a „lopásnál” jelenlévő gépkocsivezető (egyébként Alexander Dubček személyi sofőrje a végzetes kimenetelű autóbaleset idején ugyanez a Ján Rezník volt). A jelentés második részében a trencséni Štb-vel együttműködők eltulajdonított aktáin kívül említés van pozsonyi Štb-akták eltűnéséről is, elsősorban Vladimír Mečiar és Jaroslav Svěchota, a Szlovák Információs Szolgálat Ivan Lexa igazgatósága alatti helyettesének aktáiról van szó. Amint azt a későbbiek során Čimo elmondta, Mečiarral gyorsan összebarátkozott, ezért nem habozott ilyen fontos feladattal megbízni őt. 1987-es megismerkedésük után „három hónapig gyakorlatilag napi kapcsolatban voltunk„, mondta Čimo a Vladimír Mečiarral való kapcsolata margójára. „Kölcsönös beszélgetéseink során dr. Mečiarnak egyebeken kívül elmondtam, hogy azelőtt a biztonságiaknál dolgoztam, és egy évig az Štb tagja is voltam. Ezután az információ után az egyik találkozásunkkor dr. Mečiar mesélt nekem magáról. Megjegyzem, enyhén alkoholos befolyásoltságban voltunk akkor, de az csak javította a légkört köztünk„, magyarázta Čimo.
Az alkoholos állapotban való vallomás
Ebben a „légkörben” új barátja előtt Mečiar nem félt előállni a farbával. „Dr. Mečiar irodájában történt a Skloobal cégben, már munkaidő után. Dr. Mečiar akkor azt mondta nekem, hogy jó az együttműködése a trencséni Štb-vel, ezért aztán az üzem vezetése, élén az igazgatóval tart tőle, s hogy a trencséni Štb munkatársai rendszeresen meglátogatják a nemsói (Nemšová) irodájában. Azt is elmondta továbbá, hogy jók a kapcsolatai a nemsói szovjet alakulattal, meg a máriatölgyesi (Dubnica nad Váhom) KGB-vel is, és hogy kölcsönösen segítenek egymásnak.” Mindezt azonban Mečiar a későbbiekben határozottan tagadta. A kezére játszott az is, hogy a KGB-akták titkosítását mindmáig nem oldották fel.
Maga Čimo nyakába vette a lábát, és a kivizsgálás után azonnal elinalt Szlovákiából, s az életéért való aggodalom miatt máig nem tért vissza az országba. Tekintettel a szlovák hatóságok tehetetlenségére vagy a hajlandóságuk hiányára a szóban forgó ügy törvényes megoldását illetően, Václav Havel Gašparovičot leváltotta a főügyészi tisztségéből. Mečiart sohasem ítélték el a dokumentumok manipulálása miatt, és az ügy feledésbe merült. Egyértelmű azonban, hogy az egész történet Vladimír Mečiar személye körül forgott, aki az Štb-nek főleg Alexander Dubčekra jelentett.
Dubčekról mindent tudtunk
Ján Patrnčiak, egykori trencséni járási rendőrfőnök már 1992-ben Mečiar ellen vallott. „Ami a Trencséni járásban történt Dubčekkal kapcsolatban, arról mindenről tudtunk. Általában nem volt okom, hogy a gyűléseken megkérdezzem Chleban őrnagyot (a trencséni Štb főnöke – a szerző megjegyzése) az információ forrásáról, ezért Dubček esetében sem kérdeztem meg, honnan vannak az értesülései, de világos volt a számomra, hogy a forrása dr. Vladimír Mečiar. Chleban Dubčekkal kapcsolatban informált engem arról, hogy Dubček látogatásokat fog tenni Krajčinál, és tájékoztatott ezeknek a látogatásoknak a lefolyásáról is, a beszélgetések tartalmáról, s hogy ki mindenki vett részt azokon.”
Mečiar kétarcúságáról szinte mindenki tudott a nagypolitikában, Vladimír Palko is írt erről a Harc a hatalomért és a titkosszolgálat című könyvében. „A 80-as évek második felében Cibula kapcsolatba lépett Jozef Moravčíkkal és a baloldali kommunista környezetből másokkal együtt létrehozta a Lenini Szikra Klubját (a megnevezés talán a visszaesésre utalt), amelynek keretében a leendő politikai fejlődésről beszélgettek. Az Štb megfigyelte őket, aktájuk is volt Skarabeus név alatt. Amikor Moravčík távozott Mečiar mellől, és kormányfő lett, Mečiar azonnal kihúzta rá a Lenini Szikra Klubját, bár nyilvánvaló volt, hogy ez az információ már évek óta a birtokában volt.” A HZDS vezére kettős mércét alkalmazott.
Mečiar hálája és büszkesége
Mečiar jellemtelenségére utal az a tény is, hogy éppen Dubček volt az, aki 1990-ben a nemsói Skloobal üzemjogászi tisztségéből előrángatta és belügyminiszterré tette. A hálája sajátos volt, Čimo szerint büszke volt arra, hogy Dubčekra jelentgetett. „Azt mondta nekem, hogy az estébések minden körülményre kíváncsiak, ami Alexander Dubčekkal és családjával kapcsolatos. Majd hozzáfűzte, nyilvánvalóan nagy a bizalom iránta az Štb részéről, ha ilyen jelentős személyiséggel kapcsolatban kérdezgetik.” Miközben Mečiarnak elegendő volt, hogy ismerte Dubček sógorát, Vladimír Krajčít.
Eddig nem tisztázott, milyen tisztségben szerepelt Mečiar az Štb-aktákban. Ján Mano volt rendőrtiszt tanúvallomása alapján Mečiar „Ivan Horňák trencséni Štb-kapitány osztályának titkos együttműködője volt„. Ezt azonban bizonyítani nem lehet, mivel Horňák a Tiso-villa ügy kivizsgálása során tett tanúvallomásban nem vett részt. Palko azonban figyelmeztet arra, vitathatatlan a tény, hogy Mečiar közel állt az estébésekhez. „Mečiar körül mindig ott voltak az Štb volt munkatársai. 1991-ben, a belügyi tárcától való elbocsátása után egy évvel Besztercebányán az Štb volt kapitánya Ján Miasok közvetlenül részt vett a HZDS megalapításában.” Így áll össze a valódi Vladimír Mečiarról a mozaik.
dé, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”52324,54526,57020″}
