A nándorfehérvári diadal a magyar–török háborúk egyik jelentős eseménye, amelynek során 1456. július 4–22. között a keresztények – magyarok és szerbek – Szilágyi Mihály vezetésével hősiesen védték meg Nándorfehérvár várát, a mai Belgrádot II. Mehmed török szultán a nagy túlerőben levő ostromló seregével szemben. A védőkhöz 12 ezer katonájával időközben csatlakozó Hunyadi János vezetésével, Kapisztrán János 30–35 ezer keresztesével július 21-én közösen, a vár melletti csatában legyőzték a törököket.
II. Mehmed július 4-én vette ostrom alá a Szilágyi Mihály 7 ezres serege által védett várat. Az addig 12 ezer fős haderejével a vártól elzártan állomásozó Hunyadi János egy július 14-én zajlott ütközetben áttörte a török hajózárat a Dunán, és csatlakozott sógora, Szilágyi Mihály várat védő seregéhez. Az egyesült magyar sereg július 21-én visszaverte II. Mehmed támadását, majd július 22-én kitört a várból, és Kapisztrán János ferences szerzetes irányítása alatt álló keresztesek segítségével vereséget mért a török hadseregre, melyet időközben pestis és ellátási nehézségek is sújtottak.
A csatát megelőzően pápai rendelettel bevezetett déli harangszó a keresztény világban azt a célt szolgálta, hogy így segítse a keresztény seregek győzelmét. Közben a győzelem megszületett, s így a nándorfehérvári diadalra emlékeztet azóta is.
III. Kallixtusz pápa augusztus 6-án szerzett tudomást a kereszténység e természetfölöttinek látszó győzelméről a pogány betolakodókon, így 1457-től erre a napra tette a Krisztus színeváltozása ünnepét.
Összefoglalva, a 14. és 15. században rendkívüli gyorsasággal terjeszkedő Oszmán Birodalom élére 1451-ben II. Mehmed szultán személyében becsvágyó és tehetséges uralkodó került. Uralkodása második évében Bizánc elfoglalásával (1452) méltó fővárost adott birodalmának és megszilárdította európai helyzetét. A hadsereg és a közigazgatás jelentős átalakításába kezdett. A keresztény Európa nem védte meg Bizáncot. Erről szól Herczeg Ferenc: Bizánc (1904) c. drámája, mely már Trianont is előrevetítette.
Hunyadi-szobor Pécs városában
Az ősi oszmán nemzetségek háttérbe szorításával a birodalom vezető posztjaira csak tőle függő közembereket nevezett ki, amivel biztosította a birodalmon belüli abszolút uralmát, és megteremtette a további terjeszkedés alapjait. Hadserege – magjában mintegy tízezer janicsárral – később a hódolt területekről származó gyerekkel töltötték fel -, negyvenötezer szpáhival és az újonnan megszervezett tüzérséggel, melyet Velencétől kapott, a 15. század közepén szervezettségét és harcértékét tekintve a kor európai hadseregei fölött állt.
1526. augusztus 29-én a mohácsi vésszel Magyarország elvesztette függetlenségét. 1541-ben három részre szakadt az ország és következett a 150 éves török uralom. Ez demográfiai katasztrófát jelentett. S Magyar Királyság területe frontország lett. Lakosainak száma másfél száz éven keresztül stagnált, vidékek néptelenedtek el. Ez készítette elő Trianont.
A törökverő Hunyadi János emlékére felállított szobor Pécs belvárosában, a Széchenyi tér délkeleti oldalán található. Az egyszerű mészkőtalapzaton álló bronz lovas-szobrot Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész készítette. Hunyadi János halálának 500. évfordulóján, 1956. augusztus 12-én leplezték le.
Prof. Dr. Makovitzky József/Felvidék.ma
