A 2012-ben megjelent kétkötetes Non nobis Domine, Bíró Szabolcs nagyszabású vállalkozásának, az Anjouk regényfolyam bevezető regényének is tekinthető.
Szabolcs nem kevesebbet vállalt ezzel a nagyszabású projektjével, minthogy 15 regényen keresztül végigvezet minket a vérzivataros 14. századon, az Anjou királyok korán. Ez az a százada a magyar történelemnek, amely ugyanúgy végződött, ahogy kezdődött – egy dinasztia kihalásával, ami után anarchiába süllyedt az ország.
Most azonban még a század elején tartunk, amikor III. András halálával kihal az Árpád-ház, és legott több aspiráns is jelentkezik a magyar trónra. Bátor Vilmos, a Szentföldet megjárt templomos lovag a maga sajátos módszereivel próbálja az utódját kinevelni fogadott fiából, Attilából. Az ifjú Attila, és az ifjú Károly király /a regényben Caroberto/ sorsa egy lovagi tornán fonódik össze. És az olvasónak óhatatlanul az az érzése támad, hogy Attila ugyanazzal a lendülettel veti bele magát a harcba, mint amellyel a szerző vezet minket végig azon a koron.
No de, elég legyen ennyi, mielőtt még a spoilerezés halálos bűnébe esnénk…
A Non nobis Domine nem hibátlan munka – a vitathatatlan erényei mellett se – sorolhatnánk a hiányosságait. Ezt azonban Szabolcs is érezheti, nyilván ezért is dolgozta át a történetet. Október végén jelent meg a regény egykötetes, javított kiadása, ami akár Karácsonyra is jó ajándék lehet.
Én már várom!
