Az Európai Parlament hétfő esti strasbourgi plenáris ülésén többek között az uniós polgárságot érintő uniós szerződési rendelkezések végrehajtásáról tartott vitát. A Lisszaboni Szerződés és az uniós Alapjogi Charta tízéves hatályba lépését az év végén ünnepelhetjük.
A Szerződések minden uniós polgárra vonatkozó szabályokat, jogokat és kötelezettségeket tartalmaznak. A Lisszaboni Szerződéssel született meg például az uniós polgári kezdeményezés indításának lehetősége, illetve a Szerződés 2. cikke először foglalta magába a kisebbségek kifejezést, amikor az EU értékeiről beszélt; az Alapjogi Charta pedig megtiltotta a nemzeti kisebbséghez tartozás alapján történő diszkriminációt.
Csáky Pál EP-képviselő a vitában emlékeztette kollégáit arra, hogy a luxemburgi Bíróság kimondta, az uniós polgárságból eredő jogok és kötelezettségek indokolatlanul nem korlátozhatók a tagállamok által.
Alaptétel, hogy minden uniós polgár egyenlő. A képviselő szerint a jelenlegi helyzet viszont azt mutatja, hogy az EU-n belül még jócskán vannak különbségek.
Csáky az európai őshonos vagy nemzeti kisebbségekre hívta fel ezt követően beszédében a figyelmet, akik évszázadok óta részei Európának, és gazdagítják nyelvükkel, kultúrájukkal a kontinenst.
„Sokan közülük, jómagam is, többet vártunk a Lisszaboni Szerződés 2. cikkelyétől és az Alapjogi Charta rendelkezéseitől. A Charta 21. cikke kifejezetten tiltja a nemzeti kisebbséghez tartozás alapján történő megkülönböztetést, hatékonysága viszont csekélyebb az elvártnál.
Emlékeztetem a tisztelt Bizottságot és kollégáimat arra, hogy az őshonos kisebbségek mindaddig nem lesznek teljesen egyenértékű polgárai az EU-nak, amíg nem születik külön rájuk vonatkozó, átfogó uniós védelmi rendszer!
Ilyen vonatkozásban nagy reményeket fűzünk a Minority SafePack uniós polgári kezdeményezéshez” – zárta felszólalását az EP-képviselő.
