Élménybeszámoló az idei nyitrai Szent László-emlékmiséről

Július 31-én immár XXIII. alkalommal került bemutatásra a hagyományos Szent László-emlékmise Nyitrán apostoli lovagkirályunk halálának 931. évfordulója alkalmából, égi születésnapja helyén, a tiszteletére felszentelt piarista templomban. A „Szent László, segíts!” jelmondattal meghirdetett szentmisén a szép számban egybegyűltek „hitünk és magyarságunk megmaradásáért” is imádkoztak.

Pontban 15 órakor felcsendült az „Isten, hazánkért térdelünk előtted…” kezdetű szép egyházi énekünk, melynek hangjai mellett a templom főbejáratán keresztül a zoboraljai községek és a Szent György Lovagrend impozáns történelmi zászlóikkal, népviseleteikben, illetve egyenruháikban vezették be a szentmise főcelebránsát, dr. Beran Ferenc budapest-újlaki plébánost, pápai káplánt és a szentmisét koncelebráló paptestvéreit.

Ferenc atya szentbeszédében Szent László királyunk két erényét emelte ki. Az első erény jelképe a bárd, mely oly sok Szent László-ábrázoláson szerepel, s a haza szeretetét, a haza megvédését, a bátorságot szimbolizálja. Ezzel a bárddal győzte le a magyar leányt elrabló kun harcost, s ha kellett, ezzel szolgáltatott igazságot is. Lovagkirályunk másik erényét, a bölcsességét fejereklyéje jeleníti meg, hisz ha ezt a hermát valaki szemügyre veszi, egy bölcs ember arca tekint vissza rá.

Szent László minden fontos tettét ez a szeretettől vezérelt bölcsesség hatotta át. Eme bölcsessége, megbocsátó lelkülete mutatkozott meg akkor is, amikor a családi sérelmeken túllépve magyar népének az I. István király szentté avatásával állított példaképet, aki nagyapját megvakíttatta. Bölcsességének következő tanúbizonysága, hogy királlyá koronázása után Salamon király haláláig csak maga mellett hordta királyi koronáját, ezzel is alázatot mutatva nemcsak a volt király iránt, hanem a trónviszályban megosztott magyar népe előtt is, álltak azok bármelyik oldalon.

További példája bölcsességének, hogy a VII. Gergely pápa és IV. Henrik német-római császár vitájában, mint apostoli király a pápa oldalára állt, annak ellenére, hogy katonailag a császártól függött. Továbbá a Monte Cassinó-i apátnak írt levelében kendőzetlen őszinteséggel írt azon kétségeiről, hogy egy király a döntései meghozatalában maradhat-e bűntelen. Szent László királyunk ezen sorai népe iránti igaz szeretetéről tanúskodnak. Ferenc atya azonban lovagkirályunk legnagyobb erényét abban látja, hogy felismerte történelmi küldetését: neki is szentté, példaképpé kell válnia.

Lovagkirályunk eme erényét Prohászka Ottokár püspökünk fogalmazta meg a leggyönyörűbben: „A magyar eszmény Lászlóban lett kereszténnyé és szentté. Szent László nem tanít, ő nem apostol, de ő küzd, harcol, s győz a kereszténységért. A nép hajlamait, harci hagyományait, bátorságát, vitézségét lépteti be az eddig inkább csak tűrő, szenvedő, csöndes megadású kereszténységbe, s ezzel vezeti be az Egyházat a magyar népéletbe. A népnek ugyanis a hős, a dalia, a vitéz harcos tetszik. Az ősi dicsőség pogány egén ott ragyogtak a hősök, a magyar kar, a bátor szív, amelytől egy világ reszketett, nem szűnt meg lelkesíteni a népet, s eddig ez mind hiányzott a kereszténységben. Az emberek meg voltak ugyan keresztelve, de a nép még nem, mert a nemzet akkor válik kereszténnyé, amikor eszményeit keresztelik meg. A régi vitézséget Szent László tüntette fel önmagán; e jellemvonása által szívén ragadta meg a nemzetet, amelynek öröme és eszménye László lett.”

Szent László életével olyan példaképpé vált nemzete számára, amely egybeesett azzal az eszménnyel, amit a nép a lelkében hordozott. Ez az oka annak, hogy egyetlen szentünkhöz sem fűződik annyi legenda, annyi általa fakasztott forrás, gyógyító fű, mint Szent László királyunkhoz. Ő felismerte, hogy Istenbe vetett hittel az igazságért, népéért ki kell állnia, ehhez pedig bölcsességre és bátorságra van szüksége.

Imádkozzunk, hogy Isten ajándékozzon meg minket Szent László erényeivel, hogy felismerjük, mire van szükségünk egyénileg, családilag és közösségileg, s adja meg nekünk azt a bátorságot, hogy ezt meg is tudjuk valósítani! – zárta tartalmas szentbeszédét Ferenc atya.

A szentmise végén Pécsi Dániel jelképtervező művész, mint a nyitrai Szent László-emlékmisék egyetlen élő kezdeményezője, elismerő okleveleket adott át az idei szentmise szervezőinek.

Dr. Zeman István gyönyörű köszönetét Ferenc atya meghatódva fogadta, hiszen – mint elmondta – a keresztségtől a papságig valamennyi szentségét az angyalföldi Szent László-templomban vette fel.

Az ünnepi áldás, a pápai és a magyar himnusz, majd a Boldogasszony anyánk eléneklése után a Szent György Lovagrendnek köszönhetően számos magyar szentünk ereklyéihez járulhattak a kedves hívek.

Az idei szentmise ismét egy gyönyörű alkalom volt, hogy felidézzük Szent Lászlót mint a mai ember példaképét is, s ezt többek között Ďurčo Zoltán nyitrai püspöki helynöknek mint a szentmise fővédnökének, Sándor Mariannának, dr. Zeman Istvánnak és segítőinek, a Zoboraljai Községek Polgári Társulásának, a zoboraljai községek lelkes vezetőinek és lakosságának, a Nemzetközi Szent György Lovagrend Szlovákiai Nagypriorátusának és a Szent György Lovagrend Budavári Priorátusának köszönhetjük. Továbbá a kántori feladatok ellátásáért Stubendek Lászlónak, komáromi kántornak, a szentmise énekes vezetéséért Józsa Mónika karnagynak mondunk hálás köszönetet.

Müller Péter/Felvidék.ma