A Nagykürtösi járás magyar tanítási nyelvű alapiskoláiban április folyamán megtörtént az iskoláskorú gyermekek beíratása a 2019/2020-as tanévre. Nincs új a nap alatt, még mindig találkozni olyan magyar szülőkkel, akik görcsösen ragaszkodnak ahhoz a téves felfogáshoz, hogy ha szlovák iskolába adják a gyermeküket, jobban fog érvényesülni, mint aki az anyanyelvén tanul.
Ilyen szülők esetében szinte reménytelen és hasztalan a magyar pedagógusok ékes példákkal, konkrét esetekkel alátámasztott érvelése az anyanyelvi oktatás mellett, annak sokszorosan bebizonyosodott előnyeivel, mert jó, ha tíz közül egy átértékeli az iskolaválasztását.
Az ipolynyéki Balassi Bálint Alapiskolában, ahol jelenleg 106 gyermek oktatása folyik, 14 elsőssel indul majd az új tanév, tájékoztatta portálunkat Gyurász Szilvia igazgató.
Tíz elsőst írattak be az ipolybalogi Ipolyi Arnold Alapiskolába, ahol ez idő tájt 117-en tanulnak, tudtuk meg Molnár Barnabástól, a tanintézmény vezetőjétől.
A korábbi évekhez viszonyítva csökkent a csábi vegyes igazgatású alapiskola vonzáskörzete, de még így is 187 tanulója van. Ebből 28 gyerek látogatja a magyar tagozatot, és az új tanévben sem fog lényegesen gyarapodni a létszám, hiszen mindössze egy elsőssel számolnak, mondta Jaskó Deák Gyöngyi igazgató.
Jobb a helyzet a lukanényei vegyes igazgatású alapiskolában, ahol a tavalyihoz viszonyítva hárommal több, vagyis hat magyar elsős ismerkedik majd a betűvetés tudományával. Balázs Éva igazgató arról is tájékoztatott, hogy jelenleg a tanintézmény 127 tanulójából 44 a magyar tagozaton tanul.
Változatlanul alacsony a gyermeklétszám (22) az ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Alapiskolában, ahol az új tanévben nem nyitnak első osztályt, árulta el Chudý Erzsébet igazgató.
Az óvári 1-4. osztályos Szent Erzsébet Egyházi Alapiskolában Kulcsár Magdaléna igazgató-tanító tájékoztatása szerint szeptemberben két elsőssel kezdik a tanévet, és marad továbbra is a hatos létszám.
Ennél is kedvezőtlenebb a helyzet az ipolyhídvégi Szent Rita Egyházi Alapiskolában, ahol jelenleg az 1-4. évfolyamban 3-3 harmadikos és negyedikes tanul, de sem tavaly, sem idén nem írattak senkit első osztályba, tudtuk meg Jusztin Imre igazgató-tanítótól, aki még hozzáfűzte, hogy miután a mostani negyedikesek ötödik osztályba lépnek, mindössze három tanulója lesz a kisiskolának.
Most pedig nézzük, mi van a számok mögött egyik-másik tanintézményben. Vegyük elsőként a csábi iskolát, amely egészen a 2000-es évek elejéig – elsősorban a szlovák tagozat – óriási vonzáskörzettel bírt. Kezdetben siráki, szelényi, dacsókeszi, lukanényei, bátorfalui, apátújfalui és opavai tanulók jártak ide. Ez utóbbi színtiszta szlovák település, míg az előbbiekben az emberek túlnyomó többsége, ha nem is magyar nemzetiségű, de otthon a családban, az utcán, a templomban magyarul beszél.
Ezen települések mindegyikében még a rendszerváltás után is jó ideig szlovák kisiskola működött, egyedül a lukanényei volt 1-4. osztályos vegyes igazgatású iskola, amely az ezredfordulót követően teljes szervezettségű, de változatlanul vegyes igazgatású alapiskolává lépett elő. Ezáltal viszont érezhetően megcsappant a szomszédos, alig négy kilométerre lévő csábi iskola létszáma, s ez mindenekelőtt a magyar tagozatot érintette eléggé hátrányosan. Igazából az sem segített rajta, hogy az utóbbi években Kőkeszi, Gyürki és Terbegec is a vonzáskörzetébe került, holott régebben ezekből a községekből a magyar gyerekek Ipolynyékre jártak iskolába. Újabban viszont nagyon kevés kivételtől eltekintve a távolabbi csábi iskola szlovák tagozatát látogatják.
Vizsgáljuk csak meg közelebbről is a közel 1100-as lélekszámú Csáb község nemzetiségi összetételét. Szerényen számolva is a lakosság bő 70 százaléka magyar nemzetiségű, és nem hiszem, hogy a 30 százaléknyi szlovák családban több gyermek születik, mint a magyar családokban.
Akkor hol vannak a magyar gyerekek? Egyszerű a válasz: többségük nem anyanyelvű iskolába jár.
Ezen a téren valamivel jobb, de nem egészen kielégítő a helyzet a közel 1400 lakosú Lukanényén, ahol a magyarok aránya 80 százalék körül mozog. Az iskola vonzáskörzetében található Apátújfaluban is a lakosság többsége, mintegy 60 százaléka magyar, és bizony felettébb kevés, alig 1-2 gyerek jár a faluból a nényei iskola magyar tagozatára.
Most pedig vessünk egy pillantást az ipolyvarbói iskolára, melynek természetes vonzáskörzete Ipolykér (a lakosság 57 százaléka magyar) és Szécsénykovácsi (54 %), az utóbbi több mint húsz évben pedig az óvári (75 %) kisiskola felső tagozatra lépő tanulóit iskolabusz szállítja Ipolyvarbóra. Tény, hogy 300 körüli lélekszámú településekről van szó, de mind a négy községből, beleértve Ipolyvarbót (83 %) is, viszonylag sokan járnak szlovák iskolába, mégpedig Zsélybe, illetve Bussára. Annak ellenére, hogy a varbói iskolában összevont osztályokban, nehéz körülmények között folyik a tanítás, a végzős diákok nagyon jól megállják helyüket az általuk választott középiskolában.
Hogy az ipolyhídvégi egyházi iskola gyermekhiánnyal küzd, annak elsősorban az az oka, hogy a tanulók egy része első osztálytól kezdve Ipolybalogra, illetve Ipolyságra jár magyar iskolába. Miért? Hosszabb elemzést igényelne a kérdés megválaszolása, amelyre nem tartom magam illetékesnek. Miként arról is bővebben lehetne értekezni, hogy mind a csábi, mind a lukanényei, mind az ipolyvarbói iskola vonzáskörzetébe tartozó fentebb említett településekről,
ahol túlzás nélkül állíthatom, a családok túlnyomó többségében magyarul beszélnek, magyar nyelvű istentiszteletekre járnak, a szülők miért íratják gyermekeiket szlovák tanítási nyelvű alapiskolába.
