Annak ellenére, hogy van egy felvidéki első osztályú focicsapatunk, mely álomkategóriákban szárnyal, még sincs egyelőre túl sok felvidéki magyar futballtehetségünk. Akik vannak, azok egyelőre szét vannak szóródva és nem a DAC-ban szerepelnek.
Gondolhatunk itt a Bundesligában Bénes Lászlóra, vagy épp a magyar NB1-ben szereplőkre: Priskin Tamásra, Saláta Kornélra vagy Ulbrík Józsefre és Križan Richárdra. Utóbbi fél éve került Nyitráról a Puskás Akadémia csapatába, és bár a hírek szerint 300 ezer eurót fizetett érte új csapata, nem kapott bizonyításra lehetőséget és mindössze 2 percet játszott. Holott a felcsútiak új edzője maga is felvidéki (Hornyák Zsolt köbölkúti születésű), ám a szakvezető nem számít a kőkemény fiatal hátvédre és közölte vele, hogy amennyiben van lehetősége, keressen új csapatot magának. A kialakult helyzetről, pályafutásáról, a Felvidéki Labdarúgó-válogatottságról és a jövőjéről beszélgettünk a palásti labdarúgóval.
Hogy érzed magad? Hogyan alakult a nyári felkészülés?
Felemásan. Fizikailag kirobbanó formában vagyok, úgy érzem, jól sikerült a felkészülés is, ám mentálisan kicsit megvisel, hogy ennek ellenére nem számít rám a csapatom és kikerültem a bő keretből. Az edzőtáborba vonulásig úgy éreztem végre egyenesbe kerülök, játszottam az edzőmeccseken, élveztem az edzéseket. Aztán szűkítették a keretet, mert nagyon sok játékos van a csapatban és 7-8-an kikerültünk. Azóta egyénileg tréningezünk.
Az a legrosszabb, hogy ideigazolásom óta még csak lehetőséget sem kaptam a bizonyításra, amit nem igazán értek, hogy akkor miért igazolt le a klub. Ezért kissé csalódott vagyok. Ha elszúrtam volna valamit, akkor megértem, de hogy még csak ki sem próbálnak élesben, ezt nem gondoltam volna. Nem így képzeltem el a dolgokat. Ilyenkor egy játékos elkezd azon gondolkodni, hogy vajon mit ronthatott el, hol történhetett hiba, holott inkább a játékkal kellene foglalkozni, nem ilyenekkel. Közrejátszhatott, hogy télen a bajnokság kezdete előtt egy héttel érkeztem ide, azóta viszont már a harmadik edző irányítja a csapatot. De bízom benne, hogy hamarosan rendeződik a helyzetem és újra csak a játékra és a teljesítményem maximalizálására koncentrálhatok. Égek a vágytól, hogy újra bizonyíthassak.
Ez azt jelenti, hogy a nyáron csapatot váltasz?
Érvényes szerződésem van a Puskás Akadémiával és a körülményeket tekintve elégedett lennék, de a rendszeres játéklehetőség hiányzik. Vannak ajánlataim Szlovákiából, legutóbb Rózsahegy és Trencsén csapata érdeklődött, illetve Magyarországról a második ligából is többen, de amennyiben lehetőség lenne rá, inkább a külföldet választanám, vagy Szlovákiában nagyon kiemelkedő csapatot.
Melyikre gondolsz kiemelkedő szlovákiai csapatként?
Nem titok, hogy korábban többször is érdeklődött irántam a DAC, ám sajnos nem jött össze a Dunaszerdahelyre való igazolás.
A DAC-ból a nyáron három belső védő is távozott (Šatka, Huk, Kone) és az utolsó meccsekből kiindulva nem tűnik úgy, hogy az újonnan érkezettek megfelelően tudják őket pótolni. Amennyiben ismét megkeresne a DAC, mit válaszolnál?
Úgy gondolom, ami Dunaszerdahelyen most zajlik, az minden futballista álma. Fantasztikus komplexum, körülmények és nemzetközi viszonylatban is kimagasló szurkolótábor. Nekünk, felvidékieknek ez különösen sokat jelent.
Melyik liga felel meg neked inkább, a magyar vagy a szlovák?
A magyar liga technikásabb és gyorsabb, a szlovák keményebb és brusztolósabb, fizikailag nagyobb a nyomás a védőkön, mert sok a labdavesztés. Nyitrán és itt, Felcsúton is a másodedzőm sziklának hívott, mert kemény védőként tartanak számon. A test- és a fejjátékom az erősségem, de úgy érzem, sikerült fejlesztenem a lábtechnikámat is. Huszonkét éves vagyok, de közel 50 meccsem van a szlovák első ligában, s a másodikban is sok. Emellett van – azt hiszem – 7 gólom is, melyek szinte mindegyikét fejjel szereztem rögzített szituációkból. Egy meccsre pedig behívtak a szlovák U21-es válogatottba is, szóval szép lineárisan, ütemesen épült a karrierem, s nem szeretném, ha megtörne.
Mi a helyzet a Felvidéki Labdarúgó-válogatottal?
Utoljára két éve voltunk Cipruson a kisebbségek világbajnokságán (ConIFA), akkor nagyon jól éreztem magam a csapattal, ráadásul rögtön az első meccsemen győztes gólt is szereztem, ezért különösen szép emlékek fűznek a válogatotthoz. Egy ideje nem voltak mérkőzések, de úgy hallottam, hogy jövőre ismét terveznek meccseket. Amennyiben a szakmai stáb számít rám és a klubom elenged, szívesen megyek, mert kitűnő lehetőségnek tartom.
Köszönjük a beszélgetést! Sok sikert kívánunk a pályafutásodhoz!
