Az 1956-os forradalomban azok tudtak cselekedni, akik a diktatúrában rájuk kényszerített rabság idején is szabadok maradtak – közölte a családokért felelős tárca nélküli miniszter pénteken Budapesten, a Műegyetemen, az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából.
Novák Katalin szerint a felkelők magukban őrizték azokat az értékeket, amelyeket szüleik, nagyszüleik, tanáraik mellett a magyar élet rájuk hagyományozott. Tudomásul vették a kettős nevelést, de szívüket, szellemük szabadságát nem adták – mondta.
Kiemelte, hogy a magyarokat ezer év sokszor véráztatta drámája vezette el 1956-ig; a keresztény magyar államiság ’56 előtti évezrede „adta az erőt és az ihletet ahhoz a sorsfordító eseményhez, amely szívet és gerincet adott a nemzetnek”.
Úgy fogalmazott: „az ember – a magyar pedig különösen – génjeiben hordja a múlhatatlan igényt a szabadságra, de nekünk, magyaroknak ott van zsigereinkben a magunkra utaltság rideg valósága is”.
Ahogyan 1956-ban nem számíthattak a magyarok magukon kívül senki másra, ma is kevés igazi szövetségest talál az ország az európai vezetők között – tette hozzá a miniszter.
Novák Katalin azt mondta: kevesen mernek kiállni az igazság mellett, kevesen vállalják az egyenes beszédet, kevesen mernek határozottan dönteni, kevesen vállalják a valódi szabadság melletti kiállást, ha azért folyamatosan támadásokat kapnak. A magyar tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy az eloldalgásból, a hamis kompromisszumokból, az igazság elhallgatásából nem lesz boldog, kiteljesedett élet – fűzte hozzá.
A miniszter azt hangsúlyozta: a szabadságot meg kell tudni védeni, mert tévhitek, ideológiák akarják „megfojtani”.
„Az eltemetett kommunista téveszméket exhumálták, szivárványos ruhába öltöztették, és újfent éltetik. Egyenlőség helyett egyformaságot követelnek, elfogadás helyett elhallgatást, rend helyett anarchiát” – közölte.
Novák Katalin úgy fogalmazott: „1956 mi vagyunk, mi, magyarok. Nem mi változtunk. Európa gyávább fele felejti el újra létének lényegét: a belső és a külső szabadság együttes megvalósítását”.
Az újmarxista eszme követői nem a Rákosi-címert vágnák ki a lobogóból, hanem a nemzeti színeket tüntetnék el körülötte – jelentette ki.
Kiemelte: Európára és a magyarok szabadságára nem a nemzeti szuverenitás jelent veszélyt, hanem a keresztény kultúráról, a nemzeti identitásról való lemondás, az érték-, gyermek-, hit- és vallásmentes jövő.
Magyarország szabadon szeretne határozni sorsáról, az állam igazgatásáról és a munka értékesítéséről, és ehhez erőforrást, ihletet, bátorságot adnak azok a magyarok, „kik szabadon éltek, haltak, szolgaföldben nem nyughatnak” – mondta Novák Katalin.
Soltész: 1956 kommunistáinak leszármazottai itt élnek közöttünk
1956 kommunistái ugyan jórészt meghaltak, de leszármazottjaik, szellemi, anyagi örököseik „itt élnek közöttünk” – hangsúlyozta a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára pénteken a budapesti Bem téren.
Soltész Miklós az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulója alkalmából tartott ünnepi megemlékezésen hozzátette: ők azok, akik 15 évvel ezelőtt, a forradalom 50. évfordulóján az ünnepet meggyalázták.
„Szemeket lövettek ki, békés tüntetőkre és ünneplőkre támadtak” – hangsúlyozta az államtitkár, hozzátéve: ők azok, akik rabosítottak fiatalokat, egzisztenciájukban megfenyegették őket, jogalap nélkül kutattak át autókat és otthonokat.
„Ők azok, akik sohasem kértek bocsánatot, sem a 65 évvel ezelőtti, sem a 15 évvel ezelőtti gyalázatért” – jelentette ki Soltész Miklós, aki az ünnepségen részt vevő fiatalokhoz szólva azt hangsúlyozta: „rajtatok múlik, hogy sem a jelenben, sem a jövőben ne ismétlődhessen meg ez a gyalázat”.
Soltész Miklós azt mondta, a fiatalokon múlik, hogy a neomarxista eszmék semmiféle hangzatos ideológiában ne nyerjenek újra teret. „Ne engedjétek, hogy országaink, nemzeteink, családjaink jövőjéről mások döntsenek” – szólított fel az államtitkár.
„A brüsszeliták már a spájzban vannak” – fogalmazott A tizedes meg a többiek című magyar film szállóigévé vált mondatát átalakítva, hozzátéve: „ne engedjük, hogy szabadon garázdálkodjanak”.
A Bem József-szobornál tartott ünnepségen az államtitkár felidézte, 65 évvel ezelőtt ezen a téren 50 ezren gyűltek össze: fiatalok, idősebbek, diákok, munkások és értelmiségiek egyaránt. Aznap és a következő napokban már fegyveres összecsapások is voltak a forradalmárok és a kommunistákat védők között. Sebesültek tucatjait, százait kellett ápolni.
Egy 16 éves lány, a mosonmagyaróvári Magyar Katalin is egy mentőautón szolgált. Ő 14 napig hozott áldozatot másokért, de november 7-én egy szovjet tank szétlőtte a mentőautót, amelyben dolgozott – ismertette Soltész Miklós, kiemelve: ez a lány nem futamodott meg, ahogy más fiatalok sem. 65 évvel ezelőtt ezekben a napokban fiatalok ezrei küzdöttek a szabadságért – emelte ki.
Soltész Miklós azt mondta: a 30 év alattiak közül több mint ezren meghaltak, csaknem 14 ezren megsebesültek. A forradalom leverése után több száz emberre várt halálos büntetés, köztük sok fiatalra is. A „brutális megtorlásról” szólva az államtitkár példaként említette a 16 évesen fiatalkorúnak számító Mansfeld Pétert, akinek esetében megvárták, amíg 18 éves lett, s akkor hajtották végre a halálos ítéletet.
Az ünnepség elején egy határon túli diák, Szilágyi Zsolt egyetemista mondott beszédet. Utalva arra, hogy a koronavírus-járvány miatt tavaly elmaradtak az október 23-ai megemlékezések, örömét fejezte ki, hogy újra személyesen találkozhatnak itt a Kárpát-medence minden pontjáról. Megjegyezte, szüleiket, nagyszüleiket megkérdezve mindenkinek lesz egy története 1956-ról. Azt hangsúlyozta: kötelességük, hogy megismerjék a történeteiket, hiszen „1956 eseményei hatással voltak minden magyarra”.
1956 hőseinek áldozata képes volt megváltoztatni a világot – jelentette ki az egyetemista, hozzátéve: erre emlékezni kell, ezt ünnepelni kell.
Az ünnepség résztvevőinek többsége a Műegyetem elől induló fáklyás felvonulással érkezett a Bem térre. A menettel a forradalom egyik meghatározó eseményeként számon tartott október 22-ei műegyetemi diákgyűlésre emlékeztek. Ezen a hallgatók pontokba szedve fogalmazták meg követeléseiket, és arról is döntöttek, hogy a lengyel nép melletti szolidaritás jegyében másnap, vagyis október 23-án a Bem térre vonulnak.
A mostani, több ezer ember, többségében fiatalok részvételével megtartott felvonulást három korabeli Csepel teherautó vezette fel, a platókról pedig korhű ruhába öltözött fiatalok integettek. A menet résztvevői közül többen nemzeti színű és a forradalmat jelképező lyukas zászlókat lengettek.
A fáklyás felvonulás és a Bem téri megemlékezés társrendezője a Rákóczi Szövetség volt.
(MTI/Felvidék.ma)
