A vadon élő állatok kicsinyei és fiókái világra jöttének időszaka van – figyelmeztet a Szlovák Vadászkamara.
A tavasz az az időszak, amikor a vadállomány erőre kap, és egyúttal világra hozza utódait. Az elmúlt két évben a turisták, kerékpárosok, kutyások, motorosok számának megnövekedését tapasztalhattuk a természetben, és ennek a jelenségnek negatív következményei is vannak. A Szlovák Vadászkamara ezért készített egy infografikát amelyben a vadállomány arra emlékezteti az embereket, hogy valójában kié a természet, igazából ki van benne otthon, és mi, a természet látogatói, hogyan viselkedjünk.
A vadásztársaságok tagjai, akik nap mint nap nagyszámú emberrel találkoznak a természetben, felvilágosító céllal, ezekkel a plakátokkal ellátott táblákat helyeznek el a községek külterületeinek legfrekventáltabb útjain, hirdetőtáblákon, kerékpárutakon, túraútvonalakon, ill. táborhelyeken. Ilyen táblákkal a Pozsonyi Városi Erdők, Récse városrészben, Borostyánkői vár környékén, valamint Szlovákia legtöbb vadászterületén is találkozhatott.
Ezúton kérjük a természet látogatóit, adják meg a nyugalmat és a biztonságot az újszülött kicsinyeknek. Semmi esetre se nyúljanak hozzájuk, nehogy rajtahagyják az ember szagát. Megtalálásuk esetén ne vigye haza őket, mivel nincsenek elhagyva. Gondoskodó édesanyjuk a közelben van, és vigyáz rájuk. Az ilyen kicsinyeknek nincs szaguk, hogy ne találják meg őket a ragadozók. A természetbe látogatók ne feledjék, hogy a kutya, mint házi kedvenc, nem tartozik a természetbe, ezért tartsák őket pórázon, mert halálos sérüléseket okozhatnak ezeknek a védtelen lényeknek. Évente több tucat olyan esetl lát napvilágot a médiában, amikor kutyák haraptak össze fiatal és felnőtt állatokat, amelyeknek nem sikerült elmenekülniük előlük.
Ebben az időszakban már megszülettek a nyulak, vaddisznók és a muflonok első kicsinyei. A legnagyobb problémákat azonban májusban és júniusban, az őzgidák születése idején észleljük. Akkortájt az emberek azt gondolva, hogy megmentik őket, elviszik őket a természetből, és „elhagyottként” hordják őket a helyi vadászokhoz vagy a különböző mentőállomásokra. Kedves természetjárók, az állatok kicsinyeit inkább bízzák a szüleikre.
(Sajtóközlemény/Felvidék.ma)
