Az Esterházy Akadémia III. évfolyamának kétéves képzése 2023. június végén zárult Martoson. Ez alkalomból Somogyi Máté teológus hallgatót, az Esterházy Akadémia frissen végzett növendékét kérdeztük.
I. Az Esterházy Akadémia III. évfolyamának kétéves képzése gyakorlatilag lezárult. Milyen érzések kavarognak most bennetek?
Három érzés kavarog jelenleg bennem. Az első érzés a hálaadásé, hogy egy ilyen nívós képzésen részt vehettem és a vizsgákon helyt tudtam állni: teljesítettem. A második érzés, ami kavarog bennem, az kicsit fájó: sajnos véget ért. Olyan jók voltak a hétvégék Martoson, a közös mókázások, a nagy politizálások és a felejthetetlen viták.
A viták kapcsán azonosítom be a harmadik érzésem, ami a „jó volt ott lenni”. Azért, mert végre érett, velem egykorú barátokkal és bajtársakkal tudtam meglepően magasszintű eszmecserét folytatni. A saját tapasztalatom a legtöbbször az volt az Esterházy Akadémia előtt, hogy tőlem 20-30 évvel idősebbekkel lehet csak igazán komoly kérdésekről beszélni, nem a saját korosztályommal. Aztán jött az Esterházy Akadémia és megtapasztaltam azt, hogy igenis vannak olyan érett, nagytudású fiatalok, akikkel lehet komoly vitákat, eszmecseréket folytatni (és nem veszekedni!). Hálás vagyok az Esterházy Akadémiának azért, hogy részese lehettem ennek a két évnek.
II. A Martosra való utazás, a képzések, a közös étkezések, éjszakába nyúló beszélgetések, kirándulások és főként az Esterházy-csapat az életetek részévé vált az elmúlt két év során, ha jól sejtem. Mi az, ami a legjobban hiányozni fog?
A rendszeres hétvégi találkozások, a bejárat előtti cigarettázás közben született világmegváltó ötletek és a sok-sok humor erőteljesen fog hiányozni. A rendszeres hétvégi találkozások alatt olyan barátokat szerezhettem, akikkel közösen tudunk támaszkodni egymásra az ÉLET-ben. Természetesen az, hogy az Akadémiát elvégeztük, nem azt jelenti, hogy többet nem találkozunk, de sajnos abban biztos vagyok, hogy ilyen rendszeresen nem fogunk tudni.
Fotó: Esterházy Akadémia/Somogyi Máté
A bejárat előtti cigarettázás közben született világmegváltó ötletekről nem fogok szólni, aki az Esterházyra jelentkezik, úgyis meg fogja tapasztalni, miről beszélek.
III. Mint belső szemlélő, mi a véleményed. Sikerült összetartó csapattá kovácsolódnotok az elmúlt két év folyamán?
Nem. Azért nem, mert nem csupán összetartó csapattá váltunk, hanem egy nagycsaláddá formálódtunk a hétvégék alatt. Megismertük az Esterházys családban a testvéreink nehézségeit. Gondunkat, bajunkat egymásnak feltétel nélkül átadhattuk. Részünk volt egymás örömében, boldogságában. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint egy saját példa.
Amikor februárban a barátnőmet eljegyeztem és ehhez az eseményhez a legközelebbi hétvégén találkoztam az Esterházys nagycsaláddal, mindenki kérte, hogy meséljem már el neki, hogy történt, miként volt a nagy esemény – de részletesen ám! Szóval elmeséltem és olyan jó érzés volt bennem, hogy őszintén örülnek az én boldogságomnak.
Bátran ki merem jelenteni, hogy az Esterházy Akadémián nem egy összetartó csapattá kovácsolódtunk (mert ez a kifejezés, nem tükrözi azt, ami köztünk kialakult), hanem annál sokkal többet kaptunk.
Fotó: Esterházy Akadémia/Somogyi Máté
IV. Hogyan tovább? Hatással lesz esetleg a Martoson eltöltött két év a szakmai, esetleg magánéleti jövődre?
A Martoson eltöltött hétvégéken rengeteget tanulhattunk. Érdekesebbnél érdekesebb dolgokat tudhattunk meg, és ezt a tudást sosem fogjuk elveszíteni, ezt nem tudja tőlünk elvenni senki. Persze felejteni fogunk belőle, mert minden ember felejt, így működik az agyunk. De az emberekhez való empatikusabb viszonyulásunk, a politikát illető kiforrott szemléletmódunk, a sokszor próbára tett csapatmunkánk eredményei, a kommunikációs képességeink javulása és még sorolhatnám a további készségeket, mind az Esterházy Akadémiának köszönhető. Hálás vagyok, hogy ezeket megtanították nekem és köszönöm, hogy mind a magánéletemben, mind a szakmai jövőmben hasznosíthatom majd.
V. Most, hogy véget ért a képzés, talán sok minden a helyére került benned, például, hogy mit miért tett, kért és várt el az Akadémia vezetősége a két év során. Mi az, ami kiemelten jól működött? Illetőleg most van lehetőség a konstruktív kritika megfogalmazására is.
Az akadémián tanultak alapján három dicséretet kell felsorakoztatni ahhoz, hogy egy negatív kritikát meg tudjon az ember fogalmazni. Így vagyunk összerakva mi, emberek, hogy háromszor több pozitív észrevételt kell közölnünk, mint negatívat, ahhoz, hogy értő fülekre találjon az üzenet. Köszönöm, hogy a képzések rendszeresen meg voltak tartva. Bakik, kiesések és szinte csúszások nélkül, mindig az előre egyeztetett időpontban vették kezdetüket. A képzés tartalmi struktúrája alaposan kigondolt, jól felépített, mindent átfogó. Fontos azt is kiemelnem, hogy az adott témában a legjobb szakértőktől tanulhattunk, így a témához tartozó kérdéseink nem maradtak válasz nélkül, sőt…
Köszönjük az utazási támogatást, hogy minden képzési hétvégén szállásunk volt, hogy minden étkezést biztosítottak nekünk, így számunkra költségmentes volt a részvétel. Emellett köszönjük azt is, hogy tandíj helyett ösztöndíjban részesültünk mindannyian. Végső, de nem utolsósorban szeretném hangsúlyozni azt is, hogy jólesett számunkra, amikor Igazgató úr és Titkár úr is velünk együtt jelen volt a képzéseken.
Ami pedig felfogható konstruktív kritikaként, ám valójában tanulságos mindannyiunk számára: ha egy döntést meghozunk – vagy ha úgy tetszik, megfogalmazunk egy játékszabályt –, próbáljunk a végsőkig kitartani mellette.
Fotó: Esterházy Akadémia/Somogyi Máté
VI. Mit üzennél a IV. évfolyam növendékeinek? Mire figyeljenek oda és mit becsüljenek meg a legjobban az előttük álló két év során?
A szívetekben érezzétek, az elmétekkel pedig tudatosítsátok, hogy egy generációnyi fiatal felvidéki magyar értelmiségi közül kerültetek be az Esterházy Jánosról elnevezett elsőrangú akadémiába. Az Esterházys szellemiség nyújtani fog egyfajta tartást, gerincet, ne hagyjátok elveszni. Felemelt fejjel, büszkén mondjátok, hogy az Esterházy Akadémiára jártok, s ebben a szellemiségben készüljetek a tudásmérőkre. Nem azért vannak, hogy Gubík László megtréfáljon, hanem azért, hogy tanuljatok és egykor majd a felvidéki magyarság helyzetét alakítani tudjátok – pozitív irányba.
Legyetek az Esterházy Akadémia által kibontakoztatott szellemi fény ebben az oly sokszor kilátástalannak tűnő országban. S ha csak maroknyi fény leszünk is, akkor is tudjátok, hogy Esterházy kitartásával, Duray megtörhetetlenségével és a ti munkátokkal a felvidéki magyarság testben és lélekben őrizve és gyarapítva lesz.
Tanuljatok! Tudjatok! Tegyetek!
Kívánom, hogy mindig elegek legyetek!
Tudjátok, hogy mindenhol, Isten veletek!
Tegyetek a magyarságunkért eleget!
(Morva Mátyás/Felvidék.ma)
