Idén júniusban az Esterházy Akadémia III. évfolyama is kirepült a martosi fészekből. Ennek apropóján az intézmény alapító igazgatóját, Gubík Lászlót kérdeztük az akadémia képzési rendszeréről, a frissen végzett növendékekről, az egyre gyarapodó esterházys csapat Felvidékre gyakorolt potenciális hatásáról és az intézmény jövőbeli kilátásairól.
Az Esterházy Akadémiának III. évfolyama néhány hete elvégezte az NTP által támogatott kétéves képzést. Hogyan jellemezné a végzett növendékeket? Miben tértek el a korábbi évfolyamoktól, illetve miben hasonlítottak azokra?
A mostani volt a legfiatalabb, következésképpen legformálhatóbb évfolyam. Örülök, hogy velük dolgozhattam, mert az akadémián töltött időre mindig a kölcsönhatás jellemző. Nem csupán te adsz, nyújtasz valamit a növendékeknek, hanem rengeteget tanulsz tőlük és általuk. Így volt ez a harmadik esterházys nemzedékkel is, és én biztos vagyok benne, hogy a közös út itt nem ér véget. Most rajtuk áll, hogy az akadémiánkon elsajátított tudást, kiteljesített képességeket, kiépített kapcsolatokat és az itt szövődött barátságokat közösségük javára fordítsák, és kovászaivá váljanak a környezetüknek.
A képzés 2017-ben indult. Melyek azok a módszertani, szerkezeti és szervezési elemek, amelyek a III. évfolyam végére kiforrottá váltak, illetve melyek szorulnak fejlesztésre?
Nem volt rá szükség, hogy hozzányúljunk a képzési rendszerhez, így mindössze minimális változtatásokkal dolgoztunk. Szerencsére az oktatói gárdáról is elmondható, hogy ragaszkodik az intézményhez és örömmel térnek vissza Martosra évről évre, kurzusról kurzusra, előadásról előadásra. Áldás továbbá az is, hogy – az előző évfolyam koronavírus-járvány sújtotta képzési időszaka után – most alig volt online óránk, és visszatérhettünk a virtuálisból a valós oktatási térbe.
Mi a legfontosabb, amire önt mint alapító igazgatót, az Esterházy Akadémia III. évfolyama megtanította?
Az első évfolyamban gyakorlatilag a kortársaim ültek, míg a harmadikban már az ezredforduló környékén és a 2000 után született növendékek vannak túlsúlyban. Amit megtanultam, hogy állandóan tartani kell a tempót a fiatalokkal, rugalmasan alkalmazkodva a kor kihívásaihoz, odafigyelve az ebből fakadó új igényekre.
Ez az én meglátásom szerint azonban nem jelenthet sem bázisdemokráciát, sem hozzásimulást az elkényelmesedő világhoz. Ahogy mindenben, itt is az arany középút megtalálása a kívánatos.
Ki tudna emelni egy vagy akár több eredményt az elmúlt két évből, amelyre különösen büszke és az Esterházy Akadémia III. évfolyamának növendékeihez fűződik?
Egytől egyig büszke vagyok a növendékekre, hiszen az esterházys képzésük mellett többen lediplomáztak, hazatértek szülőföldjükre az egyetem elvégzését követően, lelkésszé szentelték őket, sikeresek a munkahelyükön, vezetővé váltak helyi, ill. országos civil egyesületben, ifjúsági szervezetben vagy cserkészcsapatban, cikkeikkel és véleményükkel rendszeresen találkozni a honi médiában, többször tartottak már beszédet, előadást nyilvánosság előtt, és ketten az őszi parlamenti választásokon is indulnak. Csak ők tudják pontosan, ehhez mennyiben járult hozzá az Esterházy Akadémia, de én velük együtt örülök, egyúttal bízom benne, hogy az esterházys erényeket kamatoztatják mindenütt, ahová a Jóisten küldi őket.
Ha a húsz főt számláló három évfolyamnyi végzett növendéket összeadjuk, nagyjából 60, közéleti szerepvállalásra felkészült fiatalt indított útjára az Esterházy Akadémia. Ilyen létszámmal már lehet érezhető hatást kifejteni a közösség életében? Ha igen, mifélét?
Klasszikust idézek: Egész jól nézünk ki, egyre jobban nézünk ki… Az Esterházy Akadémia mentorprogramjának és kapcsolati hálójának hála az MCC-ben, a Rákóczi Szövetségben, a Ma7 médiacsaládban, a felvidek.ma-nál, a Mária Rádióban, a piros7.es-nél, a Jókai Színházban, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságában, a Selye János Egyetem Hallgatói Önkormányzata vagy a Magyar Ifjúsági Konferencia élén, a Nemzeti Ifjúsági Tanács vezetőségében, a Martosi Népfőiskolában, a Pannonhalmi Bencés Rendnél, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház lelkészeinek sorában, a XXI.Század Intézetnél, a Csemadok Ifjúsági Tanácsában, a Szövetség parlamenti listáján, továbbá az Alkotmánybíróságon, a közigazgatásban, önkormányzatokban, kutató- és jogvédő intézeteknél, valamint ifjúsági szervezeteknél is dolgoztak, ill. jelen pillanatban is szolgálnak esterházysok.
Komoly erőforrás, egyúttal nagy felelősség is rejlik ebben a hálózatban, de megígérhetem, hogy a legjobb tudásunk szerint sáfárkodunk vele helyi közösségeink és a felvidéki magyarság javára, mindig szem előtt tartva a névadó hagyatékát és szolgálva az ő boldoggá avatását.
Hogyan tovább? Szeptemberben indulhat az eddig megszokott ütemben a IV. évfolyam?
A nyáron toborzunk és felvételiztetünk, szeptember közepén pedig az alsóbodoki zarándokmise hétvégéjén megkezdi tanulmányait az új évfolyam. A képzések és az Esterházy misszió ápolása mellett folytatódnak a Kárpát-medencei rendezvények, lehetőség nyílik gyakornoki állásra az Európai Unió intézményrendszerében, az európai őshonos nemzeti közösségek fiataljainak programjain is rendszeresen részt veszünk, na és persze nem maradnak el az amerikai tanulmányutak sem. A Martosi Rendezvényliget számos lehetőséget kínál workshopok, konferenciák, táborok tartására, az akadémia könyvtára egyre gyarapodik, és továbbra is bekapcsolódunk közvélemény-kutatások lebonyolításába, valamint elemzői munkába. Ami pedig a közösségépítést illeti, az Esterházy Akadémia együvé tartozásának szép kiteljesedése lenne egy jótékonysági bál, ahol tanárainkkal, előadóinkkal és támogatóinkkal közösen ünnepelhetjük meg a 7832-es rab szellemiségének továbbélését.
(Morva Mátyás/Felvidék.ma)
