Az egyház szeptember 29-én Szent Mihály arkangyal megjelenésére emlékezik. A legenda szerint a dél-olaszországi Garganó hegyen jelent meg, ahol tiszteletére felépült a Szent Mihály-bazilika, mely a nyugat-latin szentélyek leghíresebbike. A több mint ezeréves zarándokhely a megbocsátás és a kiengesztelődés helye. Szent Mihályra úgy tekintenek, mint az égi seregek vezérére és győztes harcosra, aki örök harcban áll a gonosszal, hogy megmentse a lelkeket a mennyország számára.
Kultusza először a keleti egyházban bontakozott ki, majd Európa-szerte, de főleg Dél-Európában terjedt el. Az első évezred fordulóján lett az egyház ősi oltalmazója mellett a halottak szószólója. A középkori Magyarországon Szent István korától nagy kultusza volt és a 18. sz. közepéig Szent Mihály napja parancsolt ünnep volt.
Neve a héber „mi ká él” = „ki olyan, mint az Isten?” kifejezésből ered. A zsidó és az erre épülő keresztény hagyomány szerint Szent Mihály arkangyal az Istenhez hűséges angyalok vezére, akik Isten oldalán állnak a lázadó angyalok, azaz a gonosz lelkek elleni harcban. Művészi alkotásokon többnyire harci öltözékben, karddal, pajzzsal és kopjával jelenítik meg, lábánál a legyőzött gonosszal.
Szent Mihály-bazilika a az angyal megjelenések helyszínén Garganóban (Fotó: katolikus.honlap)
Az Istenhez hűséges angyalok imája: Ki olyan, mint az Isten?!, aminek voltaképpeni értelme ez: Senki sem olyan, mint az Isten, vagyis: Isten a leghatalmasabb, ő a győztes, őt kell Úrnak elismerni, őt kell szolgálni.
A mennyei seregek fejedelmének titulált Szent Mihályt a kódexek „Úr a Mihály” arkangyalként is említik.
Jelképe hatalmas kardja, mellyel legyőz minden gonoszt, akaratereje hatalmas, mint ahogyan ő maga is.
Isten iránti hűsége megingathatatlan. A nyugati kereszténység mellett az ortodox keleti kereszténység, a judaizmus és az iszlám is arkangyalként tiszteli.
A garganoi bazilika barlangja Szent Mihály szobrával (Fotó: katolikus.honlap)
Nevének legkorábbi fennmaradt említése a Kr. e. 3. és 2. századi zsidó művekben található, ahol ő az angyalok és arkangyalok vezetője. A kereszténység szinte az összes rá vonatkozó zsidó hagyományt átvette, és kifejezetten említi a Jelenések könyve a 12. 7-9 versben: „Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben. Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is.”
Szent Mihály az egyik legkedveltebb templompatrónus a Kárpát-medencében. Következésképp sok falu és város népe tart templombúcsút szeptember végén.
Hajdan Egerben a templombúcsún a plébános megvendégelte a város lakóit és szegényeit. Hasonló „szegényetetésre” más Szent Mihály-napi templombúcsúkon is sor került.
A népi kalendárium szeptembert Szent Mihály havának nevezi.
A kolozsvári Szent Mihály-székesegyház főoltára a Szent Mihályt ábrázoló üvegmozaikkal (Fotó: Berényi Kornélia)
A magyar néphagyományban több hiedelem és szokás kötődik az ünnephez. Eleink vallották, hogy Szent Mihály áll a haldoklók mellett, oltalmazza és átvezeti a másvilágra, majd mérlegre teszi jó cselekedeteiket és gonoszságaikat, hogy az Úr ítélhessen az üdvösség és a kárhozat között. Ezért gyakori az ábrázolása egyik kezében karddal, a másikban mérleggel.
Szent Mihály naptól kezdődött a kisfarsang ideje, ami Katalin napjáig tartott. A lakodalmak és a bálok évada volt. A Szent György-napkor kihajtott állatokat ezen a napon terelték vissza, a pásztorokat pedig elszámoltatták és kifizették.
Országszerte emlékezetesek voltak a szentmihályi vásárok, ahol nemcsak a szükséges holmikat tudták beszerezni a vásározók, de szórakozási és ismerkedési lehetőséget jelentett számukra.
Női munkatilalom is fűződik Szent Mihály napjához, úgy tartották, aki ezen a napon mos, annak kisebesedik a keze. A néphiedelem szerint Szent Mihály napjától nem szabad az ágyneműt a szabadban szellőztetni. Mihály ünnepe után kezdték a kukoricát törni.
Hans Memling (1430-1494): Utolsó ítélet (Fotó: Wikipédia)
Népi megfigyelések, közmondások is kapcsolódnak az ünnephez:
Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet.
Ha Szent Mihály napján még itt van a fecske, karácsonyig vígan legelhet a kecske.
Szent Mihály lova deres, behozza a telet.
Szent Mihálykor keleti szél igen kemény telet ígér.
Aki Szent Mihály-nap után gatyába öltözik, attól ne kérj tanácsot.
Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehet kihúzni a füvet.
Szent Mihály nap után a hal a víz fenekére húzódik, nincs többé halfogás.
Szent Mihály nap után megszűnik a mézelés.
A Mihály-napi mennydörgés szép őszt, de kemény telet jelent.
Szent Mihály-nap után egy icce víz, két icce sár.
Ha Mihály éjszakáján összebújnak az állatok, akkor nagy tél lesz, ha pedig szét, akkor enyhe.
Szent Mihály-napi behajtás, bérfizető, bérfogó nap (Fotó: Fortepan)
Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában arra is felhívja a figyelmet, hogy a Mihály-nap idényváltó szerepe egykor nemcsak a népéletben, hanem országos ügyekben is hangsúlyt kapott. A késő középkortól kezdődően a magyar király, később pedig az erdélyi fejedelem évente kétszer, rendszerint György- és Mihály-napra hívta gyűlésbe az ország nagyjait és a nemesi rendeket.
A Mihály-nap a név gyakorisága miatt kedvelt névünnep maradt Kárpát-medence-szerte.
Forrás: Katolikus Lexikon, Népi Kalendárium
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
