Mióta megjelent az internet, mely sok előnnyel jár, a becstelen szélhámosok számára is soha nem látott lehetőségek állnak rendelkezésre. Az előnyök közé tartozik az adatok keresése és ellenőrzése, rég megszakadt ismeretségek felújítása, szakirodalom olvasása, vagy csak éppen szórakozás, időtöltés, a napi események követése. Hosszan lehetne sorolni az előnyöket. De van ennek a lehetőségnek árnyoldala is.
II. rész
Régebben meg újabban ismét a következőről értesítettek. Valahol Afrikában egy bankban nagyobb összeget hagyott valaki. Az elhalálozott állítólagos rokonom. Ezt akarják nekem eljuttatni, természetesen anyagi ellenszolgáltatásért cserébe. Nekem csak az egyik levél tetszett nagyon, amelyből értesültem, hogy Napoleon Balassa nevű rokonom után is örökölhetek.
Később az ilyen levelekre válaszolva csak azt kérdeztem, hogy milyen rokonom a megboldogult, amire természetesen nem tudtak válaszolni. Csak az a baj, hogy soha az életben nem hallottam róluk és a családfámon sem szerepeltek soha.
Ennek és a hasonló típusú szélhámoskodásnak az a trükkje, hogy miután az ember belemegy ebbe a játékba, kiderül, valamilyen illetéket kell fizetni azért, hogy az utalás megtörténjen. Nem sok, száz-kétszáz eurót kérnek. Díszes iratot is küldenek, amelyben az állítólagos bankigazgató aláírásával hitelesíti, hogy ezt az összeget nekem utalják át. Aki lépre megy, úgy véli az nem sok azért, hogy százezrekhez jut. Ha befizeti az összeget, akkor nyilvánvalóan soha többé nem fog hallani az állítólagos örökségről.
Nyilván ilyen levélből egy-egy alkalommal sok ezret küldenek szét. Ha tíz-húsz embert sikerül félrevezetni egy alkalommal, hosszabb idő alatt komoly összegre lehet szert tenni.
Ehhez hasonló is érkezett a minap. Állítólag egy bizonyos Adrian Balassa is meghalt, akinek viszont nem találták a hozzátartozóját. Hiába na, a Balassák hullnak mint a legyek! Több mint öt millió dollár volt a számláján. Ha nem veszi át senki, akkor az a bank tulajdona lesz, az igazgató fogja megtartani és szétosztani. (Hehe!) De az illető banktisztviselő meglátta a neten a nevemet és arra próbált rávenni, hogy jelentkezzek rokonnak, ő mindent elintéz, nem lesz semmilyen gubanc és a fent említett összeg felének boldog birtokosa lehetek, a másik felét ő vágja zsebre.
Borítékolható, hogy itt is majd valamilyen illetéket fognak kérni. Megírtam, mivel az illető nem a rokonom, ez a pénz nekem nem jár, nem lenne rajta Isten áldása. Erre a korábbi levelét megismételte. Egyből láttam, hogy Google-fordítót használt, mert az ilyen levelekre jellemző, hogy hol tegeznek, hol önöznek. Ez ezeknek a fordításoknak a jellemzője. Ez leplezi le őket! Ez a figyelmeztető jel! A vörös lámpa.
Illusztrációs felvétel (Fotó: pixabay)
Ezek a típusú szélhámosságok már remélhetőleg lecsengtek, de hosszú ideje bosszantóbb levelek érkeznek, vagy kéthetente már hosszú ideje a facebookon. Ismerősnek jelölnek, majd jön a levél. Többszáz ilyen kaptam már. Tegnap a legutolsó. A lényeget tekintve mind egyforma, csak az összegek változnak meg a nevek. Az illető idősebb hölgy azt közli, hogy rendszerint májrákban szenved (ez a „népszerű” nyavalya), nincs sok ideje hátra, férje elhalálozott, gyermekei nincsenek, sikeres üzletemberként egy nagyobb vagyont gyűjtött össze és azt rám akarja hagyni, mert megfelelő embernek tart, aki majd jótékonysági célokra fogja azt az összeget felhasználni.
Néha erre vonatkozóan is kértek egy nyilatkozatot. Megadnak ilyenkor egy villámpostacímet, amelyen majd további információkat közölnek. Régebben egy állítólagos pap címét adták meg. Ez ugye, bizalomgerjesztő. Ma már az ügyvédét, aki mindent elintéz.
Egy ilyen „játékot” tovább játszottam, mert kíváncsi voltam, mi fog történni. Kaptam egy szép oklevelet, melyen fel volt tüntetve a rám hagyományozott fantasztikus összeg és felszólítottak, hogy valamilyen illetéket be kell fizetnem, emlékezetem szerint ez is egy-két százas, hogy átutalják a pénzt. Erre udvariasan azt válaszoltam, hogy legyenek szívesek ezt a jelentéktelen összeget befizetni helyettem, hiszen egy hatalmas összeget kívánnak küldeni, tehát ezt igazán megtehetik. Erre mindig az a válasz jött, hogy ezt nem lehet. Hogy miért nem, azt nem közölték, vagy zavaros magyarázatba fogtak.
Az utóbbi időben, ha ilyen levél érkezik, csak annyit szoktam válaszolni, hogy már vagy száz ilyen levelet kaptam, ez szélhámosság, kíméljenek meg ettől. Jelenteni szoktam az adminisztrátornak. Erre felháborodott választ kaptam több ízben, kikérték maguknak és arra kértek, bízzam bennük. Rendszerint még néhányszor próbálkoznak, de azután már nyugton hagynak. Mást boldogítanak.
Illusztrációs felvétel (Fotó: pixabay)
A Szlovák Posta nevében is kaptam már felszólítást, hogy csomagom van, de nem tudják kézbesíteni, mert rossz a címzés, vagy hozzá kell fizetnem. De itt világosan kilóg a lóláb, ha ismerik a telefonszámomat, akkor miért nem hívnak föl és nem egyeztetik a címemet? Ehelyett valamilyen illetéket követelnek. A megadott telefonszám valamilyen távoli országé. Az egyiket felhívtam, egy ember jelentkezhetett, aki akcentussal beszélte a francia nyelvet. Hamar le is tettem. A legutóbbi meg dániai szám volt. Felhívtam a postát, ahol közölték, ők ilyen leveleket nem szoktak írni. Ezekre ne reagáljak, ne is telefonáljak. Úgy tudom, a bankszámlám lenyúlása bánná.
A következő szélhámosság még bosszantóbb. Egy csehországi cég álláshirdetést tett közzé. Jelentkeztem, hogy fordításokat vállalok magyar, cseh és szlovák nyelvből. Jelentkeztek, majd adataim felvétele után közölték, fizessek be kétszáz euró illetéket. Mondtam nekik, ez így nincs rendben, mert én úgy vélem, ha megbízást kapok, akkor abból fizetek nekik illetéket. Erre megfenyegettek, ha nem fizetek, akkor végrehajtót küldenek rám. Gyanús volt, hogy a vonal végén egy csehül jól, de akcentussal beszélő férfi állt. Hamar felhívtam egy vállalkozó barátomat, mi ilyenkor a teendő. Megnyugtatott, ahhoz, hogy ilyen igénnyel léphessenek föl velem szemben, szerződést kellett volna aláírnom. Ebben az esetben viszont semmi jogalapjuk sincs. Még néhányszor próbálkoztak, de azután abbahagyták.
Egy másik szélhámosság mögött szintén ez a férfi állhatott. Állítólag valamilyen nyereményjátékba jelentkeztem és emiatt kell fizetnem. Úgymond segíteni akar nekem, mert máskülönben sokat kell fizetnem. Sokat hívott különböző telefonszámokról, de azokat felírtam és nem vettem föl. Ha meg további telefonszámokról hívott, hallózni kezdtem és közöltem, rossz a vonal, nem hallom mit mond és kisvártatva letettem. Így egy hét múlva ő is abbahagyta. Az a gyanúm, hogy a korábbi férfi lehetett, mert hangja, akcentusa nagyon hasonló volt.
Azután voltak ifjú hölgyek is – rendszerint Magyarországról jelentkeztek a Facebookon –, akik egyedül élnek kisgyermekükkel és anyagi gondokkal küzdenek. Levelezgettem velük, kérdezősködtem. Rendszerint valamilyen kistelepülésen éltek. Ezután írtam a megjelölt település polgármesterének, segítsen, ha szükséges, én a távolból nem tudom megítélni a helyzetet. A válaszból kiderült, ilyen nevű személy nem él a településen. Ezt követően zavaros magyarázatokat kaptam, s a levelezés nagyon hamar abbamaradt. Egy esetben az egyik hölgy a város szociális otthonának címét adta meg. Ma már azért sok mindennek a neten utána lehet nézni. Tőle sem kaptam levelet azután.
Ebbe a csoportba sorolom a zsenge leányzók próbálkozásait, habár nem minden esetben visszaélésről van szól. Ifjabb és idősebb hölgyek ismerkedésre használják a szociális hálókat. Az idősebbek, amikor közlöm, nős vagyok, rendszerint bocsánatot kérnek és elhallgatnak. Ekkor megírom, nincs miért bocsánatot kérni, érdeklődni szabad, de én foglalt vagyok. Egy idősebb hölgy viszont, miután meglehetősen intim kérdést tett föl, azt írtam, erre a kérdésére nem válaszolhatok, mert az csak a feleségemre tartozik. No, erre egy olyan huszárkáromkodást kaptam tőle, hogy megfagyott a vér az ereimben. Udvariasan akartam neki válaszolni, hogy a szöveg őt jellemzi és már csak azért sem szeretnék vele közelebbi kapcsolatba kerülni, de ez lehetetlenné vált. Letiltott. Gondolta, talán tőlem is valami gorombaságot kap majd. Tévedett.
A fiatalabbak rendszerint azt válaszolják, a feleség és kor nem akadály. A fiatal lányoknak azzal kezdem, hogy mit akar, a nagyapja lehetnék. Egyikük közölte, mindenki csalja a párját, ez nem probléma. Ő adta a jó ötletet! Közöltem vele, ha a feleségemet csalnám, akkor tisztességtelen ember lennék. Ilyen emberrel szeretne bizalmas kapcsolatba kerülni? Erre már nem tudott mit válaszolni. Azóta is ehhez a mondókához tartom magam.
Akadt ifjú hölgy, aki intim fotókat ígért, ha kifizetem a telefonszámláját. Nem álltam kötélnek. Erre küldött egy-két pucér fotót, de azokat töröltem. Többet nem jelentkezett.
Sok hölgy szexuális szolgáltatásokat ígért, megadták a tarifát is. Ezeknek semmit sem válaszoltam, hanem tüstént töröltem őket. Már néhány hete nyugtom van tőlük.
Illusztrációs felvétel (Fotó: pixabay)
Külön fejezetet jelentenek a homo- vagy biszexuális férfiak. Ezt nem óhajtom részletezni, mert sok gusztustalan dolgot kellene előadnom, amitől olvasóimat meg kívánom kímélni. Volt köztük egy biszexuális hatvanéves, akivel közöltem, korára való tekintettel törődnie kellene azzal, hogy életének harmadik szakaszát hol fogja tölteni. Ez alatt azt értettem, hogy életünk első szakasza tudattalanul zajlik fogantatásunktól születésünkig. Azután következik földi életünk, majd a harmadik szakasz a halálunk utáni örökkévalóságban. Nem mindegy, hol töltjük azt. Én nem a pokolban szeretném. Erre többet nem jelentkezett.
Egy eperjesi fiatalember nagyon győzködött, hogy közel lakunk egymáshoz, szívesen meglátogatna, senki sem szerez róla tudomást. Közöltem vele, egy „gond” van, az Úristen ezt látni fogja, tehát nem lehet eltitkolni. A következő meg arról igyekezett meggyőzni, hogy ez nem bűn, mert kellemes. Fel sem fogta, hogy vannak „kellemes” bűnök is, melyek a test vágyait szolgálják ki. A legtöbben azonban egy-kettőre belátták, nincs értelme engem győzködni. Talán néhányan elgondolkoznak azon, amit írtam nekik.
A levelek azonban nem csak ilyesmikről szólnak, de mire kiderül, hogy valaki családfát kutat, vagy történelmi adatok után érdeklődik, netán honismereti vezetést igényel, egy-két levelet váltani kell. Ezért nem lehet eleve mindegyiket törölni. Ilyenkor érik az embert kellemetlen meglepetések.
Sajnos a helyzet az, hogy továbbra sem fogunk megszabadulni az ilyen kellemetlenségektől, mert az emberek egy jelentős része hajlamos sok mindenre, hogy tisztességtelen haszonra, vagy előnyre tegyen szert. Legújabban az sms is ilyen veszélyforrássá válhat. Nem marad más hátra, mint odafigyelni!
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
