A Nemzeti Kincstár (NK) ingyenes emlékérmét adott ki I. Ferenc József császár és király születésének 195. évfordulója alkalmából. Ahogy írják: „I. Ferenc József közismert mint a monarchia atyja, akinek uralkodása alatt Szlovákia jelenlegi területe jelentős modernizáción esett át és fontos része lett Ausztria-Magyarországnak”.
Az NK elhatározta, hogy ennek a császárnak hagyatékát egy ingyenes emlékéremmel tisztelik. Csak a postaköltségeket kell fizetnem 3,99 € értékben. A képen egy 50 mm átmérőjű pénzérmét ábrázolnak, mely ezüstnek tűnik, de sem a pénzérme méreteiről, sem anyagáról nincs egy árva szó sem a sokszorosított levélben. Ezüstből aligha készült, talán nikkelből, vagy rézzel ötvözték. A neten sem közölnek többet erről az érméről, de ajánlanak egy aranyérmet is, melyet arannyal ötvöztek. Arról sem tudható meg ennél sokkal több.
Az NK aligha ismeri a történelmet, mert I. Ferenc József nem volt a monarchia atyja. Ha az Osztrák-Magyar Monarchiára gondol, az Deák Ferenc érdeme volt elsősorban.
Ferenc József magyar trónon a leghosszabb ideig ült, de ezzel megásta államalakulata sírját is. 1848. december 2-án lépett trónra és 1916. november 21-én hunyt el. Osztrák császárnak, magyar és cseh királynak mondták, de csak magyar királynak koronázták meg. Az még nem okozott gondot, hogy a császárrá koronázása elmaradt, azonban a csehek nagyon rossz néven vették, hogy nem koronázhatták királyuknak. Ebben a cár kívánsága is közrejátszott, mert attól tartott, akkor a lengyelek is óhajtani fogják, hogy a ő koronáztassa meg magát lengyel királynak, ha ez a cseheknek sikerült. Ez pedig fölösleges repedést okozott az államalakulat falán, mert a trializmus nem valósult meg.
A magyar trónon tehát 68 hosszú éven keresztül ült. Apostoli királynak mondták, de különösebben nem volt hívő. (A szifilisze is erre utal.)
Milyen hagyatékot is hagyott maga után ez a szerény intellektusú ember? Egy hivatalnok volt, akinek nem volt víziója. Nem tudott mit kezdeni ezzel a soknemzetiségű országgal.
Az évtizedek alatt Ferenc Jóskává szelídült, szinte jóságos nagypapává öregedett, akivel az emberek megbékéltek. Pedig uralkodásának kezdetét nemcsak az aradi tizenhárom árnyékolta be. Pozsonyban és Kassán is folytak kivégzések. A szabadságharc vége százharminc ember kivégzésével járt, több százan börtönbe kerültek. Közöttük sok pap is. 40–50 ezer honvédet soroztak be a császári hadseregbe. A megtorlás nem kímélte a polgári lakosságot sem. Európát felháborította, hogy politikai okok miatt végeztek ki tábornokokat, így azután minden ügyet köztörvényes bűncselekményként kezeltek. Ez sikeres húzásnak bizonyult.
Jellemző az 1850-es zord időkre, hogy állítólag Eötvös József írót megkérdezték, hogy ha Ferenc József Magyarországra jön, mivel lehetne neki meglepetést okozni, aminek a nép örülne és olcsó lenne. Eötvös válasza: az uralkodót fel kellene akasztani. Az nem kerülne semmibe, Ferenc József meglepődne és a nép is örülne! Innen indult a népszerűsége.
A röplap
Jött a kiegyezés és azt követték a boldog békeidők. Az, hogy akkor csupán a mai Szlovákia területe modernizáción esett volna át, történelmietlen túlzás. A Szlovákia határai délen és keleten sehol sem követték a vármegyehatárokat, így sehol sem érvényesülhettek ilyen korlátozások. Az ország egésze fejlődött. „…úgy éltünk a nemzetiségek között – írta 1909-ben Richard Stokes angol festőművész –, mint kevés más idegen, de mi magunk nem hallottunk tőlük olyan panaszokat, hogy a magyarok rosszul bánnának velük. Amerre megfordultunk, az iskolai oktatás saját nyelvükön folyt, és ha magyarul is tanultak, az nem jelent terhet, hiszen nyilvánvalóan előnyös, ha egy ország valamennyi lakosa ért egy közös nyelvet, az pedig természetes, hogy a választás a domináló és legnépesebb nemzetiség nyelvére essen. Az állam élénk gondoskodást mutat egy sereg rendkívül fontos kérdésben, mint a mezőgazdaság, az erdészet, a bányászat, az ipar, sőt a művészet stb. – és az egész ország lüktet az élettől és az energiától.” Ez persze nem Ferenc Jóska érdeme volt.
Ferenc Ferdinánd meggyilkolása Szarajevóban véget vetett ennek az ígéretes korszaknak.
Tisza István két hétig ellenállt, de az uralkodó hajthatatlan volt. „Leghőbb vágyam volt, hogy az Isten kegyelméből még hátralevő éveimet a béke műveinek szentelhessem és népeimet a háború áldozataitól és terheitől megóvhassam – nyilatkozta képmutatóan. „A gondviselés másként határozott. Egy gyűlölettel telt ellenség üzelmei kényszerítenek, hogy a béke hosszú esztendei után kardot ragadjak monarchiám becsületének védelmére, tekintélyének és hatalmi állásának megóvására és területi épségének biztonságára. Fegyveres erővel kell tehát államaim számára a belső nyugalom és az állandó külső béke nélkülözhetetlen biztosítékait megszereznem. Ebben a komoly órában tudatában vagyok elhatározásom egész horderejének s a Mindenható előtti felelősségnek. Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam. Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára.“
Sajnos, az uralkodó hazudott! Nem a Gondviselés döntött másképp! Ő maga. Nem volt tudatában elhatározása egész horderejének. Három kioltott élet miatt (Ferenc Ferdinánd felesége áldott állapotban volt) milliók haltak meg, lettek rokkanttá, családi életek siklottak ki, emberek sorsa romlott meg. Nyugodt lelkiismerettel lehetett ezt vállalni?
Távolról sem ő viseli a teljes felelősséget a „nagy háborúért”, de egy része ennek rá hárul.
Az uralkodókra nem jellemző, hogy a Bibliát forgatnák. Kivételt képeztek az erdélyi fejedelmek, beleértve II. Rákóczi Ferencet. Ő volt tán az utolsó államférfi, akiről ez elmondható. Korunk politikusait is aszerint kellene választanunk, ki tartja magát Isten szavához, és ki veszi semmibe azt. „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.“ (Máté evangéliuma 5:9)
Ferenc Józsefről sem állította senki, hogy a Bibliát bújta volna. Ezt az intelmet sem vette komolyan, ha egyáltalán tudott róla.
Semmi okom tehát, hogy ilyen érmét rendeljek. Ugyan mire emlékeztetne?
Csak eszembe jut a kérdés, ha hamarább halt volna meg, el lehetett volna kerülni az első világégést? És akkor a másodikat is? Erre emberfia nem tud válaszolni.
Csak annyit tudhatunk, másképp történt volna. De Ferenc Jóska hagyatéka ebben sem játszhatott volna pozitív szerepet.
Egy kérdés marad utoljára. Szlovákiában mikor fog győzni a valódi történelemszemlélet?
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
