Floridai otthonában július 3-án – 102 éves korában – elhunyt dr. Sinkovics Géza József virológus, onkológus professzor, a Semmelweis Egyetem 1948-ban önállóvá vált Mikrobiológiai Intézetének alapítója, a hibrodóma első leírója.
Budapesten született 1924. június 17-én. Édesapja a világhírű budapesti Gellért Szálló főszakácsa volt. Kilenc évesen kellett végignéznie apja haláltusáját és ez az élmény késztette rá, hogy orvos legyen.
Diplomáját a budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Orvoskarán szerezte summa cum laude minősítéssel. Huzella Tivadar professzortól, a neves rákkutatótól kapott életre szóló jótanácsot: „Az orvostudományok elkötelezettjei legyetek. Aki bajban van, azon önzetlenül segítsetek.”
Pozsonyban felkereste Dionýz Blaskovič akadémikust, a neves bakteriológust és virológust.
Felesége dr. Molnár Erzsébet virológust vette feleségül. Ikreik születtek. Gézából operatőr lett, Eszterből középiskolai magyar tanár.
1948-ban az akkor önállóvá vált Bakteriológiai és Immunitástani Intézetben (az egyetem Orvosi Mikrobiológiai Intézetének elődje) a barompestis vírusát (Newcastle Disease vírus – NDV) és influenzavírusok sajátságait kutatta.
1950-ben letartóztatták, 1953 végéig az ÁVH váci Állambiztonsági Büntető Intézetében tartották fogva, ahol a börtönkórházban orvosi feladatokat látott el, elsősorban a tuberkulózissal kapcsolatban. 1954-ben bűncselekmény hiányában felmentették. 1954-56-ban az Országos Közegészségügyi Intézet virológusa volt.
1955-ben jelent meg A víruskutatás alapjai című könyve az Akadémiai Kiadónál, amely az első magyar nyelvű összefoglaló mű a vírusokról. „A víruskutatás fiatal tudomány és igen nagy fejlődés előtt áll” – írta látnoki módon, amit, víruskutató utódai közel 70 év múlva igazolhattak. 1960-ban könyvét németül is kiadták, így sok külföldi kutatóhoz eljutott.
Amikor 1956-ban elhagyta Magyarországot, a Bécs melletti emigráns táborból Albert Sabin – a gyermekbénulás elleni vakcina kifejlesztője – közbenjárására az Egyesült Államok M. D. Anderson Rákkutató Központ professzorává nevezték ki, majd hamarosan a Klinikai Tumorvirológiai és Immunológiai részleg igazgatója lett.
Itt mutatta ki elektronmikroszkópos technikával a Kaposi-szarkómában a humán herpeszvírusokat. Ezek lettek a 24 évvel később felfedezett onkogén HHV-8 vírusok. Az onkogén vírus arra serkenti a sejtet, hogy rákossá váljon.
1968-ban meghívta orvosi stúdiumának egyik kedvenc tanárát, Romhányi György professzort magához, két évre külön labort és asszisztensnőt biztosított számára.
Sinkovics professzor 1973-ban járt ismét Budapesten, a Magyar Mikrobiológiai Társaság 6. Nemzetközi Kongresszusán.
1983-ban a floridai Tampába költözött, mivel kinevezték a St. Joseph Rákkutató Intézet orvos-igazgatójává, ahol egészen 90 éves koráig dolgozott, komoly tudományos eredményeket érve el. 1993-ban a MTA külső tagjává választotta.
Már 1962-ben kidolgozta az ún. „feeder layer” (olajkasejt) elméletet, amelynek során kimutatta, hogy a rosszindulatú nyiroksejtek fibroblasztokat használnak túlélésre laboratóriumi körülmények között (Nature 1962). Legjelentősebb felfedezései közé tartozik, hogy már 1969-ben elsőként tudott olyan ellenanyag-termelő plazmasejteket tenyészteni, amelyek daganatos sejtekkel voltak képesek fúzionálni (Lancet 1970). Ezek lettek a mai hibridsejtek előzményei.
1970-ben publikálta azon megfigyeléseit, hogy az antigénnel még nem találkozott nyiroksejtek is megölik az allogén tumorsejteket testen kívül. Így fedezte fel a nagy szemcséjű fehérvérsejteket (large granular lymphocyte – LGL). Kimutatta, hogy az LGL-sejtek a vírussal fertőzött sejteket is megölik (Lancet 1970). Ezek lettek később az un. természetes ölősejtek (natural killer – NK). A felfedezés elismerését másoknak tulajdonították.
Szintén elsőként írta le azt az aktív immunterápiát, amely során bizonyos vírusok (pl. baromfipestis) beadása után a ráksejtek elpusztulnak (1970).
Ezen onkolitikus vírusok (olyan genetikailag módosított vagy természetes kórokozók, amelyek szelektíven fertőzik meg és pusztítják el a rákos sejteket, miközben az egészséges szöveteket érintetlenül hagyják) által végzett tumorellenes kezelésre néhány beteg esetében etikai engedélyt kapott. Annak ellenére, hogy minden esetben sikert ért el, további kutatásait nem támogatták. E technika napjainkban vált egyre gyakoribbá.
1983-ban mutatta ki, hogy a hiányos endogén retrovírusok szerepet játszhatnak kollagén-betegségek létrejöttében (New England Journal of Medicine 1983).
Felfedezéseiért másokat díjaztak! 1985-ben Nobel-díjat nyert Georges Kohler és Cesar Milstein a Nature szaklapban publikált hasonló felfedezésükért a hibridómák antitest termeléséről.
Sinkovics József volt az első, aki a „természetes hibridóma“ jelenséget megfigyelte és leírta. Az elnevezés is hozzá köthető. Ez egy olyan sejt, mely emberben vagy állatban természetes úton jön létre két különböző sejt, egy antitestet termelő plazmasejt és egy tumorsejt egyesüléséből. Sajnos, akkor még ennek a jelentőségére nem figyeltek fel (Sinkovics et al., 1970).
Életét és tudományos karrierjét a My Life – My CV, Életutam (2018) c. kétnyelvű életrajzi kötetében írta le.
Prof. Dr. Makovitzky József/Felvidék.ma
